William Shakespeare

HAMLET

Rendező: VEREBES ISTVÁN

Bemutató: 1997. október 18.



Szereposztás

  • HAMLET: AVASS ATTILA
  • CLAUDIUS: KEREKES LÁSZLÓ
  • SZELLEM (HANGJA): GAZSÓ GYÖRGY
  • GERTRUD: CSOMA JUDIT
  • POLÓNIUS: SZIGETI ANDRÁS
  • LAERTES: MEZEI ZOLTÁN
  • OPHELIA: SZABÓ MÁRTA, HORVÁTH RÉKA
  • HORATIO: BAJZÁTH PÉTER
  • ROSENCRANTZ: PETNEHÁZY ATTILA
  • GUILDENSTERN: KÖVÉR JUDIT
  • MARCELLUS: TÓTH KÁROLY
  • BERNARDO: RÓBERT GÁBOR
  • FRANCISCO: LENGYEL JÁNOS
  • OSRICK: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
  • REYNALDO: TUCKER ANDRÁS
  • 1. KOMÉDIÁS: MEGYERI ZOLTÁN
  • 2. KOMÉDIÁS: RÉTI SZILVIA
  • 3. KOMÉDIÁS: SZÁNTÓ SÁNDOR
  • PAP: KOBLICSKA KÁLMÁN
  • 1. SÍRÁSÓ: KERESZTES SÁNDOR
  • 2. SÍRÁSÓ: MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT
  • UDVARHÖLGY: VARGA ILDIKÓ


Jelmez: TORDAY HAJNAL
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Mozgás: GAJDOS JÓZSEF
Vívás: MEGYERI ZOLTÁN
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

"Hamletben az volt eléállítva, hogy a legcsúfabbat megbosszulni akaró legnemesebb indulatú embert miképpen sodorja el magával a környülállás, midőn hevességei mellett egyszersmind nem eléggé elhatározott feltétele véghezvitelére. Benne a felmelegülő készületeket, a magának ravaszságot is megengedő plán rejtett célzásait kell játszódni, a szép felséges mondásokat érzéssel eléadna, a tett feltűnik s enyész, halad, készül, elvész." Döbrentei Gábor – részlet az előadás műsorfüzetéből



Galéria




Kritikák



Eleinte meghökkentő mozgásszínházi vonulatait is hamar a szívünkbe zárjuk, mert pillanatok alatt kiderül, hogy nem önös művészkedés a célja, hanem a „matéria” hű szolgálata. A játszókat szigorú (érdek)csoportokba rendezi, mozgásvilágukat, beszédüket közös stílusra fűzi föl, és így alakítja ki a szembenálló „frontokat”. Színészvezetésére két alaptétel jellemző. A jelzett játékot játszókat sziklaszilárdan illeszti a stílus kereteibe, ahonnan nem enged semmilyen kitörést, másrészt pedig a darab gondolattömbjeit megfogalmazók esetében letisztít minden úgynevezett „színészi eszközt”. Így aztán a lényegi monológok a döbbenet erejével hatnak a maguk „civil” keretei között. Ezekben a pillanatokban minden olyan világos, minden olyan egyszerű, ahogy saját kínjainkat éljük meg a világban…

…Avass Attila fátyolos hangú, szürke kis Hamletje kitűnő „találmány”. Akár egy mai vézna környezetvédő az ipari lobbyk húsdarálóiban – sorsa már a kezdettől megpecsételődött. Nem is küzd amúgy Isten igazából, csak mondja a magáét, mint a pereces a moziban, cselvetései sem hatnak nagyobb erővel, mint amikor a sósat kérő vevőnek sótlant nyom a markába. Egyszerű, védtelen, majdnem gyermek, aki csodák csodájára élete áldozatával mégis megállítja a száguldó vonatot. És mindezt olyan egyszerűen, olyan természetesen, ahogy azt bármelyikünk megtenné, ha amúgy rendesen „besokallna”.

Az előadást három „színészi világítótorony” uralja: Polonius (Szigeti András), aki csak úgy van, de mindig ott, ahol lennie kell a „dolgok” érdekében, hiszen a „nemzetközi helyzet fokozódik”…, Gertrudis, aki híd szeretne lenni, de ehelyett vasfüggöny (Csoma Judit), valamint Kerekes László „kellemesen laza” vállalkozói Claudiusa, a hatalom destrukciójának élő szégyenköve! Döbbenetes három alakítás.

A többiek? Nos, az előadásnak egyetlen gyenge színészi pontja sincs! Mindenki a maga legjobbjával ajándékozta meg az ismét nagyon szerencsésnek mondható nyíregyházi publikumot…

Palotai István
Új Kelet

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi