EZ AZ ENYÉM!

Zenés ágyrajárás
Török Sándor Valaki kopog című regénye alapján
írta Kardos Tünde és Forgács Péter

ŐSBEMUTATÓ

Rendező: FORGÁCS PÉTER

Bemutató: 2014. április 26.

Az előadás hossza szünettel együtt: kb. 2 óra 55 perc



Játsszák


Valamint:
PALICZ ESZTER ALMA, VÁMOSI JUDIT, BUDAI NORBERT,
KERTÉSZ ZSOLT, VÁMOSI GERGELY, VÁMOSI MÁTÉ

Zenészek:
SOLTÉSZ JAKIMCSUK ILDIKÓ, DÖMÖTÖR SÁNDOR,
HOLIK ZSOLT, OLAJOS GÁBOR, TAMÁS ATTILA


Dramaturg: KARDOS TÜNDE
Zeneszerző: MÁRKOS ALBERT
Díszlettervező: FÜZÉR ANNI
Jelmeztervező: BALLA ILDIKÓ

Súgó: APJOK RODICA
Ügyelő: LENGYEL JÁNOS
Rendezőasszisztens: LAFOREST CSABA, DEMETER ANNA


A darab

”Nem az én naplóm ez – ha naplónak nevezhető –, hanem a szobáké. Nagy nevetések történtek itt-ott, egyik-másik szoba körül, szinte minden ok nélkül, és nagy sírások, ugyanezen okból. Örömök, melyeknek nem volt alapjuk, és nagy tragédiák, melyek kicsi magokból robbantak. Vagy még inkább a semmiből.
Nem lestem meg ezeket a nevetéseket és sírásokat, csak láttam és hallottam. Maguktól kínálták magukat, bejöttek a nyitvahagyott felső ablakon, beosontak a kulcslyukon, átszivárogtak a falakon. Az ő ideig-óráig való történetük ez – ameddig itt vagy amott laktam –, s ha elköltöztem, történetük folytatódott, aminthogy nem is akkor kezdődött, amikor beléptem a színre. Különben is hol kezdődik vagy folytatódik egy ember, egy ház, egy szoba vagy egy bútor története? És hol végződik? Megkezdődött már a „kezdés” előtt, és a „végén” túl, még számtalan vége következik. Ez a szőrszálhasogatásra való hajlamosság ott vert gyökeret bennem, a tizenkét szobában. Az ember csak áll és áll, idegen szobák során végig, egyedül, nincs mit ennie, nincs mit innia, nincs mit felöltözzön, hát szőrszálat hasogat.”

(Török Sándor: Valaki kopog)


Ki itt,
ki ott,
ki zsúfolt társbérletben,
ki Budán,
ki Pesten,
ki kutyával,
ki macskával,
ki trafikkal szemben,
ki munkásszállón,
ki hotelben,
ki bútorozatlan albérleti szobában (ami a fürdőszobából nyílik),
ki földszinten (de van lift),
ki így,
ki úgy,
ki utcán,
ki erdőben,
ki lakóparkban,
ki koleszben,
ki egyedül,
ki mással,
ki kemény öklű élettárssal,
ki cirkósban,
ki garázsban,
ki panelben,
ki elfekvőben,
ki kertvárosi övezetben,
ki Ócsán,
ki ott sem,
ki pincében,
ki tetőtérben,
ki börtönben,
ki árvaházban,
ki külföldön,
ki tébolydában,
ki kacsalábon forgó palotában,
ki sátorban,
ki sikátorban,
ki évek óta vízum nélkül Chicago-ban,
ki falun,
ki tanyán,
ki fönt a Rózsadombon,
ki színészházban,
ki cigánysoron,
ki leselejtezett villamoson,
ki anyja hasában,
ki közmű-, hitel-, közösköltség tartozással,
ki eltartási szerződéssel,
ki párnája alatt késsel,
ki nem él már,
még az is lakik,
ki fent,
ki lent,
nézőpont kérdése csupán,
hol kezdjük a szőrszálat hasogatni.



Galéria


Tervezte: László Rita Emőke



Fotók: Homonyik Csilla



Fotó: Karádi Nóra



Fotók: Karádi Zsolt



Fotók: kulturszalon.hu



Kritikák

Mindenki lakik valahol

Az alkotás történelmi ideje lét és nemlét kérdéseivel szembesít.

Török Sándor művének főszereplője az 1930-as évek közepén Budapesten vándorol albérletből albérletbe, miközben megelevenedik előtte a város kaotikus emberi világa.

A dráma tűrőképessége

Török Sándor 1937-ben megjelent munkája, a Valaki kopog négyszáznegyven oldalon tizenkét szoba történetét láttatja. A realista próza az „extenzív totalitás” jegyében megszámlálhatatlan figura édes-bús, időnként tragikus történetét mondja el. A terjedelmes kötet alapján Kardos Tünde és Forgács Péter írt színdarabot, amely 1936-ban játszódik. Az átdolgozók forgatókönyvükben megtartották a Török Sándor-i könnyedséget és filozófiát, humort és borzongást, ám a játékba beemelték saját művészi tapasztalataikat is. Csakhogy más az epika és a dráma tűrőképessége; ami az epikában az ábrázolás gazdagságát, a teljesség hitelét jelenti, az a színházban szétszórtnak tűnik.

Rengeteg ragyogó részlet

A nyíregyházi bemutató ellentmondása éppen ebben ragadható meg: az ifjú író, Sanyi (Horváth Sebestyén Sándor) odüsszeiája oly mértékben dominál, hogy többnyire elvész benne a filozófiai tartalom. A regény az ő naplója, amelyben hangsúlyos a Cenzorral (Horváth László Attila) folytatott beszélgetés. Ez a színpadon szétdarabolódik, több részben szólal meg, így drámaiságából is veszít. Forgács Péter rendezésében rengeteg ragyogó, lírai és komikus részlet van, ezek azonban széttartó módon uralják a művet, megnehezítve a befogadó értelmezési lehetőségeit.

Élményszerű színészi munka

Az Ez az enyém! számos kiváló színészi teljesítménnyel jellemezhető! Szabó Márta frenetikus Pollák bácsija, Széles Zita és Kosik Anita drámai énekbetétei felejthetetlenek. Ugyancsak élményszerű Bárány Frigyes, Kuthy Patrícia, Varga Norbert, Horváth Réka, Puskás Tivadar, Illyés Ákos, Nyomtató Enikő, Jenei Judit, Gulácsi Tamás és Gyuris Tibor játéka. Márkos Albert több műfajt egyesítő muzsikája, Füzér Anni izgalmas díszletei, Balla Ildikó jelmezei Forgács koncepciójának eleven részei. A „zenés ágyrajárás” alcímű, (a színészek magánéletére is rápillantó) produkció olykor poétikus, olykor vaskos, egyben szellemesen megkomponált epizódok sorát kínálja; ezek számának kurtítása, némelyek helyének (esetleges) megváltoztatása, az előadás rövidítése hozzájárulhatna a rendezői elképzelés radikalizálásához, a katarzis erősítéséhez. Merthogy Török Sándor alkotásának történelmi ideje lét és nemlét kérdéseivel szembesít. És ezt kellene még jobban nyomatékosítani.

Karádi Zsolt

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi