Reményik Zsigmond

VÉN EURÓPA HOTEL

(Színmű)

Rendező: VEREBES ISTVÁN

Bemutató: 1997. február 14.



Szereposztás


Továbbá
Kövér Judit, Horváth Réka, Bednai Natália, Virág Krisztina,
Andrásdi Tibor, Kéri Róbert, Nagy Erzsébet


Díszlet: SZÉKELY LÁSZLÓ
Jelmez: TORDAY HAJNAL
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

A Vén Európa Hotel vendégei mi vagyunk, az otthontalanok, a megtűrtek, az adósok, a leszakadók, a menekülők, az elenyészők.
A Vén Európa Hotel tulajdonosai és fenntartói is mi vagyunk: a kérlelhetetlenek, a haszonelvűek, a hatalmaskodók, a mindenáron minden nyomorúságon átlépők.
Közösen veszünk el.
Az nem lehet, hogy ne legyen más megoldás!...
Holott nagyon is úgy tűnik, nincs...!



Galéria




Kritikák



...A sokszereplős művet a Móricz Zsigmond Színház a Krúdy Kamarában játssza. A kiváló játékteret Székely László tervezte. A düledező hotel falai nádszövetből vannak, Kazár Pál muzsikája egy zenegépből árad. A mennyezeten egy irracionális méretű ventilátor forog szüntelenül, lassú tempója s a zene együtt meghatározzák az előadás alaphangulatát. Azt a gyötrelmes légkört, melyben a szereplőknek el kell pusztulniuk. Don Carlost Gazsó György alakítja. Jön lefelé a lépcsőn, s kabátjával megtörli izzadt hónalját. Nem jókedvű gonosz. Szenved ő is. Szájából három felvonáson át nem tűnik el a szipka. Ahogyan a zsebre vágott kéz, ez is hatalmi jelkép. A Vén Európa Hotel műfaja „helyzetkép”. A darab három felvonáson át sorolja Carlos Knöpfle embertelen tetteit. A stáció jellegű drámaépítési technika nehéz helyzetbe hozza a színészeket. Az egyetlen nyújtott felvonásnak tűnő darabban egyetlen szereplőnek sem kell eljutnia sehonnan – sehová. Illetve mégis. A két leghűségesebb szolgának oda, hogy fellázadjanak gazdájuk ellen. Ez a darabnak is, az előadásnak is a legsikerültebb jelenete. A megalázott, megszégyenített Horst (Szigeti András) topog, szerencsétlenkedik a késsel, bele szeretné vágni Don Carlosba, de képtelen rá, mígnem az indulatos Eugénio (Szalma Tamás) belelöki a hoteltulajdonost a bicskába. Kellően alattomos megoldás, bosszú mindkettőjükön. A rendőr (Gados Béla) szándékosan nem figyel rájuk, fölolvassa a nagypapa végakaratát. Szalma lehajol, kiveszi a hulla szájából a szivart, megtörli, s a sajátjába teszi. Bízhatunk benne: ő se lesz különb a gazdájánál. Verebes megragadja a többi alkalmat is, amikor ebben a sivár, riasztó látomásban színházi értelemben történhet valami. Ezek az előadás legértékesebb pillanatai. Például ahogy Petneházy Attila a tüdőbeteg indián lány (Gosztola Adél) segítségért kinyújtott kezét megragadja, vagy az a fals romantika, mely a hoteltulajdonos és sógornője (Réti Szilvia) románcát körüllengi. Az előadás játékstílusa az a vad hajsza, melyet Don Carlos ráerőltet a környezetére s önmagára. Hajsza a pénzért, átgázolás bárkin és bármin. Igazi ensemble-játék jellemzi az előadást. Hely hiányában csak a nevek felsorolására tudok szorítkozni: Pregitzer Fruzsina, Szabó Tünde, Kerekes László, Tóth Károly, Kocsis Antal, Varga Ildikó, Avass Attila, Tüzkő Sándor, Gyuris Tibor, Szántó Sándor, Bajzáth Péter és Tucker András egy-egy karakterisztikus magatartást képviselnek s pontos munkájuk eredménye a „nyíregyházi helyzetkép”.

Saád Katalin
Critikai Lapok

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi