Georges Feydeau

BOLHA A FÜLBE

(Vígjáték 3 felvonásban)

Fordította: Mészöly Dezső

Rendező: TASNÁDI CSABA

Bemutató: 1993. január 23.



Szereposztás

  • VICTOR EMANUEL CHANDEBISE: JUHÁSZ GYÖRGY
  • POCHE: JUHÁSZ GYÖRGY
  • CAMILLE CHANDEBISE: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
  • ROMAIN TOURNEL: BAJOMI NAGY GYÖRGY
  • FINACHE DOKTOR: BÁRÁNY FRIGYES
  • CARLOS HOMENIDES DE HISTANGUA: MEGYERI ZOLTÁN
  • AUGUSTIN FERRALLION: SZIGETI ANDRÁS
  • ÉTIENNE: KORCSMÁROS GÁBOR
  • RUGBY: FEKETE ISTVÁN
  • BAPTISTIN: KOCSIS ANTAL
  • RAYMONDE CHANDEBISE: PREGITZER FRUZSINA
  • LUCIENNE HOMENIDES DE HISTANGUA: MAJZIK EDIT
  • OLYMPE FERRALLION: CSORBA ILONA
  • ANTOINETTE: SÁNDOR JÚLIA
  • EUGÉNIE: GÁBOS KATALIN


Díszlet-jelmez: HÚROS ANNAMÁRIA m.v.
Zenei összeállító: SZENDRŐI SÁNDOR
Dramaturg: VEND ANDRÁS
Segédrendező: PANKOTAY ÉVA


A darab

"... Az ágy... egy nő ébredt benne... és két marokkal szórta szét a forró színházba a tavaszt és a csókot. Pajkos manók, hosszú pillájú fiatal kokottok aludtak dunyhái között lenge ingecskében, bodorított fürtökkel, és gyöngyös fogaik közül kacéran öltögették rózsás, pici nyelvüket az erkölcsre. Tapsoltunk nekik, és velük fújtuk a szerelmi marseillaise-t. Karcsú ujjaikkal kacajt csiklandoztak torkunkból..."
Részlet az előadás műsorfüzetéből



Galéria




Kritikák



Jó mulatságot, heves hajcihőt eredményezett a rendező szakos Tasnádi Csaba meghívása Nyíregyházára. Vend András dramaturg közreműködésével Mészöly Dezső fordításából készült a társulatra szabott szövegkönyv. Szendrői Sándor, a vendég zenei szerkesztő még arra is ügyelt, hogy a szünetekben megfelelő zene szóljon. Húros Annamária beszélő ruhái, fecsegő fodrai és a bohózati óraművet segítő díszletei tökéletesen szolgálják a szerzőt, a rendezőt s a színészeket…

…A gépezet elindul, s szinte hibátlanul működik. Könnyű és biztos kezű, aggodalmasan pontos, de sohasem nehézkes rendező a IV. éves Tasnádi Csaba. A játékosok pedig csapatjátékot játszanak – többnyire. Tasnádi ott is megpróbál tenni valamit, ahol a színész kevésbé terhelhető. Kezébe ad egy tárgyat, beméri neki a lépéseket, leheli, biztatja, megtámogatja. Csupa muzsika és játék a rendezése. Van egy vonal, amivel talán magát szórakoztatja legelőször: megjelenik a nyitókép asztalán három narancs, mintha három céltábla lenne ott. Olyan vörösek, hogy muszáj rájuk nézni, éppen úgy, mint az ezüst szájpadlást rejtő fertőtlenítő folyadékra, amit persze hörögve ki is iszik valaki. Nézzük, mi lesz a narancsok sorsa: az egyik szörnyethal a spanyol vasmarkában, mikor az irtózatos indulatát visszafogva szétmorzsolja félkezével. A másik megment egy lapulásnak induló jelenetet: lazán fölkapja s kiviszi egy információhordozó figura, mikor bejön s kimegy. A harmadik fölfogja a késve, s így éppen jókor durranó spanyol pisztoly golyóját az asztalon. És ez egyetlen szál, egy szösz csupán az előadás szövetében.

Megbízhatóan jó a kettős szerepben színrelépő Juhász György. Néha kicsit karcos az élettel teli Pregitzer Fruzsina. Baj nélkül futnak a kisebb alakítások, s néha az is nagy eredménynek számít. Udvariasan kikerült összeütközési alkalmakat lehet sejteni az idősebb nemzedékkel való közös munka során. Bárány Frigyes doktora romlott és elegáns, s tökéletesen szervül az előadásba. Csorba Ibolya emlékekkel teli főmadámja kellemes és mértéktartó. Ahol a színész mindenáron győzni akar – például a második felvonás hirtelen gorombává váló nyitójelenetében –, szinte beég az előadás. Szigeti András ezredese egy másik színházi világból lép elő. Nála egészen más a jelenlét intenzitása, más a kapcsolattartás módja. Kemény, önös, befolyásolhatatlan. Tanulságos játszma. Nyerni senki nem nyer.

A szívderítő csapatmunka azonban mindent kibír. Az összjátékból is kiemelkedik Megyeri Zoltán és Majzik Edit párosa, az őrült spanyol és felesége. Majzik szétszeretett fenekét épp csak annyira fájdítja a kezdő képben, amennyi a folyamatos röhögéshez elegendő lesz a harmadik felvonásban is. Ravaszka, ártatlan, veszettül érzéki. S olyan pontos, mint egy férfi-clown. Párja az ajtódeszkástul kiszakadt kilinccsel, pisztollyal-puskával száguldozó Megyeri Zoltán, úgy tűnik, színészi életének új szakaszába lép át. A bagolyfejű bumfordi kölyökfigurák után, kamaszkomédiásból lett férfiszínész lép a színpadra. Segíti persze a maszk, a koreográfia, de a kiakadt spanyol annyi színt mutat, hogy az egy ilyen bohózatban feltűnésszámba megy. Gegek halmaza áll rendelkezésére. Ilyenkor artista-pontossággal teljesít, s megkapván a „döfést”, olyan szintű fájdalomig jut el, hogy szinte megállítja a nézőt a sírós nevetés közben. Az alak gyermeki ártatlansága azonban kivillan lőporfüstből is, amikor az ablakon kiesett vélt ellenfél után aggódik. Remek.

Nyíregyházán sikerült a kroboti igényességet helyi erőkkel biztosítani.

Gabnai Katalin
Criticai Lapok

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi