Robert Thomas

GYILKOSTÁRSAK

(Bünügyi komédia két részben)

Fordította: Molnár Tibor

Rendező: GELLÉRT PÉTER

Bemutató: 1991. január 26.



Szereposztás



Díszlet: SZLÁVIK ISTVÁN m.v.
Jelmez: SZAKÁCS GYÖRGYI m.v.
Zeneszerző: MELIS LÁSZLÓ m.v.
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Groteszk három felvonásban. Négy férfi gyilkos-társaságot alapít, hogy eltegyék láb alól az életüket megkeserítő feleségeiket. Ám a hölgyek túljárnak az eszükön, ők is megalapítják a gyilkos nők társaságát, és ők ölik meg a férjeiket. Végül a mérgezett bortól és egy véletlen baleset következtében (az egyik nő fejére ráesik egy szobor) ők is meghalnak.



Galéria




Kritikák


A Gyilkostársak nyolc színésznek adott kiváló alkalmat arra, hogy mókázó kedvét kiélje. A darab szempontjából ez lehetett volna hat is, négy is, hiszen a nyolc szereplőre csak azért van szükség, hogy az előadás legalább két és fél órás legyen. A legjobb teljesítményt Zubor Ágnes nyújtotta, mert képes volt elszakadni a darab szűkös szellemiségétől. Szerelemsóvár vénkisasszonya azért tűnt hitelesnek, mert volt benne távolságtartás. Zubor Ágnes azt is megfogalmazta, hogy ő mit gondol erről a figuráról meg az egész darabról. Csacskaság, nem érdemes komolyan venni, valami ilyesmit hallottunk ki ebből a játékból. A Csíkos Sándor–Szabó Tünde kettős mozgatta az eseményeket. A báró úrból nem hiányzott az úri tartás sem, a báróné hatalomvágya pedig már-már félelmetes méreteket öltött. A Tóth Károly–Orosz Anna párosnak elnagyolt szerep jutott. Orosz Anna egyszínűre rajzolt Júliája a színésznő számára csak a könnyű öltözet eszközét kínálta. Tóth Károly kisszerű újságírója belső tartás hiányában csak a külsődleges eszközök irányába mozdíthatta el a figurát. A negyedik párban Szigeti András és Matolcsi Marianna játszottak. Szigeti rendőrkapitánya inkább német volt, mint francia, de az általa életre keltett figurában volt valami életteli egyszerűség. Matolcsi Marianna szolgálóleánya több eltanult eszközzel élt. Úgy gondolom, hogy még meg kell tanulnia a figura hitelesítését. Gados Béla játékában éppen ez az egyik nagy érték. Úgy képes a maga személyiségét belevinni a figurába, hogy önmaga is marad. Ahogyan ezt most is tette Paul esetében, Zubor Ágnes partnereként. Az olvasó bizonyára egyértelmű állásfoglalást vár a kritikustól: tetszett-e neki az előadás vagy sem? A vígjátéknak mindig örül az ember (különösen mostanában). Az előadás lehetne rövidebb, de így is élvezhető. Ez pedig elsősorban a színészek érdeme, akik mindent megtesznek a sikere érdekében. Nem az ő hibájuk, hogy ezúttal a közös gondolkodás élményével nem ajándékozhatnak meg bennünket.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország


VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi