Jókai Mór

ITT A VÉGE, PEDIG MILYEN UNALMAS NAPNAK INDULT

(Restauráció 2 nyomorult részben)

Fordította: Mohácsi János

Rendező: MOHÁCSI JÁNOS m.v.

Bemutató: 1993. december 17.



Szereposztás

  • MILTON: HETEY LÁSZLÓ
  • DEBORAH: NÉMETH ZSUZSANNA
  • FLYE: BÁRÁNY FRIGYES
  • CROMWELL: GADOS BÉLA
  • MORTON: KEREKES LÁSZLÓ
  • LAMBERT: MEGYERI ZOLTÁN
  • LADY MILTON: CSOMA JUDIT
  • II. KÁROLY: BAJOMI NAGY GYÖRGY
  • YORK HERCEGE: VENYIGE SÁNDOR
  • MONMOUTH: FELHŐFI KISS LÁSZLÓ
  • STAUNTON: BAJZÁTH PÉTER
  • WILLIERS: KOBLICSKA KÁLMÁN
  • NASEBY: KORCSMÁROS GÁBOR
  • PORTHMOUTH HERCEGNŐ: GÁBOS KATALIN
  • BLUNT: BERKI ANTAL
  • CATTY: BUDA MÓNIKA

Továbbá
Fogarasi Zoltán, Galambos Ferenc, Gyuris Tibor, Hajdú Zsolt, Kalydi Zoltán, Kováts István, Kurucz László, Nagy Sándor, Szabó Gábor, Tóth Zoltán László, Véber Tímea, Zub Ferenc


Díszlet: HORVÁTH ÉVA m.v.
Jelmez: SZŰCS EDIT m.v.
Zeneszerző: FUCHS LÁSZLÓ m.v.
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

Kiábrándítóan keserű látomás a Milton a történelem, s a politikusok játékairól, a kultúra és az értelmiségi kiszolgáltatott szerepéről, az egyház undorító túlbuzgalmáról, a felheccelt tömeg tájékozatlanságáról, s bosszút lihegő vérszomjasságáról, a szerelem, a nagy érzelmek felmorzsolódásáról, a fiatalság és az élet elmúlásáról. A darab végén az életben maradottak kénytelenek tudomásul venni, hogy csak vesztesei lehettek e játszmának, holnapra pedig már bizonyosan készülnek az uraságok egy újabb játékkal – s újabb áldozatok is várhatók.
Margócsy Klára (Nyíregyházi Szemle)

Naprakész politikai időszerűségű, szenvedélyes előadásban mutatta be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Jókai Mór 1876. április 3-án a Nemzeti színpadán először színre került Milton című drámáját. A bevezető mondat máris kiigazításra szorul: Nyíregyházán a Krúdy Kamaraszínpadon játsszák Jókait, jelezve: nem a nagyközönségnek, hanem a merészebb fogalmazásokra fogékonyabbaknak adresszálták. Az előadás címe a falragaszon: Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult. Műfaji meghatározása: „restauráció két nyomorult részben”. Szerzője – legalább annyira, mint Jókai – a rendező-átdolgozó Mohácsi János.
M. G. P. (Népszabadság)



Galéria




Kritikák



A rendező átdolgozása prózába teszi át a blank verse jambikusságát. Miközben Jókai szónokiasságával szemben könyörtelen, önmagával engedékenyebben viselkedik rendezőként: kamaszos („sitty-sutty”) belepiszkításai nyersebb szöveget adnak, a közhelyekkel, panelgondolatokkal gúnyosan elbánó eljárása néhol túlbeszélt. A retorikus falfirkák különösen az utolsó felvonásban fékezőek. Mohácsi hűtlenségében is hűséges Jókaihoz. Keze alatt élnek a francia melodrámáktól ellesett rémdrámai eszközök: Horváth Éva kulisszát és struktúrát összhangba hozó, egyszerre romantikus és tárgyszerű díszlete legjobban akkor működik, amikor a végső „istenítélet” párbaj közben beszakad a vívók alatt az emelvény, belezuhannak egy liftaknába, és az akna alján fölgyűlt, mellig érő vízben birkóznak tovább, míg egyikük halála pirosra festi a medencét.
A kamaraszínház üvegfala a színház udvarára nyílik. Odakünn a nyírségi valóság, idebenn a magyar romantika. Időnként fürkészek lesnek be. Őrjárat megy végig a fénysávban, vagy rendőrségi rohamkocsin érkezik az alkudozó erőszak. Jókai modern szerző.

M. G. P.
Népszabadság

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi