Maurice Maeterlinck

A KÉK MADÁR

(Játék két részben)

Fordította: Vas István

Rendező: BALIKÓ TAMÁS m.v.

Bemutató: 1988. október 1.



Szereposztás

  • TYL, TYL NAGYAPÓ: GADOS BÉLA
  • TYLNÉ, TYL NAGYANYÓ: VENNES EMMY
  • TYLTYL: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
  • MYTYL: OROSZ HELGA
  • BÉRYLUNE TÜNDÉR,SZOM: MOLNÁR ERIKA
  • A FÉNY, KISLÁNY: GÁBOS KATALIN
  • A KUTYA: JUHÁSZ GYÖRGY
  • A MACSKA: SIMON MARI
  • A KENYÉR: FÖLDI LÁSZLÓ
  • ÉJSZAKA: SZABÓ TÜNDE
  • A BIKA: VAJDA JÁNOS
  • A FARKAS: TÓTH KÁROLY
  • A DISZNÓ: LEVICZKY KLÁRA
  • A TÖLGY: HETEY LÁSZLÓ
  • A FENYŐ: MATOLCSI MARIANNA
  • A NYÁRFA: KEREKES VALI
  • A BÜKK: HORVÁTH ISTVÁN


Díszlet-jelmez: HORVÁTH ÉVA m.v.
Dramaturg: GÜTH JÁNOS
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Maeterlinck leghíresebb darabját, A kék madarat először Konsztantyin Sztanyiszlavszkij mutatta be 1909-ben a Moszkvai Művész Színházban. A mesejáték egy favágó gyermekeiről, Mytylről és Tyltylről szól. Karácsony éjszakáján azt álmodják, hogy egy Berylune nevű tündér elküldi őket megkeresni a kék madarat. Berylune egy gyémántot ajándékoz nekik, amelynek segítségével beleláthatnak a körülöttük lévő dolgok lelkébe. A gyerekek eljutnak az Emlékezés Birodalmába. Az erdőben megtámadják őket az állatok és a fák, de a hűséges Kutya megmenti Tyltyl életét. Eljutnak még az Éj palotájába és a Jövő Országába is. Végül hazaérnek: anyjuk ébreszti őket. Megérkezik szomszédjuk, Berlingot néni (Berylune tündér) elkéri Tyltyltől a kismadarát, ezzel akarja felvidítani halálos beteg kislányát. Tyltyl észreveszi, hogy madara kék színű, és ez az a madár, amelynek keresésére indultak. A kislány meggyógyul, de a madár elrepül, és a gyerekek a nézőket kérik meg arra, hogy hozzák vissza.



Galéria




Kritikák


Csodaszép álmom volt! Láttam, ahogy megelevenednek előttem az állatok, lelke lesz a tárgyaknak és beszélgetni kezdenek. A szegény favágó két kalandra vágyó gyermekével, Mytyllel és Tyltyllel együtt bejuthattam az Emlékezés elmúlást idéző birodalmába, az Éj palotájában megnyílt előttem az Agyrémek, a Háborúk, a Betegségek csillogó fémajtaja, s a szemem láttára keltek életre az erdő égig érő fái, hogy a bikával, a disznóval, a farkassal együtt az emberkölykökre törjenek. Az álomvilágot Horváth Éva varázsolta elém, aki impozáns, szemet gyönyörködtető színpadképeivel és szimbolikus jelentésű, lelkeket kivetítő jelmezeivel Maurice Maeterlinck játékának elvont meseszerűségét a maga teljességében ragadta meg. E látványbeli egészhez képest Balikó Tamás rendezése csak részeket érint meg. Hol a filozofikus vonulatot, hol a bűbájos tündérmeseit, de a kettőt együtt szinte sosem. Talán azért, mert nem tudta eldönteni, hogy kiknek is szánja a Kék madarat. Vajon a felnőttek hiszik-e még, a gyerekek pedig értik-e már a maeterlincki boldogságmesét? Ezért hát minden közönségréteg dolgán könnyít egy kicsit, de ezzel éppen a belga drámaíró szimbolista lírájának árt. Ahogy a rendező, úgy a színészek is nagyon igényesen, de kétféleképpen játszanak. Molnár Erika Tündére vagy Szabó Tünde Éjszakája hordoz magában valami éterit, míg Simon Mari Macskája vagy Juhász György Kutyája kedvesen, bájosan mindennapi. Csak Földi László Kenyér-alakítása igazán mély, karakteres, humorral tálalt. Mindenki kedvére csipegethet belőle. Orosz Helga félős kis Mytylje és Horváth László Attila kíváncsi Tyltylje végül nem az álmok birodalmában, hanem embertársai között találja meg kék madarát. Hiszen a boldogság érintésnyi közelségben van, csak rá kell akadni. Milyen kár, hogy felébredtem!

Csizner Ildikó
Új Tükör


Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi