Slawomir Mrozek

TANGÓ

(Komédia 2 részben)

Fordította: Kerényi Grácia

Rendező: BODOLAY GÉZA m.v.

Bemutató: 1993. október 8.



Szereposztás



Díszlet: MIRA JÁNOS m.v.
Jelmez: DŐRY VIRÁG m.v.
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Az író korunk legaktuálisabb és legizgatóbb problémáihoz nyúl, erkölcsiekhez és politikaiakhoz egyaránt. Sajátos, eredeti, szatírikus nézőpontból szemléli őket. A valóság és a fantázia összekeveredése Mrozeknél realista stílussá ötvöződik.
Tangó című darabja 1964-ben jelent meg a »Dialog« című lengyel irodalmi folyóiratban. A darab központi problémája az apák és a fiúk világának erkölcsi ellentmondása. A fiatalság, az új nemzedék megtagadja az apák erkölcsi világrendjét és új erkölcsi normákat igényel. A darabbeli főhős, Artúr, szülei erkölcsi felfogását elutasítva, a nagyapák erkölcséhez próbál visszatérni, sőt: a két emberöltővel korábbi morált igyekszik ráerőszakolni egész környezetére, korra való tekintet nélkül.
Film, Színház, Muzsika



Galéria




Kritikák



A mrozeki színház esetében mindig megemlítődik a groteszk, ám ez az esztétikai minőség nemigen volt jelen ebben a színrevitelben. Inkább csak a jelmezek (Dőry Virág) a díszlet, a berendezés (Mira János) éreztetett valamit az értékek felemásságából, a kesernyésen fanyar hangvételből. A szereplők mindent elkövettek, hogy a játék érdekes legyen, ám a rendező, Bodolay Géza valahogy kifelejtette a groteszk hangvételt, s így valami szelíd unalom lengte be az előadást a hátborzongató síró-nevetés helyett. A színészek (Szabó Tünde, Bárány Frigyes, Szigethy András, Máthé Eta, Bede Fazekas Szabolcs, Gosztola Adél, Németh Zsuzsa és Gados Béla) különben tisztességgel helytálltak – nem rajtuk múlott a mű sikertelensége. A tapsrend mutatott valamit a darab eredeti irányaiból: itt valóban játék folyik – véresen komoly játék, s a karmesteri pálcát néha a pisztoly váltja fel: az erőszak.

Margócsy Klára
Nyíregyházi Szemle

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi