Füst Milán – Presser Gábor – Valló Péter

A SANDA BOHÓC

(Mesebohózat 2 részben)

A díszlet és a jelmez gyermekrajzok alapján készült.

Rendező: VÁRNAI VANDA m.v.

Bemutató: 1993. október 2.



Szereposztás

  • GOLDNÁGEL EFRÁIM: AVASS ATTILA
  • ANGÉLA BABA: ZUBOR ÁGNES
  • DÖGVÉSZ FÁNIKA: GÁBOS KATALIN
  • SAJT HUGÓ, GYÁSZOS FÁY: KOCSIS ANTAL
  • TARBUSIK N. E.: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
  • ZAKÓ BENEDEK: BAJOMI NAGY GYÖRGY
  • ARANKA: CSORBA ILONA
  • KIRÁLY, PÁPULA: TÓTH KÁROLY
  • BUBIKA: PETNEHÁZY ATTILA
  • AGLÁJA SZŰZ: SÁNDOR JÚLIA
  • ŐR: FEKETE ISTVÁN
  • NÉP, ELLENSÉG, KATONÁK: PÁSZTOR ZOLTÁN, KIRÁLY ANITA, VIRÁG KRISZTINA, MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT


Koreográfus: BÁN TEODÓRA
Zenei munkatárs: KOLLONAY ZOLTÁN
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

A történet Goldnágel Efráimról szól, a mese törvényszerűségeivel megjelenítve. Az eseménysor kiinduló mozzanata, hogy a bohóc feleségül kéri Agláját, a cirkusz kígyónőjét. Ezt ő felháborító szemtelenségnek tartja, s a cirkuszigazgató elé viszi Efráimot, aki arra ítéli a bohócot, hogy hagyja el a cirkuszt, s máshol szerezzen dicsőséget, s így váljon méltóvá Aglájához. Vagyis arra ítéli: ne saját tevékenységi területén szerezzen dicsőséget. Ebből, mint kiinduló mozzanatból igen sokfelé nyílhat út, s az író fantáziáján múlik, hová viszi Efraimot. Ám akárhová viszi, nem okságilag kapcsolódnak az egymást követő helyzetek, hanem az írói asszociáció dönti el, hová megy, ott milyen tartalmú helyzetbe jut stb. Más szóval: a helyzetek sorát nem benső önmozgás, hanem az író epikus énje állítja egymásutáni sorrendbe.
Bécsy Tamás (Jelenkor)



Galéria




Kritikák



A szivárvány anyaga nem tapintható ki igazán: mégis gyönyörködünk benne, ahogyan a szappanbuborékban is. Bár ez utóbbi létrejöttéhez esetleg nekünk is van valamelyes közünk. Mindezt azért bocsátom előre, mert úgy gondolom, nem szükséges feltétlenül mélyértelmű üzenet ahhoz, hogy a gyermekközönség másfél óráig jól érezze magát a színházban.

A sanda bohóc című produkció, amely Füst Milán - Presser Gábor - Valló Péter és a rendező Várnai Vanda közös munkája, valószínűleg nem az az előadás, amelyet a gyerekek vártak. Ennek egyik csalhatatlan jele, hogy a gyerekek többször szembefordultak egymással, s megbeszélték ügyes-bajos dolgaikat. Nem kötötte le őket a színpadi történés. Pedig a cirkusz világa még érdekes is lehetne, ha különféle gegek dúsítanák. A nyíregyházi előadás arról szól, hogy Goldnágel Efráim, a sanda bohóc szeretne "valaki" lenni, hogy felfigyeljenek rá, s elnyerje a szeretett hölgy figyelmét.

A cselekményben hosszú üresjáratok sorvasztják a figyelmet, s az előadás messze elmarad attól, amit a színlap műfaji megjelölése ígér: mesebohózat. Nem nagyon harsan fel a nevetés a nézőtéren. (Vagy a bemutató közönsége lett volna enervált?)

A csikorgó előadásból még leginkább Tóth Károly alakítása emelkedett ki, mert a sovány humorhoz hozzáadta a maga nevettetésre kész hajlamát.

Az előadás végén győzedelmeskedett az igazság és a tiszta erény. Abban a hitben mehettek haza a gyerekek és a felnőttek, hogy ennek így kell történnie. Legalább itt, a színházban.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi