Ray Henderson

DIÁKSZERELEM

(Zenés játék két részben)

Rendező: SCHLANGER ANDRÁS

Bemutató: 1988. május 7.



Szereposztás



Díszlet: MAKAI PÉTER m.v.
Jelmez: MIALKOVSZKY ERZSÉBET m.v.
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Koreográfus: MAJOROS ISTVÁN
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Zene, tánc, fiatalság - ezt ígéri, vagyis igazi, könnyű szórakozást Henderson zenés játéka. Tavasz mindenütt, de különösen a bostoni kollégiumban. Vidám bostoni diákok, és öregedő, kicsit morózus, ám fiatalságukat még mindig őrző tanárok között mi másról is szólhatna a történet, mint sportról, barátságról és sok-sok szerelemről.



Galéria




Kritikák


A magyar színházak mostanság egy nagyon szomorúan paradox helyzettel küszködnek, hogy tudniillik éppen arra a műfajra van a legnagyobb közönségigény, amelyet a magyar színházak technikai, szellemi és anyagi szempontból nem tudnak megfelelő színvonalon tolmácsolni és ez éppen a zenés darabok és a musicalek világa, mert a hagyományos operettet a hagyományos színészi sablonokkal még mindig el lehet adni. A musicalhez azonban több kell. Egyfelől az a fényűző kiállítás, amely a műfaj hazájában az angolszász országokban ezekhez a darabokhoz dukál – ez sem a pesti, sem a vidéki színházaknak nem áll rendelkezésére. Rendkívül ritka az az eset és az is több társulat összefogását igényli, amikor olyan majdhogynem hibátlannak mondható produkciók jönnek létre, mint a „Macskák”, vagy a „Nyomorultak”. Marad a harmadik út, amit Kaposvár mutatott meg, amit a Vígszínház próbál, amit a Nemzeti Színház nemzeti ízekkel kiegészítve jár, tehát az, amely számol azzal, hogy prózai színházban zenés műfajt játszani mindig bizonyos technikai, művészi megalkuvásokkal jár. Ezt ellensúlyozni a rendezés modernségével, ötletességével, groteszk játékosságával, esetleg, ha a téma úgy kívánja iróniájával és azzal, hogy legalább a vezető szerepekre olyan karizmatikus prózai színészeket állítani, akiknek a vonzása ellensúlyozza az ének- és zenei fogyatékosságokat. Ez az út nyitva lett volna, a nyíregyházi színház előtt is, hiszen maga említette Schlanger Andrásnak nemcsak színészi, hanem bontakozó és érdekes rendezői képességét is és legalábbis ennek a színháznak a vezető színészgárdája szintén egyike a talán legjobbaknak az országban. Egyszerűen erre a műre – úgy tűnik – nem fordult kellő figyelem. Pontosan ezek az erények, amelyeket a nyíregyházi színház ki tudott volna bontakoztatni – elmaradtak. A darab cselekményét az alkotók nem veszik komolyan, hiszen a laza és eléggé statikus életképek, vignetták sorozata. Mondhatnám, egyetemi életképek egy sosem volt egyetemről és Schlanger ebbe belenyugodott.Az előadásnak nincs szervező alapötlete, aminél fogva a rendező talpára állíthatta volna, mint ahogy a Peleskei nótáriust, a mostani szezonban látott első Schlanger rendezést, és ezen nem segít egy-két modernkedő ötlet sem, amelyek nem szervesülnek a darabba.

Szántó Judit - Láttuk hallottuk
Petőfi Rádió


Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi