Tennessee Williams

ORPHEUS ALÁSZÁLL

Fordította: Bányai Géza, Keszthelyi Zoltán

Rendező: ZSÓTÉR SÁNDOR m.v.

Bemutató: 1992. október 8.



Szereposztás

  • DOLLY HAMMA: CSORBA ILONA
  • BEULAH BINNINGS: TÚRÓCZY SZABOLCS
  • PEE VEE BINNINGS: BAJZÁTH PÉTER
  • DOG HAMMA: TÚRÓCZY SZABOLCS
  • CAROL CUTRERE: CSATÁRI ÉVA
  • EVA TEMPLE: VENYIGE SÁNDOR
  • SISTER TEMPLE: VENYIGE SÁNDOR
  • VAL XAVIER: JUHÁSZ GYÖRGY
  • VAL(2): BÁLINT LÁSZLÓ
  • VEE TALBOTT: PREGITZER FRUZSINA
  • LADY TORRANCE: SZABÓ TÜNDE
  • LADY(2): CSABAI JUDIT
  • JABE TORRANCE: BAJZÁTH PÉTER
  • TALBOTT SERIFF: TÚRÓCZI SZABOLCS
  • MISS PORTER: BAJZÁTH PÉTER
  • HIDEG SZELLEM: CSORBA ILONA


Díszlet-jelmez: AMBRUS MÁRIA m.v.
Zenei vezető: KOLLONAY ZOLTÁN
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

Orfeusz, Kalliope múzsa fia földöntúlian szép énekével és lantja hangjával a fákat is megmozgatta, az állatokat is megszelídítette. Amikor felesége Eurydike nimfa, kígyómarás következtében meghalt, Orfeusz alászállt az alvilágba és a halál országának hatalmasait is annyira meghatotta dalaival, muzsikájával, hogy azok megengedték Eurydikének, térjen vissza a felső világba. Azonban feltételt is szabtak. Ez a feltétel a következő volt. Orfeusznak mindaddig nem szabad a mögötte lévő Eurydike felé hátratekintenie, amíg a felvilágba nem érnek. Orfeusz gyengének mutatkozott, nem tudott várni, hátranézett és ezért újból elvesztette szerelmét.



Galéria




Kritikák



Az Orpheus terét két elem határozza meg: a középen álló üvegkalitka és a háttérből időnként előregurított Trabant. Mindkettő a darabban szereplő tárgyak (és motívumok) megerősítéséből, illetve módosításából következik. Az üvegkalitka konkrét szerepében telefonfülke, de az előadásban használati tárgyból gyakran jelképes tartalmak kifejezőjévé válik. Itt áll Carol, mintegy közszemlére téve magát, miközben a többiek becsmérlő megjegyzéseket tesznek rá. Ide húzza magával a lány Valt, hogy bezárkózzék vele a fülkébe. Itt alázzák meg a seriff emberei a férfit: meztelenre vetkőztetik és rázárják az ajtót. A háttérben álló Trabant a darabban szereplő amerikai kocsimárkák ironikus megfelelője, egyúttal az útraindulás-megérkezés groteszk cáfolata is.

…Az Orpheus alászáll előadásának alapformája azt hangsúlyozza, hogy a két főszereplő egymáshoz való viszonya elsősorban a múltjukkal való kapcsolatuk alapján értelmezhető. Mindkettőjüket kettősségek határozzák meg: mások voltak, mint amilyenek most, mássá lehettek volna, mint amivé váltak. Egykori értékeiket elemésztette környezetük, illetve maguk is eltékozolták őket. Zsótér előadásában újból megelevenednek ezek a mélybe süllyedt lehetőségek. A színpadon ugyanis nemcsak Lady és Val van jelen, hanem gyerekarcú alteregóik is. A férfi a gitárjára mutat, de a fiút látjuk, kezében az orpheuszi lanttal. Az asszony a múltjáról beszél, és a feltáruló hűtőszekrényből előlép a tizenöt éves kamaszlány. Ilyen értelemben halottfeltámasztás Val érkezése. Mindketten egykori önmagukhoz találhatnának vissza. Lady a fiút öleli, a férfi a lányt szorítja magához a szerelmi jelenetben. Új életre kel az elveszett, folytathatónak tűnik az, ami kisstílű tragédiák következtében megszakadt. De hogy mi történik ezzel a kósza reménnyel, nem elég világos az előadásból. A darab lezárása (a gyilkosság) itt idézőjelbe kerül, és ami helyette történik, valójában értelmezhetetlen gesztus pusztán: a Jabe-et helyettesítő játékrobot lámpái izgatottan villognak, az üvegfalon túl robbanásokat látni. Lady megismétli zárómondatait: vége az előadásnak, meghalt a majom. A Trabant tetején fekvő Carol a kocsit verve énekelni kezdi Janis Joplin Mercedes-Benz című dalát, majd a mellékszereplők kánkánt járva zárják a produkciót.

Sándor L. István
Színház

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi