Anton Pavlovics Csehov

SIRÁLY

(Tragikomédia)

Rendező: VEREBES ISTVÁN

Bemutató: 1996. október 4.



Szereposztás

  • ARKAGYINA: CSOMA JUDIT
  • TREPLJOV: AVASS ATTILA
  • SZORIN: BÁRÁNY FRIGYES
  • NYINA: SZABÓ MÁRTA
  • SAMRAJEV: CZIKÉLI LÁSZLÓ
  • POLINA: ZUBOR ÁGNES
  • MÁSA: GÁBOS KATALIN
  • TRIGORIN: MOLNÁR LÁSZLÓ
  • DORN: SZIGETI ANDRÁS
  • MEDVEGYENKO: VEREBES ISTVÁN, KERESZTES SÁNDOR
  • JAKOV: ANDRÁSDI TIBOR


Díszlet: KIS KOVÁCS GERGELY
Jelmez: TORDAY HAJNAL
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Medvegyenko Mását, Mása Kosztyát, Kosztya Nyinát, Nyina Trigorint, Arkagyina is Trigorint, de Polina Dornt. (Tessék mondani, ez a "Szentivánéji álom?)
Kosztya Arkagyinát Trigorin miatt. (Vagy a Hamlet?!...)
Nyina Kosztyával, de aztán egyszercsak Trigorinhoz. (Mint a "Troillus és Cressida"-ban?!...)
Trigorin Nyinával, de aztán mégis Arkagyinához. (Akárcsak a "Felsült Szerelmesek"-ben?!...)
Szorin pedig későn (Ugyanúgy, mint "Lear"?!...)
Dorn meg hiába. (A méla Jacques-hoz hasonlóan?!...)
Dehát kérem, ez a "Sirály" Csehovtól!!!
És ez a sok szenvedély nem valami Goldoni véletlenül?!... Hogy nem jön elő a szokásos szláv melankólia?!...
Nem értem!...
Megértem?!...
Részlet a műsorfüzetből



Galéria




Kritikák



Verebesnél a Sirály szereplői úgy dobják el illúzióikat, ahogy fölösleges kacatként a tóba hajítanak lelőtt sirályt, medálba írt szerelmes idézetet, felvágatlan folyóiratot. Egyre inkább kiüresednek, mind kevesebb titkuk marad. Trigorin és Arkagyina cinkos együttműködéssel fejtik meg Nyina rejtjeles üzenetét a férfihoz, összetartozásuk rutinja erősebb a lány követelőző búcsúcsókjánál. A végére Nyina is megerősödik annyira, hogy – miután egy levegőbe írt mozdulattal „elzárta” Rachmaninovot – megossza a nézőkkel ars poeticáját a vidéki színészlétről (aminek itt rezonanciája van). A veszendő Trepljov nyílt színen lövi főbe magát. A föltűnően műértő Dorn doktort magába süppedt rezonőrként játszó Szigeti András szerint nem történt semmi. Igaza is van; Verebes – szétkorhadt társadalmi viszonyok között – a túlélés erkölcsi kötelezettségéről beszél. A látszat ellenére ez nosztalgikus, hagyománytisztelő fölfogás. Bár időnként kiszól a tradícióból, átírja Csehovot, de a hars gesztusok mögött nivellált realizmus működik, egy olyan társulat közreműködésével, amely intenzitásbeli különbségek ellenére is képes egységesen jó színvonalat produkálni.

Koltai Tamás
Élet és Irodalom

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi