TŰZOLTÓ LESZEL S KATONA!

(Zenés pályaválasztási tanácstalanság)

ŐSBEMUTATÓ

Rendező: NOVÁK ESZTER és FORGÁCS PÉTER

Bemutató: 2013. október 12.

Az előadás hossza: kb. 2 óra 10 perc



Játsszák



Dramaturg: KÁRPÁTI PÉTER
Látványtervező: ZEKE EDIT, ZELENKA NÓRA
Zenei vezető: KAZÁR PÁL

Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN
Súgó: NAGY ERZSÉBET
Rendezőasszisztens: DEMETER ANNA


Az előadást egy részben játsszuk, ezért későn érkező nézőinket nem áll módunkban beengedni.
Megértésüket köszönjük!



A darab

Ha nagy leszek, ember szeretnék lenni.
Igazi ember, hibákkal és erényekkel.
Összetört, újrarakott, kihipózott, beszínezett,
agyonhajszolt, megőrült, felröhögő.
Ember, csontig-velőig.
(Szappanos Janka, 17)


Az előadás szövege a színészek improvizációi, internetes fórumok, blogbejegyzések, a Móricz Zsigmond Színház által meghirdetett „Hogyan látod magad 25 év múlva?” és „Hogyan jöttél rá, illetve hogyan nem jöttél még mindig rá, hogy ki vagy és ki legyél?” című pályázatra beérkezett írások, valamint az alábbi iskolákban szerzett élmények alapján készült: Wesley János Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Előkészítő Szakiskola, Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium Tagintézménye, Márokpapi; Mátészalkai Szakképző Iskola és Kollégium; Wesselényi Miklós Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Nyíregyháza; Zay Anna Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Nyíregyháza; Dankó Pista Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium, Biri; Babus Jolán Középiskolai Kollégium, Vásárosnamény; Tiszavasvári Középiskola - Váci Mihály Gimnázium Tagintézmény; Vay Ádám Gimnázium, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza. Az iskolák tanárainak és diákjainak ezúton köszönjük, hogy megismerhettük őket.

Az előadásban elhangzó rap szövegét Szabó Kimmel Tamás írta.



Galéria


Tervezte: László Rita Emőke
Fotó: Kenéz Ica



Fotók: Karádi Zsolt



Fotók: kulturszalon.hu – Kundri Tamás és Szőlősi Dávid



Kritikák

A világot átölelni akaró baba

Igazi színházi élmény: kacagtató, elgondolkodtató; borzas, vicces, fésületlen. Néha drámai, néha bolondos. Fiatalos. Fiatalokról – de nem csak nekik.

A Móricz Zsigmond Színház új darabja ősbemutató. Rendhagyó monológjait-dialógusait az élet szülte: a megye számos általános és középiskolásának gondolatai, a teátrum diákok számára kiírt pályázata, internetes blogbejegyzések, színészi rögtönzések adják a textusok gerincét.

Látlelet a jövőképről

A Novák Eszter és Forgács Péter rendezte, „zenés pályaválasztási tanácstalanság” műfaji megjelölésű premier egyszerre torokszorító és egyszerre mulatságos. Nemzedéki játék: a mai tizenévesek önkeresésének, vágyainak, megtorpanásainak, frusztrációinak hatásos kivetítése. A Tűzoltó leszel s katona! napjaink ifjainak jövőképéről, illetve jövőtlenségéről készült látlelet. Az előadás konklúziója szerint a szülők generációja legalább annyira nem találja helyét a világban, mint a gyerekeké. A Novák-Forgács rendezésben (dramaturg: Kárpáti Péter) senki sem az, akinek lennie kellene. Csak egyetlen nő akad (Horváth Réka), aki meg meri valósítani az álmát...

Arcok és történetek

A produkció két órába sűrített közösségi színház. Nincs főhőse: Derzsi Enikő, Fridrik Noémi, Horváth Réka, Jenei Judit, Gulácsi Tamás, Horváth Sebestyén Sándor, Mátrai Lukács Sándor, Petneházy Attila, Rák Zoltán, Tóth Károly, Varga Balázs, Varga Norbert, Vicei Zsolt csaknem végig egyszerre van jelen a színen. A szellősen bedíszletezett Krúdy Színpadon (látványterv: Zeke Edit, Zelenka Nóra) a kaleidoszkópszerűen felvillanó arcok, illetve személyes történetek megszólítják a publikumot, hiszen a nézők s a játszók ugyanannak a valóságnak alanyai és kárvallottjai.

Mese és katarzis

A rendkívül ökonomikus rendezés a fel-felvillanó drámai pillanatokat iróniával-zenével-tánccal ellenpontozza. Nem hagyja ugyanakkor a darabot elmenni az öncélú poénkodás irányába sem: biztos kézzel adagolja az összetett színházi nyelv hatáselemeit. A művet át-átszövő meseiség nem engedi, hogy (a Koblicska Kálmán rejtélyes alakja köré formálódó katarzis, a „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek!” gesztusával) megrendítsen. Inkább feloldja azt a bájos zárlatban, s a világot átölelni akaró baba alakjával eltávolítja a múltba és előre lendíti a talányos jövőbe...

Karádi Zsolt



Az élet írja

A felnőttek közhelygyűjteménye, a szülők reménytelenül értelmetlen életének tagadása, az „el innen bárhová” vágya köszön vissza többnyire minden mondatban, amikor pedig a jövő szempontjából is értelmes és felelős válaszoknak kellene születniük a „mi leszel, ha nagy leszel” obligát kérdésére. Bujdos Attila írása.

Hozott anyagból készült, jelen idejű előadás: Novák Eszter és Forgács Péter ott és olyan témát talált, ahol és amilyet színházi alkotóknak nem is nagyon szokás keresniük. A pályaválasztás elsősorban egyéni élethelyzet, amelyben természetesen ott lapul a személyes dráma lehetősége, de a döntés pillanatában még nem ismert a következmény, így nem képes megmutatkozni a maga teljességében a sors.

A Tűzoltó leszel s katona! sem egyetlen példát választ, hanem a tömegszerű felől indul el: önvallomások, személyes találkozók alapján vesz és ábrázol a szeretetteljes figyelem derűjével valami korosztályi mintát. Ez és így természetesen nem reprezentatív, de nem is érdektelen: felismerhetőek benne a ma trendjei és tapasztalatai. A felnőttek közhelygyűjteménye, a szülők reménytelenül értelmetlen életének tagadása, az „el innen bárhová” vágya köszön vissza többnyire minden mondatban, amikor pedig a jövő szempontjából is értelmes és felelős válaszoknak kellene születniük a „mi leszel, ha nagy leszel” obligát kérdésére.

A jelenség mögött olyan társadalom képe sejlik fel, amelyik rendszerszinten nem képes segítséget nyújtani a jövőt választó ember számára, aki így nem is áll készen, amikor eljön a pillanat. A világának a képességeire, a tudására, végül a saját lényegére való ráébredésében kellene támogatnia, a valódi képességeit kellene fejlesztenie, hogy utat találhasson a neki való élethez. De erre alig vannak működő példák: a szülők (ebben az előadásban biztosan) nem ismerik a gyerekeiket, képtelenek velük mit kezdeni – Petneházy Attila, Tóth Károly és Vicei Zsolt mulatságos jelenetei a ma egyik legfontosabb, a jövő szempontjából is megoldandó gondjára hívják fel a figyelmet: hiába lenne dolguk egymással az egymás mellett létező generációknak, szinte semmit sem tudnak a másikról – az egymásról való tudásukat sokkal inkább jellemzik a hiedelmek, mint a tények.

A szülői házon kívüli társadalom is képtelen a maga termelte problémák megoldására, vagy akár csak a feladatai hosszú távra tekintő rangsorolására. Így az ember leginkább tanácstalan saját magával kapcsolatban – jobb esetben nem teljes, rosszabb esetben hamis az önképe. A pályaválasztás: lutri. Az előadás egyik kivételesen erős pillanatában méltán csinálnak ebből a helyzetből gyilkos viccet az alkotók, amikor harsány showműsorban osztogatják a személyiség jellemző tulajdonságaival köszönő viszonyt sem ápoló jövőt.

Novák Eszter és Forgács Péter felfogásában mindez nem új keletű jelenség, és nem kizárólag a jövő kapujában toporgó generációt érintő helyzet. Beszélnek arról is, hogy az ember kész a sajátjának tekinteni a sorsát, csak mert nincs lehetősége mást csinálnia, mint amivel egyébként foglalkozik, s ez az elfogadás megöli az ember önnön határait kereső vágyát. Hogy ez mennyire nem jó, Horváth Réka jelenetével ábrázolják az alkotók: a harmincas nőből egy éjjel előtör, sokkal inkább lenne táncosnő, mint az, aki egyébként. És ez az őszinte pillanat nem a biológiai adottságokat is figyelmen kívül hagyó őrültségnek tűnik, hanem végtelenül igaz állításnak: bejárhatatlan távolságra eshet egymástól az „aki vagyok” és az „aki lehetnék” pozíciója.

Érdeme az előadásnak az is, hogy megmutatja: mennyire dadog ilyenkor a beszéd, és hogy mennyire nem szégyellni való, ha az ember a saját vágyait ezekkel az akadozó szavakkal fogalmazza meg – az előadás záró képében a színészek civilként beszélnek magukról, hogy hol tartanak a soha véget nem érő pályaválasztásban, mit értek el, mit szeretnének másként.

Nem követeli ki az előadás a nézőjétől a feltétlen önvizsgálatot, de lehetőségként odakínálja, mutatva, az sem baj, ha akadozó szavakkal, de lehet, és talán kell is beszélni erről: és én hogy vagyok ezzel.

Bujdos Attila (boon.hu)



Kileszel, ha nagy leszel

A nyíregyházi Tűzoltó leszel s katona! annyira jól és evidensen szól a célközönségéhez, azaz a középiskola vége felé járó kamaszokhoz, hogy az előadás után nem is érteni: miért nem készít ugyanerről a témáról színdarabot minden, az ifjúságot is megszólító színház? Ez a "zenés pályaválasztási tanácstalanság" - ahogy a remek és nagyon pontos alcím meghatározza a műfajt - arról szól, ami kitölti ennek a korosztálynak gyakorlatilag az egész életét: a készülődésről az érettségire. És ennek a készülődésnek csak az egyik része a tanulás; ott vannak még a tanulás különféle alternatívái, mint a randik és baráti találkozók. Na meg a másmilyen értelemben vett készülődés: a szembenézés azzal, hogy most már tényleg muszáj lesz kezdeni valamit az életünkkel.

A Novák Eszter és Forgács Péter rendezésében, Kárpáti Péter dramaturgi közreműködése mellett a megyei diákok különféle megnyilvánulásai - fórumhozzászólások, a témában született fogalmazások - alapján összeállított előadás patchwork-szerű szabad ötletek jegyzéke. Nincs feszes, erőltetetten teátrális szerkezet, inkább könnyeden játékos, energikus és izgalmas ügetés a zenés-dalos részektől a beszélő fejeken át akár a népmesévé kerekített hétköznapias képekig. Az egyik jelenet tabló, a másik életkép, a harmadik jó humorú gegsorozat; az egyik hétköznapiságától lesz megnyerő, mint a különféle - szisztematikusan időbeosztós, puskakészítős, énekkel és ritmussal magolós - tanulási stratégiákat bemutató, leleményes montázs, a másik pedig éppen rendkívüliségével, mint az érettségijét lekéső srácé.

Az alkotók jó érzékkel állítanak színpadra tipikus, de egyúttal mégis egyéni figurákat, kiváló kabinetalakításokra teremtve ezzel lehetőséget; nincs is színész, akinek ne lenne legalább egy jó jelenete, de végül persze úgyis Horváth Réka viszi a prímet. A balett-táncos álmait felnőttkorában egyik napról a másikra megvalósító nő szép és kellemesen abszurd története tulajdonképpen summázza az egész előadás mondandóját: egyszer tényleg muszáj kitalálni, hogy "mi leszel, ha nagy leszel", mert ha ezt elmulasztod, amíg lehetőséged van rá, második esély nemigen adatik. Legalábbis valahogy senki nem ismer egy nőt sem, aki tényleg családanyaként tudott volna balett-táncos karriert kezdeni.

De, ahogyan az összes többi is, ez a jelenet sem gúnyos, legfeljebb humoros, és nagyon érzékeny. A jól mondható, maximálisan életszerű szövegek mellett ez is az előadás komoly erénye: noha a téma csábító, mégis, ebben az előadásban senki sem hülye. Mert az alkotók meg tudják mutatni mindkét fél igazát; a generációk közti áthidalhatatlan szakadék érzéketetésére, amelyet valahogy mégiscsak muszáj lenne áthidalni, megjelenik a szülők korosztálya is, hogy néhány kiemelkedően vicces és fontos jelenetben megmutassák, mi teszi még nehezebbé azt a bizonyos készülődést - nem csak a kamaszok számára.

Noha ez a minden modorosságot és erőltetettséget nélkülöző, szabadon kanyargó forma alapvetően jót tesz az előadásnak, mégis ráférne egy valamivel határozottabb szerkesztés, hogy egyrészt kimaradjanak a be-becsúszó, kevésbé emlékezetes jelenetek, másrészt, hogy biztosabban tűréshatáron belül tudjon maradni az előadás hossza. Ezzel együtt Novák Eszter, Forgács Péter és Kárpáti Péter a célcsoportot teljes sikerrel megszólító, könnyeden elgondolkodtató és észrevétlenül segítő ötlete szabad préda: alighanem minden városban akad elég diák, aki szívesen látná viszont a színházban saját, minden napját és óráját kitöltő problémáit.

Kovács Bálint
(Egyfelvonás)

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi