Petőfi Sándor

A HÓHÉR KÖTELE

(Romantikus dráma két részben)

A költő kisregényét színpadra alkalmazta: Szabó Tünde

Rendező: SZŐKE ISTVÁN m.v.

Bemutató: 1998. november 7.



Szereposztás

  • ANDORLAKI: MEGYERI ZOLTÁN
  • DAJKA: ZUBOR ÁGNES
  • HIRIPI: KERESZTES SÁNDOR
  • TERNYEI: MOLNÁR LÁSZLÓ
  • ERZSÉBET: RÉTI SZILVIA
  • RÓZA: GOSZTOLA ADÉL
  • JUCI: KÖVÉR JUDIT
  • PÉTER: GYURIS TIBOR , RÓBERT GÁBOR
  • BÁLINT: PÁLOS CS. ZOLTÁN
  • JÓZSEF, KOCSMÁROS: SZÁNTÓ SÁNDOR


valamint:
pandúrok, zenészek, táncosok


Díszlet: KERÉNYI JÓZSEF m.v.
Jelmez: FEKETE MÁRIA m.v.
Koreográfus: DEMARCSEK GYÖRGY
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

Élet, halál, bosszú, szerelem, árulás. Felfokozott indulatok, nagyívű érzések, kegyetlen gyötrelmek, heves vágyak, kártyaszenvedély, vihar, éjszaka, akasztófa, sírhalom: egy romantikus dráma kellékei. Mindezek nagyszínpadi kiaknázhatóságát jól vette észre Szabó Tünde, amikor Petőfi Sándor kevéssé ismert munkájához nyúlt.



Galéria




Kritikák



I. A regény

A hóhér kötelét Petőfi 1846 január 16 és február 20. között szülei házában, Szalkszentmártonban írta. Ez az időszak az úgynevezett Felhők ciklus korszaka: a megannyi személyes és alkotói válság következtében fellépő művészi-világszemléleti krízis mélypontján veti papírra a Tigris és hiéna után. A mű kisregényként meglehetősen ellentmondásos: a lírikus énformájú elbeszélés sokféle szemléletet és stílust magába ötvöz: a francia romantika Victor Hugo, illetve Eötvös József A karthausi című énregényének hatását tükrözi. Szövege gyorsan készült, hiányzik belőle az egységességre törekvés. Az ifjú költő felhasználja a romantika majdnem minden rémséges kellékét: holttestek sírból történő kiásását, majd újratemetését, akasztott tetem bitóról való levágását, ellenfelek romboló viharban láttatott véres küzdelmét, stb. Közben azért föl-fölvillan a lírikus arcéle is: a Szeptember végén síron túli szerelmet igenlő gesztusa éppúgy, mint a Tündérálom ihletett szépsége. A huszonhét fejezetből álló, egyes szám első személyű szöveg látványos fordulataival, s nem utolsó sorban remek nyelvi humorával szinte igényli a színpadi átdolgozás lehetőségét. A főhős visszaemlékezésének fikcióját görgető szöveg túlnyomó része dialógus formájú. Így valósággal maga indukálja a színházszerű megjelenítését.


II. A dráma

Szabó Tünde a könyvben meglátta a dramatizálásra alkalmas mesét. Megtartotta az eredeti mű szellemét, miközben ügyesen "húzott" ki néhányat a legborzasztóbb epizódok közül. Átvette a dialógusokat, olykor pedig narratív közléseket alakított át monológgá. Egy ponton élt az átdolgozó szabadságával: az idős János szolga helyett megteremtette a dajka figuráját. Nyilvánvalóan nem akarta kiküszöbölni Petőfi csapongó fantáziájának vadromantikus mozzanatait, hiszen ezáltal elvette volna a mű egyedi atmoszféráját. Éber szemmel vette észre a "Megbüntetem az atyák vétkeit a fiaikban harmad- és negyedíziglen" mottójú regény színpadon kiaknázható érzelmi telítettségét, remek szerepadottságait. A csaknem fél évszázadot felidéző, kétszeres dráma zenés játékká válik: a szereplők olykor énekbetétekben mondják ki azt, amit immár szóban lehetetlen lenne közölniük. Szabó Tünde darabja végül is hű marad Petőfihez, ám ragaszkodván az alapműhöz, elég sok, viszonylag rövid, s általában kétszemélyes jelenetre tagolódik. Ezt a megoldást maga a költő kínálja, ellenben a színek összevonása, esetleg egyszerre több szereplő beszéltetése élénkíthette volna a játékot.


III. Az előadás

A hóhér kötele szerelem és bosszú története. A hátborzongató história elbeszélője, Andorlaki Máté szemünk láttára válik szörnyeteggé, a szenvedély és a bosszúvágy démonikus megszállottjává. A csaknem három órás premier rendezője, Szőke István sodró tempójú előadást hozott létre. Igyekezett (néha sokkoló módon is) adagolni a vizuális és auditív hatáskeltés elemeit. Színészeivel olykor túljátszatja az indulatokat, máskor viszont sikeresen teremti meg az intim hangulatok lírai atmoszféráját. (A szereplők mozgatásában, s a jelzések használatában esetenként következetlenségek tapasztalhatók: Andorlaki megsebesül, fájlalja karját, ám inge nem véres, később azonban más figuráknak jócskán jut a vérből........) A bemutató legellentmondásosabb pillanatai azok, amelyekben Ternyei, az Andorlakival vívott öregkori párbaj után, fél szemét elveszítve dalra fakad.

Szőke István rendezésének határait Kerényi József egyterű díszlete jelöli ki: a fehér, kétoldalt lépcsősorral, középen ajtóréssel ellátott, s egyszerre parasztházat, börtönt, külső és belső helyszínt imitáló tér jól funkcionál; kérdés, hogy a zenekart vajon fönn kell-e elhelyezni, egyáltalán szükséges-e enniyre hangsúlyosan a tér centrumába állítani...)

A produkció egyértelműen Megyeri Zoltán jutalomjátéka. Megyeri az ifjú Andorlakit széles gesztusokkal, harsány eszközökkel jellemzi. Ahogy hőse öregszik, úgy válik játéka egyre árnyaltabbá, finomabbá, úgy képes egyre alaposabban érzékeltetni a figura összetettségét. A dráma leghálásabb szerepe Keresztes Sándoré. Hiripi Sándorként Keresztes kitűnő komédiázókedvét csodálhatjuk meg. Rendkívüli dinamikával, pompás humorral idézi fel a korhely fickót, a folyton Gvadányit szavaló borosflaskát. Ternyeit Molnár László hűvös eleganciával jeleníti meg; kár, hogy az előbb említett véres jelenetben énekelnie kell. Emlékezetes Zubor Ágnes rebbenékenyen finom dajkája, Kövér Judit haldokló Jucija, és Gosztola Adél bájosan finom Rózája. Andorlaki fiát Pálos Cs. Zoltán elsöprő lendülettel formálja meg.... Az ősbemutató zenei anyagát Sebő Ferenc állította össze, a táncokat Demarcsek György koreografálta: együttműködésük nyomán egyfajta táncházas hangulat is felcsillan, s ez ügyesen oldja a rémdrámai borzadályt.

Végső soron elmondható, A hóhér kötelének színpadi formája a kisregényhez hasonlóan ellentmondásos, arra azonban mindenképpen jó, a nézőtéren ülve hagyjuk hatni magunkra élet, halál, szerelem vad lobogású érzelmeit.

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi