Kornis Mihály

KÖRMAGYAR

(Komoly bohózat két részben)

Rendező: TELIHAY PÉTER

Bemutató: 1999. október 15.



Szereposztás



Díszlet-jelmez: PAPP JÁNOS
Dramaturg: NAGY GERGELY
Segédrendező: LENCSÉS ISTVÁN


A darab

Kardos G. Györgyé a cím: Körmagyar. Hiszen mindenki magyar ebben a drámában, amelyet Schnitzler Körtánca nyomán végül Kornis Mihály írt, s ami a kört vagy körképet illeti, az is szépen kikerekedik az előadás végére.
A dráma cselekménye – Schnitzlernél is, Kornisnál is – maga a dramaturgiai szerkezet. Tíz darab kétszereplős jelenet, melynek egy-egy szereplője – a folytonosságot biztosítandó – két egymást követő jelenetben lép színre, teszi lehetővé, hogy a körkörös dramaturgia működjön, s a társadalmi tabló valóban körré váljon, azaz visszazárjon önmagába. Az első jelenet egyik szereplője felbukkan az utolsó jelenet másik szereplőjeként; s hogy ez éppen egy kurva, senkit ne csábítson messzemenő tartalmi következtetésekre. Így alakult.
A Körmagyar címében is jelentkező szimbolikája szerint mindenki mindenkivel szeretkezik itt, akkor is, ha a konkrét sor így áll: utcalány a katonával, katona a takarítónővel, takarítónő a fiatal elvtárssal, fiatal elvtárs a fiatalasszonnyal, fiatalasszony a férjjel (a saját férjével egyébként s e nemben ez az egyetlen papírral „hitelesített” szeretkezés a körképben, finom statisztikai arány!), férj az édes kislánnyal, édes kislány az íróval, író a színésznővel, színésznő a milliomossal, milliomos az utcalánnyal. A szeretkezés – amely az esetek többségében viharos aktus csupán – a kommunikáció egyik formája, a Körmagyar lényege szerint hovatovább az egyetlen. Jelezni hivatott tehát a kommunikáció egyéb formáinak elkorcsosulását, felfüggesztését is.
Csáki Judit (Kritika)



Galéria




Kritikák



...Telihay Péter nyíregyházi rendezése rendkívül pontos olvasatát adja a darabnak. Elsősorban azzal, hogy komolyan veszi a darabot átlengő finom iróniát, groteszk színt, abszurd árnyalatot. Nem pajzán bohózatot, de nem is korfestő komédiát rendez a Körmagyarból. Az előbbinél mélyebb, az utóbbinál könnyedebb a darab. A nyíregyházi előadás játékstílusát legpontosabban a groteszk realizmus kifejezéssel jellemezhetjük. Majdnem abszurditásig fokozott helyzeteket látunk benne, amelyek mégis az élet finom megfigyeléséről (de egyben lelepleződéséről is) árulkodnak, némileg elrajzolt figurák jelennek meg előttünk, akiknek azért mély emberi hitelük is van.

Telihay törekvései rendkívül szerencsésen találkoztak a nyíregyházi társulat erényeivel. Nem túlzás azt állítani, hogy ma itt található az ország legegységesebb színészgárdája. Nem színészi kvalitásaiban, hanem színházi felfogásában egységes ez a csapat: a külsődleges technikánál valamennyien fontosabbnak tartják a belső emberi hitelt. Nem apró megfigyelésekből építkező színes játékra törekszenek, hanem arra, hogy súlyt adjanak a figuráknak, hogy színészi jelenlétük őszinteségével hitelesítsék a megformált alakokat. E színházfelfogás érvényesülése miatt hatnak egységesnek azok a nyíregyházi előadások is – mint például a Körmagyar –, ahol igencsak eltérő kvalitásokkal rendelkező színészek lépnek színre. Ezért fordulhat elő, hogy a sztárszereplők, az eddig nem túl sikeres, a társulathoz frissen szerződött művészek vagy a nem oly rég még csak statisztaszerepeket játszó színészek egyformán erősnek hatnak Telihay rendezésében.

Sándor L. István
Színház



Díjak

1999. XI. Országos Stúdió- és Alternatív Színházi Találkozó – Gödöllő
Kornis Mihály: KÖRMAGYAR Rendező: Telihay Péter

Fődíj

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi