Bródy Sándor

A TANÍTÓNŐ

Rendező: LÉNER ANDRÁS m.v.

Bemutató: 1999. január 16.



Szereposztás


Továbbá
Gyuris Tibor, Szántó Sándor, Koblicska Kálmán,
Koblicska Lőte, zenészek, kenőasszonyok


Díszlet: PASECZKI ZSOLT m.v.
Jelmez: FEDERITS ZSÓFIA m.v.
Rendezőasszisztens: KÓKAI MÁRIA


A darab

"Gyermekkoromban elolvastam George Eliot Adam Bede című regényéből pár fejezetet, s Békésgyulán, amikor egy ügyvédnél írnokoskodtam, vidéki lap tárcahasábjain bele-belenézegettem Zola Nanájába. Nem minden folytatást olvastam, csak ahány a kezembe akadt. Aztán egy francia képeslapból lemásoltam Zola Emil arcképét, minap küldte el nekem a rajzot békésgyulai szobaasszonyom leánya. Ez volt az irodalmi tarisznyám, amikor elindultam. Igy teremtettem meg az úgynevezett magyar realizmust. Hahó fiókám, hogy csodálkozott az a buta riporter, aki megkérdezte tőlem, hogy mi a legkedvesebb irodalmi olvasmányom, és én azt találtam neki felelni: a kis kutya az utcán jobban érdekel, mint a legislegszebb irodalmi remekmunka. Mert az élet a fő, a kis kutyák élete vagy Hauptmann Gerharté, engem csak az érdekel, hgy valaki van, hogy létezik, hogy él, és hogy mennyire él. Amikor írni kellett volna Hauptmann Gerhartról, mert megkapta a Nobel-díjat, azt írtam meg róla, ami engem érdekelt, s ami a magukfajta irodalom-bogarászoknak sosem jut eszükbe. Én az ötvenéves Hauptmann-nak csak a fizikumát néztem. Még mutatós. De vajon érdekes-e? És én leírtam, hogy inkább szeretnék húszesztendős lenni és tüzérhadnagy, mint ez az ötvenéves, aki megkapta a Nobel-díjat. Néha most is úgy tetszik nekem, hogy ez az egész irodalmasdi, művészetesdi, színházasdi megérdemlett és meg nem érdemlett dicsőség nem komoly dolog. Egy ital jó friss civil víz, egy jó trafikszivar többet ér, nem is szólva egyéb jókról..."
Bródy Sándor - részlet a műsorfüzetből



Galéria




Kritikák



A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, miközben a magyar színházi fesztiválokon sorra aratja a sikereket, valójában “elszigetelten” hozza létre jobbnál jobb produkcióit. Szabolcsország fővárosába nem indulnak Pestről színházi busz- és vonatjáratok, ami végtére is érthető: kétszáznyolcvan kilométer, az kétszáznyolcvan kilométer. Pedig sokszor érdemes lenne venni a fáradságot, megérné. Mint ahogyan a legutóbbi itteni bemutató esetében is.

A Tanítónő Bródy Sándor egyik legismertebb műve. Pontosabban remekműve. Egy színdarab, ami - sajnos – örökké igaz. Születésekor forradalmi eszmék hordozója, olyan alkotás, amely lázad a “rend” ellen, és olyannyira lázít, hogy végül teremtőjét is elemészti, aki már “nem képes visszaülni a megalkuvás irodáiba”, hanem a megoldhatatlan sorskérdésekre úgy felel, hogy szíven lövi magát…

A friss diplomás tanítónő, a tisztesség élő szobra ideái által vezéreltetve egy falusi iskolát választ első munkahelyéül. “Világmegváltó” eszméi már szinte az első pillanatokban szembe kerülnek a realitással: tudása, céljai itt senkit sem érdekelnek, csak testére, a fiatal húsra áhítoznak a helység korifeusai: az iskolát vezető álszent és kéjenc káplán, a gerinctelen, szervilis szolgabíró és a milliomos birtokoscsemete. Persze mind kosarat kap – még a pénzeszsák “újgazdag” is. Aztán mégis felízzik a tanítónőben a szerelem, ámde tisztességet követelve önmagának. Ennek hatására lassan az “aranyifjúban” is megváltozik valami: őt is megérinti az igazi szerelem, és kibontja lelkéből az embert, aki – szemben korábbi önmagával – immár tisztességes szándékkal közeledik a lány felé, és nemes célokat tűz maga elé. A darab fő kérdése az, hogy vajon beteljesülhet-e mindez, vagy zátonyra fut a társadalom posványos mocsarában?

Léner András rendező a nyíregyházi előadásban – az eseményeket egyetlen helyszínbe sűrítve – a tanítónő és a falu kapcsolatát elemzi. Nem törekszik látványos párhuzamokra, és éppen ez a színházi alázat hozza meg a gyümölcsét: az előadás így leplezi le mai bűneinket is. A színészek látható örömmel követik Léner törekvését. Gábos Katalin a tanítónő szerepében megtalálta azt a határt, amelyik az “eszmét képviselő testtelen lázadó” és a líraian kedves, szép fiatal lány ábrázolására egyaránt alkalmas. Őt nézve bizony nehéz megállapítani a darab végén, hogy ki a győztes és ki a vesztes, mert az erkölcsi győzelemnek általában túl nagy az ára. Az ifjú Nagyot játszó Mezei Zoltán méltó párja, ellenfele, ellentéte és végül szövetségese. Az apját játszó Bárány Frigyes példaértékű eszköztelenségében is képes az emberi jellem legszélsőségesebb elemeit felmutatni: egyszerre nemes és aljas, tisztességes és gazdag, méltóságteljes hatalmas és papucshős is. Zubor Ágnes Nagyasszonya párhuzamosan ábrázolja a gonoszság és kisstílűség összes ismérvét, miközben Bárány Frigyessel még arra is képesek, hogy finom iróniával elmondják, milyen is egy szokványos házasság. Horváth László Attila a tanító szerepében zseniálisan mozog a kisember tisztessége és lázadása között, míg Kerekes László a Főúr szerepében megkapóan-hitelesen öreg és bölcs. A káplánt játszó Hetey László remekbeszabottan aljas és sunyi, akárcsak Tóth Károly szolgabírója, Sándor Júlia kántorkisasszonya pedig túláradó nyílt szeretetében oly sajnálatraméltó, hogy minden igyekezete ellenére szinte nem is erre a világra való.

Palotai István
Népszava

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi