Sultz Sándor

A VÁRAKOZÓMŰVÉSZ

(Tragikomédia)

Rendező: VAS ZOLTÁN IVÁN m.v.

Bemutató: 1993. február 5.



Szereposztás

  • JÁNOS: CSIKOS SÁNDOR
  • MARGIT: BACSA ILDIKÓ
  • PÉTER: CSUDAI CSABA ZSOLT
  • ANYA: MÁTHÉ ETA
  • JÚLIA: SZABÓ TÜNDE
  • GYULA: PECZKAY ENDRE
  • GÁBOR: GADOS BÉLA


Díszlet-jelmez: WERNER JÓZSEF m.v.
Zeneszerző: DÖME ZSOLT m.v.
Dramaturg: DURÓ GYŐZŐ
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

A cselekmény színhelye egy kórház parkjának eldugott szöglete, ahová a szemetet csak leöntik, de az elszállításról senki se gondoskodik. János, egy középkorú férfi szeret itt üldögélni a padon. Vár valamire, talán a halálára, talán valami másra. Mindenesetre nem köti már az élethez semmi, kiégett belőle a világ, de a rokonai is csak arra várnak, hogy minél előbb elvigye őt a rák. Akit semmi sem köt már az élethez, annak rengeteg az ideje, nem gyötri a várakozás.
Ebben az állapotban kísérti meg őt az élet, amikor megjelenik Margit a férjével együtt, hogy az újra teherbe esett asszonyt az orvosok megvizsgálják. Goethe Faustjának – a szerző által egyáltalán nem titkolt – párhuzamaként János lehetőséget kap, hogy megértse eltékozolt és értelmetlenül elfutott életét. Elég egyetlen szembemerülés, s mindketten érzik, hogy a találkozásuk végzetesen alakul.
Margitról is kiderül, hogy fészket rakott benne a rák, s az életet immár lehetetlen nem komolyan vennie. A halál árnyékában mindketten külön csatát vívnak a kinti világ hazugságai ellen, s közben szükségszerűen egymásra találnak.



Galéria




Kritikák



...Csak tisztelni tudom a nyíregyházi társulatot, ahogy a kissé túlburjánzó történettel (amely egyébként a SZÍNHÁZ 1991. májusi számának drámamellékletében olvasható) többé-kevésbé sikeresen megbirkózott. Vas-Zoltán Iván „hírhedett” arról, hogy színészei szívesen dolgoznak vele, s ez a közösség lerí az általa jegyzett produkciókról. A szobaszínházi előadás puritánul szép díszlete mindössze egy emelvényen álló padból, a falra vetülő levelek árnyából, egy infúziós állványként is funkcionáló lámpaoszlopból áll (Werner József terve), s a valószínűleg mély értelműnek szánt szerzői intenció nyomán fokozatosan növekvő szemétből – sajnos. Csikos Sándor fokozatosan válik egzaltáltan agonizáló, agresszíven társkereső véglényből, öniróniával és önsajnálattal egyaránt kérkedő fausti figurából egyre inkább önmagára találó, a szeretet-szerelem erejétől kivirágzó férfivá. Bacsa Ildikó sápadt szőkeségét, egyszerű hétköznapiságát valamiféle titok lengi körül. Tekintete befelé süpped, körülötte lelkiismeret-furdalással tébláboló férje (Csudai Csaba) csak árnyékot ölel. Gados Béla nagyon „tudja” ezeket a félszegen, groteszkül toporgó rakás-szerencsétlenség-figurákat; Peczkay Endre más stílben karikírozza a korlátolt Gyulus alakját, de hatásosan; Szabó Tünde mimikája eltúlzott a kis térben, Máthé Eta gyerekei között őrlődő anyaként csak pillanatokra jut játéklehetőséghez.

Az előadás befejezése attól szép, hogy nem pontosan így van megírva. Csudai, a megözvegyült férj Margit-Margaret elárvult láncával kezében ül Csikos és Gados közé, azok képeket nézegetnek a két idősebb férfi egykori közös szerelméről, Juditról. Ahogy egyszer rápillant a képre, észreveszi a hasonlóságot a két halott asszony között – már hárman gyászolnak egyetlen padon, egyetlen fájdalommal. Groteszk, tragikomikus jelenet: a legjobb pillanat a darabban.

Magyar Judit Katalin
Színház

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi