Anton Pavlovics Csehov

HÁROM NŐVÉR

Fordította: Stuber Andrea

Rendező: VEREBES ISTVÁN

Bemutató: 1994. október 28.



Szereposztás

  • OLGA: PREGITZER FRUZSINA
  • MÁSA: VARJÚ OLGA
  • IRINA: GÁBOS KATALIN
  • ANDREJ: GAZSÓ GYÖRGY
  • NATASA: PEREMARTONI KRISZTINA m.v.
  • VERSINYIN: KEREKES LÁSZLÓ
  • CSEBUTIKIN: SZIGETI ANDRÁS
  • TUZENBACH: BEDE FAZEKAS SZABOLCS
  • KULIGIN: FELHŐFI KISS LÁSZLÓ
  • FERAPONT: KOCSIS ANTAL
  • ANFISZA: MÁTHÉ ETA
  • FEDOTYIK: DÓRA ANDRÁS
  • RODE: TŰZKŐ SÁNDOR
  • PROTAPOPOV: SZÁNTÓ SÁNDOR
  • VERSINYINNÉ: GEDAI MÁRIA
  • I. KATONA: PÁSZTOR ZOLTÁN
  • II. KATONA: ANDRÁSDI TIBOR
  • KIS BOBIK, SZOFOCSKA: FELHŐFI KISS FANNI
  • NAGY BOBIK: ÁTS BONIFÁC
  • LJUBOCSKA: ÁTS TÍMEA
  • SZVETOCSKA: MÁTYUS STEFÁNIA


Díszlet: KIS KOVÁCS GERGELY m.v.
Jelmez: TORDAY HAJNAL m.v.
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

A Három nővér a kárba veszett szépség drámája. A három testvér (Olga, Mása és Irina) egy vidéki városban él. Életük kusza, szerelmeik zűrzavarosak, mindhárman boldogtalanok. A darab hangulatát a szenvedésnek ez a megfoghatatlan légköre adja, s ugyanilyen megfoghatatlan az "optimizmus", amely a mű végén fogalmazódik meg: "... a mi életünk még nem fejeződött be... nemsokára megtudják, miért élünk, miért szenvedünk..." A darab, amelynek sem tragikus konfliktusa, sem tragikus szereplői nincsenek, a mozgalmas és az értelmes élet iránti enervált, meddő várakozást rajzolja meg. A három nővér jellegzetes csehovi hősök, akiket a közös - az élet elhibázott, a célokat, eszményeket az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató - szellemiség tart össze.
Legeza Ilona



Galéria




Kritikák



Verebes úgy játszatja el a Három nővért, ahogy azt a szerző eredetileg is megálmodta: tragikomédiának. Gyötrő és nevetséges érzelmekkel, szívszorító és mulatságos epizódokkal, a szövegből kielemezhető, de más előadásokban a színpadon soha nem látható jelenetekkel. Mert ebben a nyíregyházi előadásban megjelenik – sőt, nemcsak hogy megjelenik, de egyetlen szó nélkül is fontos dramaturgiai szerepet kap – a színpadon Versinyinnek a darabban szöveg szerint csak emlegetett felesége és két lánya, vagy ugyanígy a sokajtós házban – Kis Kovács Gergely szép díszletében - a darab végén már teljesen otthonosan mozgó Protapopov is. (Tegye fel a kezét, aki kapásból tudja, hogy ki a fene a Három nővérben az a Protapopov. Megmondom: ő az, akivel Natasa elmegy szánkózni a második felvonás végén; Verebes olvasatában egyúttal ő Natasa második gyermekének az apja; boldogan hurcolja le-fel karjában a kicsit, miközben Andrej lesunyt fejjel tologatja a gyermekkocsiba begyömöszölt, már nagy elsőszülöttet, a magáét.) Ezektől az apróságoktól – és még számtalan más rendezői ötlettől – annyira más, annyira szokatlan ez a nyíregyházi Három nővér. Attól például, ahogy Mása a szó szoros értelmében az ájulásig berúgva tud csak búcsút venni Versinyintől. Attól, hogy ebben az előadásban egyszerű, mindennapi hús-vér emberek, nők és férfiak élik véletlenül egymás mellé sodródott életüket. Ahogy tudják.

És persze amitől mindez még annyira jó is, azok a színészek: Pregitzer Fruzsina (Olga), Varjú Olga (Mása) és Gábos Katalin (Irina) a címszerepekben, s mellettük – többek között – Gazsó György (Andrej), Peremartoni Krisztina (Natasa), Kerekes László (Versinyin) nyújtanak kimagasló alakításokat...

...Úgyhogy (záró) axióma: Nyíregyháza baromi messze van ugyan, de érdemes oda színházba menni, mert jó.

Martos Gábor
Magyar Narancs

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi