Grünwald – Beda – Ábrahám

BÁL A SAVOYBAN

(Operett három felvonásban)

Rendező: BERÉNYI GÁBOR

Bemutató: 1996. december 7.



Szereposztás

  • HENRY: MOLNÁR LÁSZLÓ, PETNEHÁZY ATTILA
  • MADELEINE: NAGY IBOLYA
  • DAISY: PERJÉSI HILDA
  • MUSZTAFA BEJ: MEGYERI ZOLTÁN, AVASS ATTILA
  • CELESTIN: MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT
  • POMEROL: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
  • ARCHIBALD: TÓTH KÁROLY
  • RENÉ: TŰZKŐ SÁNDOR
  • MAURICE: HALÓKA ZSOLT
  • POLETTE: GEDAI MÁRIA
  • LILI: VARGA ILDIKÓ
  • MR. ALBERT: GYURIS TIBOR
  • JULIETTE: HORVÁTH RÉKA
  • GRÉTI: VIRÁG KRISZTA
  • BORISKA: KÖVÉR JUDIT
  • RIPORTER: TÓTH TIBOR


Továbbá
gondolás, vendégek, pincérek, személyzet, mixerek:
Tucker András, Andrásdi Tibor, Harsányi Zoltán, Blahota Gábor, Kurucz László

Táncosok:
Deme Krisztina, Németh Melinda, Virág Tamás, Rózsa Rudolf, Kalapos Tibor, Kalapos Tamás, Farkas Tímea, Balogh Artúr

Zenekar:
Nagy Gyula - trombita, Győri Mihály - harsona, Daróczi Sándor - hegedű, Mondik Béla - hegedű, Raskó Béla - basszusgitár, Kasellák Zsolt - klarinét, szxofon, Szabó Attila - dob, Kazár Pál - zongora


Díszlet-jelmez: GYARMATHY ÁGNES
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Koreográfus: NAGY GYÖRGY
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

A Bál a Savoyban világhódító útja most 64 esztendeje, 1932. december 23-án, Berlinben kezdődött. Az ősbemutatón maga a szerző Ábrahám Pál vezényelt. Három szenzációs magyar művész: Alpár Gitta, Bársony Rózsi, és Dénes Oszkár játszották a főszerepeket. A tüneményes siker után gyors egymásutánban műsorra tűzték Európa csaknem valamennyi fővárosában Londontól Bécsig és Athénig. Egy év múlva már a budapesti Magyar Színház közönsége ünnepelte a hazai sztárokat: Rökk Marikát, Lázár Máriát, Törzs Jenőt, Kabos Gyulát, Ráday Imrét és Gózon Gyulát.
Az elmúlt évtizedekben a fővárosi Operett Színház és szinte minden vidéki színház játszotta ezt az operettet kirobbanó sikerrel. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház most először tűzi műsorára a fordulatos, irónikusan szellemes, életvidám, mulatságos darabot, melynek híres slágereit: Toujours l'amour, Tangolita, Oh mister Blu, My golden baby, Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz, biztosan minden korosztály jól ismeri.



Galéria




Kritikák



Különleges műfaj az operett: nem szól semmiről, mégis nagy népszerűségnek örvend. A zenés színpad halhatatlan darabjai, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacobi Viktor, Huszka Jenő, Eisemann Mihály, Szirmai Albert, Ábrahám Pál művei elnyűhetetlenek. A bécsi típusú operett a nézőt olyan (ál)világba röpíti, ahol gazdag hölgyek és urak szeretik egymást, ahol van egy pici konfliktus, ám az élet csupa móka, s végül kötelező módon bekövetkezik a happy end.

A jó előadás kellékei a primadonna operába illő hangja, valamint a jóképű, szívtipró bonviván, a fürge lábú szubrett, az ellenállhatatlan táncos komikus, a pazar kiállítású díszlet és jelmez. (Mindehhez társul a nézőtér nosztalgia-igénye egy sosem-volt “aranykor iránt, amelyben a szerelem mindent legyőz.)


Épp ezek miatt volt bennem némi félsz, amikor először olvastam, hgy a Móricz Zsigmond Színház operett bemutatására készül… (Szorongásomat csak fokozta, az a nem titkolt érzés, amely a zenés játékokkal kapcsolatban egyébként is hatalmába kerít.) Végül előítéleteimet legyűrve vártam, hogy felgördüljön a függöny. Tudatosítani próbáltam magamban, hogy a darabtól nem kaphatok semmit. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy az effélét is lehet – elvileg – jól csinálni…

Nos, végigtapsolva (az egyébként kicsit hosszúra sikerült) finálét állíthatom, hogy Nyíregyházán profi előadás született. A Bál a Savoyban minden perce jól megkomponált, igényesen színpadra vitt produkció.

Ábrahám Pál (1892-1960) klasszikus vígjátéki elemeket és helyzeteket variáló, 1932-ben Bécsben írott munkája amelynek Heltai Jenő által fordított szövegét Romhányi József sziporkázó rímjátékokkal dúsította fel, Nizzában játszódik. Meséjéről nem érdemes semmit se mondani, annál inkább dallamos muzsikájáról: a zenei anyag egyrészt a hagyományos operett-hangzásvilágot idézi, másrészt viszont kacérkodik a jazz-zal. E kétféle réteg jól megfér egymással, ugyanis az örökzöld dalbetétek (Toujours, l’amour; Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz; My golden baby; Az én nevem La Bella Tangolita) és a jazz-ritmusok szervesen egészítik ki egymást. A siker titka az említett slágerek, a “török fejet török” az “ilyen korán/ előírja a Korán” az “itt áll Henry/ ittál Henry?” az “ez a baj,/ kedves bej” az “ajtóhasadéknak / sajtóattasénak", s az ezekhez hasonló nyelvjátékok, s persze a színészi alakítások színvonalának tulajdonítható.

Berényi Gábor jó tempójú, pergő rendezése során egyáltalán nem érezhető, hogy a nyíregyházi csapat alapvetően prózai társulat. Berényi biztos kézzel vezényli a nagyszámú szereplőt mozgató premiert. Ízléssel adagolja a műfaj kellékeit, s a muzsika, a fény, a tér, a művészi játék komplex egészet alkot. Segítségére van Kazár Pál és kitűnő zenekara éppúgy, mint Nagy György, a remek koreográfus. Gyarmathy Ágnes szecessziósan szép és funkcionálisan mobil díszletei között a színészek ugyancsak az ő ragyogó jelmezeiben lépnek fel. Külön kiemelésre méltó a színház régi-új tánckara, amelynek tagjai revüsztárokat megszégyenítő ügyességgel mozognak a “Savoy bálján”.

A színészi teljesítményekről szintén csak elismeréssel lehet szólni. Nagy Ibolya gyönyörű hangja az előadás ékessége.

Érdemes volt meghívni, hiszen tökéletes primadonna-alkat; jelenléte erőteljesen járul hozzá a bemutató sikeréhez. Az ő esetében kamatozik igazán az a felismerés, hogy – amennyiben az adott szerep nem osztható ki a stáb “törzstagjai” között, akkor – szerződtetni kell egy olyan művészt, aki hitelesen tudja közvetíteni a szerzői-rendezői elképzelést.

Molnár László póztalan Henryje bizonyíték arra, hogy megformálója Csehov után a zenés darabban is figyelemre méltó. Perjési Hilda Daisyként csupa vibrálás, csupa élet: a nosztalgikus nőalakok után megmutatta, hogy szubrettje mire képes. Musztafa bej szerepében Avass Attila fanyar humorát és tánctudását is megcsillantotta. Az ő kettősük igazán hálás szerepeket kínál: a figurák megteremtésében élnek is a lehetőségekkel.

Megemlítendő még Horváth László Attila kimérten udvarias Pomerolja, Mészáros Árpád kisfiúsan félénk, kétbalkezes hódítója, ügyefogyott Celestinje, és Varjú Olga hatásosan erős színekkel megfogalmazott Tangolitája.

A Bál a Savoyban feltehetően zajos közönségsikerre tarthat számot. A Berényi Gábor dirigálta játék bizonyítja, hogy olykor az avítt mesékről is le lehet fújni a port, csak kell hozzá némi merészség, meg a közös teremtés öröme.

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi