Móricz Zsigmond

TÜNDÉRKERT

(Történelmi tanulság)

Színpadra alkalmazta: Venyige Sándor

Rendező: RAJHONA ÁDÁM m.v.

Bemutató: 1996. szeptember 18.



Szereposztás



Díszlet: SZÉKELY LÁSZLÓ m.v.
Jelmez: TORDAY HAJNAL m.v.
Vívás: MEGYERI ZOLTÁN
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

"Az istenadta boldogtalan" - így írja Móricz Zsigmond - és valahogy így vagyunk vele mi is. Báthory Gábor erdélyi fejedelem, a magyar történelem rokonszenves Nérója, vagy Caligulája, hirtelen fellobbanó uralkodó zseni, aki egész fiatalon már fejedelem, s aki természetesen visszaél a hatalommal, de egyúttal - meglepő módon jól is él vele. A történettudomány ugyan rámutat a rendkívüli uralkodóra, de legtöbbször tartózkodik vele kapcsolatban. Az erdélyi nemesi "középszer" hamar rádöbben arra, hogy Báthory nem a közepesek fejedelme. A középszer tartózkodása: összeesküvés, árulás, gyilkosság. "Gábris" fejedelem sem lelkéből, sem Erdélyből nem képes Tündérkertet teremteni. Neki a világ nem megfelelő, a világnak pedig ő. Ugye mindez ismerős? Szomorú megértéssel bólint rá Móricz Zsigmond, a magyar irodalom bölcse.



Galéria




Kritikák



A bemutató egy istenkísértő küzdelem az anyaggal. (Jelen írásban szükségképp el kell tekintenünk majd a prózai szövegek drámává alakításának elméleti kérdéseitől, mind a történelmi ismeretterjesztés elengedhetetlennek látszó követelményeitől. Ezért csak annak jelzésére szorítkozhatunk, hogy a könyvet színpadra alkalmazó Venyige Sándor nagyívű kísérletét a maga nemében páratlan vállalkozásnak minősítsük: olyan próbálkozásnak, amely egyszerre akar az epikus hömpölygésű regényből - a benne rejlő drámai lehetőségek nyomán – tragédiát csinálni, ugyanakkor a textus kínálta aktualitásokat észrevéve fölhívni a publikum figyelmét Móricz kevesek által olvasott regényfolyamára, ezáltal az Erdély – és magyarság kérdés megkerülhetetlen dilemmáira.

A nyíregyházi tündérkert – a föntebb vázoltak következtében – gesztus értékű lett. A “történelmi tanulság” keretein belül időtlen kérdéseket érintve szólni a múltról és a jelenről. (Maga Móricz egyik feljegyzésében azt vallotta: “Kitalálni egy régi kor életét csak annyit jelent, hogy az író a maga korát transzportálja a felkutatott és mesterségesen megállapított milliőbe.”)

Merthogy Erdélyről szólni sosem lehetett indulatok nélkül. Móricz mégis úgy akart, központba helyezve Báthory Gábort (1589-1613), s az általa álmodott világot. Báthory nála nagyratörő hős, zabolátlan indulatoktól fűtött merész politikus, aki “valami szépet és nagyot” akar cselekedni, aki Erdélyt “ a magyar fajtának boldog tündérkertjévé” kívánja tenni. Móricz Báthoryja az egységes Erdély élén ki akarja űzni a törököt Európából. (A történelmi Báthory – a ma hozzáférhető szakmunkák szerint is – a gátlástalan célratörés, a polgárokat könnyű kézzel kifosztó zsarnok, erőszakos, borissza, szoknyabolond, ellenfeleit kíméletlenül legyilkoló vad ösztönlény. Móricznál ragyogó fiatal fejedelem “tündérkirály”, aki ugyan az érzéki örömökbe belefeledkező, tobzódó, féktelen zseni, de a magyarságnak jövőt álmodó uralkodó.)

A nyíregyházi premier ezt a sokarcú történelmi figurát, s rajta keresztül az erdélyi sorshelyzetek ellentmondásait szándékozott fölmutatni. Venyige Sándor igyekezett elkerülni a tézisdráma kísértését, azt, hogy a darab a Báthory-Bethlen kérdésre szűküljön le. ezért bőven merített a Móricz kínálta mellékszereplők és egyéni tragédiák közül.

Az előadás első felét a gyakori színváltások következtében egyfajta töredezettség jellemzi. A zömmel rövid jelenetek szükségesek ahhoz, hogy a második rész tragikus ívei kirajzolódjanak, ám a két felvonás között ily módon fellépő arányeltolódás nehezíti a befogadást.

A produkció rendezője Rajhona Ádám a tragikum kibontására törekedett. Az első ötven perc szaggatottságát a konfliktusok elmélyülése és a végkifejlet felé haladva lendületesebb tempó követi: Rajhona a tömegjelenetek harsányságát az intim képek meghittségével ellensúlyozza. Látomását nagyban segíti Székely László mobil elemekből létrehozott díszlete, amely a terek szűkítésének – tágításának hatásos eszköze. A hősök fölé fenyegetően magasodó sötétszürke monstrumok börtönre asszociáltatnak, illetve Báthory egyik mondatát vetítik ki a térbe: “Tehát foglyok vagyunk, mint az ördögöt fog, s nem ereszti markából a pokol…” (Bethlen is mond effélét: itt van “Erdély, akin a pokol uralkodik”). Ebből az infernóból nincs menekvés.

Rajhona Ádám korrekt munkájának egyetlen pontja keltett némi zavart: a zárókép: a meggyilkolt Báthoryt Bethlen nem hagyja elzuhanni, míg a félig álló, félig lerogyó pózba merevedik, utódja elmondja értékelő monológját: “Báthory Gábor nagy lélek volt; a legkülönb, akit valaha ifjúban remélhettünk: igazi tündérkirályfi, de a tündérek nem e világra valók…” A bizarr beállítás nem járul hozzá a katarzishoz, inkább gyöngíti azt.

Báthory Gábor ellentmondásos alakját Megyeri Zoltán formálta meg. A kitűnő színész az őt fizikailag is alaposan próbára tévő szerepben érezhetően megküzdött önmagával: Megyerit alkata predesztinálja bizonyos szerepkörökre, a nagyhatalmú fejedelem megjelenítésekor nem a végzetes indulatok, a mámoros tobzódás megidézésekor, hanem a véglegesen egyedül maradó ember magányos perceiben volt hiteles. Ellenfelét a reálpolitikus Bethlen Gábort (1580-1629) Horváth László Attila kellő méltósággal idézte meg. Az ő higgadt Bethlene joggal hirdeti: “ A fejedelemnek…nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet akar: csak amit lehet…Nem is csak amit lehet, de amit kell.”

A népes szereplőgárdából kiemelhető Pregitzer Fruzsina izzó Károlyi Zsuzsannája, Varjú Olga megalázott Imreffynéje, Gados Béla erőteljes Nagy Andrása, Hetey László lázadó Kornisa, Kocsis Antal Áruló Géczyje.

Az 1921-ben mérsékelten archaizáló nyelven írt , s hetvenöt év múlva (újra) életre keltett Tündérkert, benne a nemzetiségiek küzdelmeivel, a nagyralátó de elégő tervekkel aktuálisabb, mint valaha. Gondolkodásra, önvizsgálatra késztet. s talán: magának Móricznak az (újra)felfedezésére indít.

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi