Divinyi Réka

ÁRGYÉLUS KIRÁLYFI ÉS TÜNDÉRSZÉP ILONA

(Mesejáték két részben, zenével)

A népmese motívumai alapján írta: DIVINYI RÉKA

Rendező: TÓTH MIKLÓS

Bemutató: 2000. október 7.



Szereposztás

  • ÁRGYÉLUS KIRÁLYFI: PETNEHÁZY ATTILA
  • BOTOR, A SZOLGÁJA: MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT
  • TÜNDÉRSZÉP ILONA, NAPSUGÁR, SZÉLFI: KÖVÉR JUDIT
  • MÉTELY, NAPSUGÁR: GOSZTOLA ADÉL
  • BORCSA, NAPSUGÁR, SZÉL: SÁNDOR JÚLIA
  • KIRÁLY, NAP, POLIPKIRÁLY, NAGYAPA: RÓBERT GÁBOR
  • KIRÁLYNÉ, HOLD, HABLEÁNY: GERLE ANDREA
  • KAMARÁS, KUTYA, SZÉLKAKAS, JEGYZŐ: GYURIS TIBOR
  • NAPRAFORGÓ, TENGERISÜN, TÜNDÉRLÁNY: JENEI JUDIT
  • RANDALÍR, TÁBLA, SZÉLFI, KARDHAL: TÓTH ZOLTÁN LÁSZLÓ


Díszlet-jelmez: ENDRESZ ÁGNES
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Koreográfus: FERENCZ KRISZTINA
Zenészek: SZÉKELY SZABOLCS, ROSKÓ BÉLA
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

Hunyd le a két szemed, és gondolj a legtávolabbi helyre, amit csak el tudsz képzelni. Még egy kicsit messzebb!
Na még egy kicsit! Ha már ott vagy a legeslegeslegeslegmesszibb helyen, hát onnan még egy kőhajításnyira van Nekemnyóc király birodalma. Abban van egy palota, abban van egy kert, és abban van egy csodálatos almafa. Ha éjfélt üt az óra, bim-bam, bim-bam, az almafa kivirágzik, és terem rajta egy színarany alma. De ez a fa mégsem ettől csodálatos, hanem attól, hogy sűrű lombjai alatt találkozik először Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona. És ameddig kimondod magadban ezt a szót, hogy poronty, annyi sem kellett hozzá, hogy egymásba szeressenek. Vége is lenne hát mindjárt a mesének, ha nem jönne Métely, a gonosz boszorkány, aki furfanggal és bűbállyal elüldözi Ilonát. Árgyélusnak több se kell hát, szolgájával útnak indul, hogy megkeresse Tündérországot...



Galéria




Kritikák



Különösen fontos terepen életveszélyesen manőverezik Tóth Miklós, a fiatal rendezőnemzedék új "mesefelelőse", drukkolok neki, s örömmel tapsolok minden újabb sikerének.

A gyerekekhez szóló professzionális színjátszásnak arról a legnemesebb "szeletéről" van szó, amely nem hakni alapon és nem máshol kielégületlen művészi ambíciók kényszerében születik, hanem a mindenevő magyar színház, elsősorban a vidéki-nagyvárosi színház szervezeti keretei között jön létre.

Nyíregyházán a nagyszínház rekonstrukciója idején a Művelődési Központ nagytermében játszott gyermekelőadás igazán közönségbarát produkció, kockázatai kizárólag szakmai jellegűek. Nem hiszem, hogy akár az 5-12 éves nézők, akár tanáraik, vagy a felnőtt kísérők, szülők közül bárki tudna egyetlen kifogást is emelni a produkcióval szemben. Magam sem tehetek mást, mint örömömnek adok hangot. Első pillanatától az utolsóig élvezetes az előadás. Az Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona izgalmasnál izgalmasabb "felnőtt"- esztétikai, filozófiai- kérdésekkel bombáz, ötletei és kihívásai azonban soha nem lógnak ki a színjátékegész szövetéből, szervesen épülnek egybe Divinyi Rékának a közismert népmesei motívumok felhasználásával szuverén alkotóként írott szövegvariánsával. Remek együttgondolkodásról árulkodik a darab, a díszlet, a jelmezek, a világítás, a színpadi effektusok és a színészi játék, s mindehhez harmónikusan "simul" egy igen tudatos, rendet teremtő kézbe.

A színészek mindegyike méltatást érdemelne, ám mindenekelőtt emeljük ki azt a kollektív szakmai alázatot, amelyet a folyamatos színpadi jelenlét követel tőlük. A rendezésnek ugyanis azok a régi arvisurás szimpátiáról árulkodó jelenetei a legizgalmasabbak, ahol kétoldalt ül a társulat, s figyelmével, esetleg hangeffektusok finom hálójával kíséri a középen történő eseményeket. Nem olyan megoldás, amelyet ne láttunk volna még, de olyan "alternatív köznyelvi fordulat", amelyet régen láttam ilyen szép, intenzív hitelességgel megvalósítva.

A rengeteg kis karakter, amit jelenetről jelenetre meg kell teremteni, persze kirángatja a szereplőt a szertartást celebrálók közösségéből és időről időre egy mozgalmas show közreműködőjévé teszi. Ebben a nyüzsgésben kell rendet teremteni, biztosítani az átláthatóságot, a folyamatos érthetőséget, a mese követhetőségét - ez az a kötél, amelyen sikeresen egyensúlyoz a rendező. S az értékrend átadása során egy pillanatra sem lehet didaktikus, szájbarágó, kényszerítő az előadás és nem eshet a szentimentalizmus csapdájába sem; el kell kerülnie az affektálást, a mézes-mázosságot is. Le a kalappal a jól egyensúlyozó társulat minden tagja előtt, s külön gratuláció a zeneszerzőnek és a muzsikusoknak. Egyetlen ócska sláger sem hangzik el, viszont minden dal segíti a lényeg megragadását. A könnyű énekelhetőség és egyszerű memorizálhatóság mellett ennek a hordozójellegnek a felvállalása is példaértékű!

A színház a maga jelen idejű módján fordul a nézőtéren ülő porontyokhoz - ez a darab szóhasználata -, és mint intézmény remek szocializációs lehetőséget nyújt számukra, megteremtve saját szavahihetőségét. Ez a mesejáték hosszú távú befektetés. Egy erkölcsi háttérrel rendelkező társulat és egy valóban invenciózus, hivatását komolyan vevő rendező szép, közös jövőépítő munkája.

Farkas Virág
Criticai Lapok



Díjak

2001. I. Gyermekszínházi Fesztivál - Budapest

Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona Rendező: Tóth Miklós

A Találkozó egyik fődíja
A NEKÖM rendezői díja

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi