Fazekas Mihály – Schwajda György – Móricz Zsigmond

LÚDAS MATYI

(Mesejáték)

Rendező: MEGYERI ZOLTÁN

Bemutató: 1999. április 15.



Szereposztás

  • MATYI: MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT
  • DÖBRÖGI: TÓTH KÁROLY
  • GALIBA: GOSZTOLA ADÉL
  • ISPÁN: RÓBERT GÁBOR
  • DÍSZLET LIBA: GYURIS TIBOR
  • ANYÓKA: GEDAI MÁRIA
  • BÖZSE: KÖVÉR JUDIT
  • GYÓGYKOVÁCS, ÁRUS: SZÁNTÓ SÁNDOR

Valamint:
vásározók, hajdúk: Buda Mónika, Dóka Judit, Palkovics Katalin,
Benkei Krisztián, Gucsa Sándor, Marosi Arnold, Tóth Zoltán László


Jelmez: TORDAY HAJNAL
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Koreográfus: NAGY GYÖRGY
Ügyelő: LENCSÉS ISTVÁN
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

Mesejáték zenével.
Fazekas Mihály 1804-ben született klasszikus elbeszélő költeménye ősi népi motívumokon épül: címszereplője vérbeli népi hős, akit ártatlanul veret meg a gőgös földesúr, de ő kamatostul adja vissza a kölcsönt: csellel-furfanggal férkőzve be Döbrögi uram házába, háromszor veri vissza rajta azt, amit valaha, a döbrögi vásáron, tőle kapott. A magyar irodalomnak ezt az egyik alapművét is többször adaptálták már; Schwajda György anélkül, hogy a mese alapvető vázán és fordulatain változtatott volna, a modern színház egynémely fűszerével hinti meg a történetet. a legfőbb változás az, hogy itt a libák, Lúdas Matyinak, a libapásztornak kedves cimborái válnak a történet mozgatóivá, így tiltakozva az ellen, hogy vásárra vigyék, kiárusítsák, megsüssék őket; vagyis a libák epizodistából, „tömegből” főszereplővé lépnek elő. Ugyancsak a libák avatják be a gyermekközönséget a színházcsinálás technikai fortélyaiba, s ily módon bevonják őket a játékba: játsszanak mind együtt színházat, s ugyanakkor küzdjenek mind együtt a libák és Lúdas Matyi igazságának győzelméért. A darabban vonzó módon elegyednek a klasszikus motívumok a modern színházi fogásokkal.



Galéria




Kritikák



A Lúdas Matyi lendületes, temperamentumos előadás, s ebben tökéletesen igazodik a nézők életkori sajátosságaihoz: a gyerekek nem tűrik az üresjáratokat, az állóképeket, a színpadon mindig kell történnie valaminek.

A dolog természeténél fogva Döbrögi lett a legkomikusabb figura. Ezzel a lehetőséggel tökéletesen élt Tóth Károly, akitől megszoktuk, hogy nemcsak a főszerepeket, hanem a karakterfigurákat is képes élettel, szeretettel, jóízű humorral megtölteni. Így történt most is. Természetesen viselte óriási pocakját, egy pillanatra sem éreztük, hogy ettől a földesúrtól félni kellene, már első megjelenésében benne volt a darabot lezáró szánom-bánom. Ez illeszkedett a Lúdas Matyi világképéhez: a magabízó magatartás, ha tiszta erkölcsiséggel párosul, képes legyőzni a környezetünkben meglévő rosszat.

Tetszett Gosztola Adél Galibája, mert képes volt erősíteni az előadás humorát, szeretni lehetett a pöszeségét, azt, hogy Matyi mellett mindvégig a játékosságot képviselte. Matyi már Schwajda átdolgozásában sincs igazán kitalálva, hiszen ő változik a legkevesebbet az eredetihez képest. Talán ez magyarázza, hogy Mészáros Árpádnak egy kicsit vissza kellett fognia magát, pedig képes lett volna abban a modorban játszani, amire a többieknek nagyobb lehetőségük volt. Alakítása így is élményt jelentett.

Kitűnő alakítást nyújtott Róbert Gábor az Ispán szerepében, vagy Gedai Mária (Anyóka), Kövér Judit (Bözse), Szántó Sándor (Gyógykovács, árus). Nagy sikert arattak a hajdúk, akik nem csak álmarcona külsejükkel, hanem fergeteges táncukkal is tűzbe hozták a közönséget. Kazár Pál slágergyanús zenéjét élvezet volt hallgatni, míg Kis-Kovács Gergely díszlete lehetővé tette a gyors színváltozást, amellyel az előadás lendületét erősítette.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi