Anton Pavlovics Csehov

SIRÁLY

(Tragikomédia)

Rendező: VEREBES ISTVÁN

Bemutató: 1996. október 4.



Szereposztás

  • ARKAGYINA: CSOMA JUDIT
  • TREPLJOV: AVASS ATTILA
  • SZORIN: BÁRÁNY FRIGYES
  • NYINA: SZABÓ MÁRTA
  • SAMRAJEV: CZIKÉLI LÁSZLÓ
  • POLINA: ZUBOR ÁGNES
  • MÁSA: GÁBOS KATALIN
  • TRIGORIN: MOLNÁR LÁSZLÓ
  • DORN: SZIGETI ANDRÁS
  • MEDVEGYENKO: VEREBES ISTVÁN, KERESZTES SÁNDOR
  • JAKOV: ANDRÁSDI TIBOR


Díszlet: KIS KOVÁCS GERGELY
Jelmez: TORDAY HAJNAL
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Medvegyenko Mását, Mása Kosztyát, Kosztya Nyinát, Nyina Trigorint, Arkagyina is Trigorint, de Polina Dornt. (Tessék mondani, ez a "Szentivánéji álom?)
Kosztya Arkagyinát Trigorin miatt. (Vagy a Hamlet?!...)
Nyina Kosztyával, de aztán egyszercsak Trigorinhoz. (Mint a "Troillus és Cressida"-ban?!...)
Trigorin Nyinával, de aztán mégis Arkagyinához. (Akárcsak a "Felsült Szerelmesek"-ben?!...)
Szorin pedig későn (Ugyanúgy, mint "Lear"?!...)
Dorn meg hiába. (A méla Jacques-hoz hasonlóan?!...)
Dehát kérem, ez a "Sirály" Csehovtól!!!
És ez a sok szenvedély nem valami Goldoni véletlenül?!... Hogy nem jön elő a szokásos szláv melankólia?!...
Nem értem!...
Megértem?!...
Részlet a műsorfüzetből



Galéria




Kritikák



Verebesnél a Sirály szereplői úgy dobják el illúzióikat, ahogy fölösleges kacatként a tóba hajítanak lelőtt sirályt, medálba írt szerelmes idézetet, felvágatlan folyóiratot. Egyre inkább kiüresednek, mind kevesebb titkuk marad. Trigorin és Arkagyina cinkos együttműködéssel fejtik meg Nyina rejtjeles üzenetét a férfihoz, összetartozásuk rutinja erősebb a lány követelőző búcsúcsókjánál. A végére Nyina is megerősödik annyira, hogy – miután egy levegőbe írt mozdulattal „elzárta” Rachmaninovot – megossza a nézőkkel ars poeticáját a vidéki színészlétről (aminek itt rezonanciája van). A veszendő Trepljov nyílt színen lövi főbe magát. A föltűnően műértő Dorn doktort magába süppedt rezonőrként játszó Szigeti András szerint nem történt semmi. Igaza is van; Verebes – szétkorhadt társadalmi viszonyok között – a túlélés erkölcsi kötelezettségéről beszél. A látszat ellenére ez nosztalgikus, hagyománytisztelő fölfogás. Bár időnként kiszól a tradícióból, átírja Csehovot, de a hars gesztusok mögött nivellált realizmus működik, egy olyan társulat közreműködésével, amely intenzitásbeli különbségek ellenére is képes egységesen jó színvonalat produkálni.

Koltai Tamás
Élet és Irodalom

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi