Viktor Szlavkin

A KÉP

(Tréfa)

Fordította: Morcsányi Géza

Rendező: HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA m.v.

Bemutató: 1987. október 9.



Szereposztás



Díszlet: KHELL ZSOLT m.v.
Jelmez: FÜLEKI ZSUZSA m.v.
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Egy szállodai szobába, amelyben már lakik egy Vendég, belép egy férfi és úgy viselkedik, mintha otthon lenne, s a szoba csakis az övé lenne. A Vendég ki akarja utasítani a furcsa Látogatót, de az nem hagyja magát, sőt, agresszíven faggatja a Vendéget kilétéről. Megkéri, hogy csukott szemmel sorolja fel, mi található a szobájában. A Vendég azt hiszi, hogy a Látogató valami nyomozóféle és ijedten válaszolgat kérdéseire. Sorolja a szoba berendezési tárgyait, de a Látogató csak tovább faggatja: van egy tárgy, amit nem említett meg, pedig az rendkívül fontos. A Vendég nem hajlandó egyetlen további kérdésre sem felelni, amíg a Látogató nem igazolja magát. Az igazolvány alapján a Vendégnek ismerős a név, de nem tudja, hogy honnan. A Vendég rájön: van a szobában egy kép, amelyen ez a név áll. A Látogató elárulja: ezt a képet ő festette szerelmesének. Úgy érezte, remekművet alkotott és világhírt fog szerezni ezzel a művével, de aztán a hírnévről lemondva, odaajándékozta a képet szerelmesének, mintegy a képpel jegyezve el. A nő, ennek a szállodának az igazgatónője, eladta a képet a vendéglátóiparnak, s most itt lóg ebben a szobában. A festő ezt sértésnek érezte és szakított menyasszonyával.
Azóta a Festő képe rabjává vált. Állandóan meglátogatja a szoba vendégeit és faggatja őket alkotásáról. Úgy érzi, ez az ő kis múzeuma. Felajánlja a Vendégnek, hogy húsz rubelért őt is lefesti. A Vendég nem hiszi el, hogy a Látogató festő, úgy gondolja, csak a pénzét akarja kicsalni s megfenyegeti, ha azonnal nem hagyja el a szobát, rendőrt hív. A Festő nem mozdul. A Vendég mérgében letépi a falról a képet és összevissza szaggatja. A Festő – csodák csodája – nem haragszik meg, hanem megkönnyebbülten fellélegzik: végre mehet, ahová akar, nem köti többé a kép. Úgy dönt, hogy nem is fog soha többé festeni, nem érdemes szívét-lelkét beleadnia, az emberek úgysem értékelik. De a Vendég rájön, hogy az eltépett képet neki kell megfizetnie és ezért arra kéri a Festőt, hogy fessen egy új képet. A Vendég biztatja, nem kell remekművet festenie, csak pingáljon valamit, amit a keretbe belehelyezhetnek. A Festő azonban kijelenti, ő csak úgy tud alkotni, ha azt reméli: remekmű fog születni. Tehát, újra beleadja szívét-lelkét. Vajon érdemes-e?



Kritikák


A KÉP két szereplője a szállodában lakó vendég (Csikos Sándor) és a hivatlan látogató (Safranek Károly), a szobában lógó festmény alkotója. A kettőjük között kialakuló kapcsolat, feszültségek, vita, magyarázkodás adja a darab lényegét. Pergő párbeszédek, jól megírt kis szituációk lendítik előre a darabot. A két színész nagy odaadással építi fel szerepét. A magabiztos, a földön járó kispolgár kénytelen végighallgatni a bizonytalan egzisztenciájú, kiábrándult, szinte csak a régen festett képe bűvöletében élő festőt. A Csikos Sándor nyújtotta figura eddigi beidegződései megrendüléséig jut el, kénytelen tudomásul venni, hogy másféle értékek is vannak a világon, mint ahogy ő feltételezte. Safranek Károly a labilis idegzetű és helyzetű művészt adja, aki az állandóan ismétlődő látogatásban az emberekbe való kapaszkodás lehetőségét és talán valamilyen anyagi hasznot is remél. Mindkét színész jó humorérzékkel rendelkezik, felszabadult játékuk emlékezetessé teszi ezt a darabot.

Margócsy Klára
Kelet-Magyarország


VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi