Barta Lajos

SZERELEM

Rendező: TÓTH MIKLÓS

Bemutató: 2002. március 23.



Szereposztás



Díszlet-jelmez: ZEKE EDIT
Zeneszerző: KAZÁR PÁL
Dramaturg: GÓCZÁN JUDIT
Konzultáns: KOVÁCS KRISTÓF
Rendezőasszisztens: TUCKER ANDRÁS


A darab

„A Macskazugban, a szélső városrészben fölfelé visz ez az utca, ahol kispolgári házakban sok panziós hivatalnokcsalád lakik. Erről az utcáról és erről a tavaszról eszembe jut az ifjúság elmúlt ideje és egy dunántúli város… Onnan hoztam ennek a darabnak sok motívumát és hangulatát. ”
„Odakünn már reggel óta esett; délutáni kettő után járt, az utcán köveket görgetve rohant a hegyekről lezúduló víz és most még különösebben érzett, hogy ez a ház, ez az utca, ez a vidék: elhagyott és különös zug, ahol az emberek egészen rá vannak hagyva a sorsra, mely jön valahonnan…”
Barta Lajos



Galéria




Kritikák



A színpadon eső szemerkél mélabúsan, de szerelmesek szaladnak vidáman az esőben: a boltosfiúból romantikus költővé változni kívánó ifjú és a középső Szalay lány jókedvűen kergetőzve érkeznek a színpadra. Közben mindannyian tudjuk, hogy a darab végére ebből a párviadalból ismét az eső kerül ki majd győztesen. Ez a melodrámák alaptörvénye. A díszlet praktikus játékhely néhány székkel és a rivalda jobb oldalára kiszorított fotellal. Semleges tér, nem illik ehhez a szép, szecessziósan melankolikus történethez, inkább raktárhelyiséget sugall, mint polgári otthont. Bár a rendezés jól használja a külső-belső tereket, a történet és a játék nem illeszkedik ehhez a rozsdás vasakból épített, sekélyen megvilágított díszlethez. A kosztümök kedvesek, stílusosak és még az évszakok váltakozását, hangulatát is követni látszanak.

Három hajadon nővér története bontakozik ki gyengéden, mosolyra késztető apró szituációkban. Mindhárman ugyanazt az ideált, a romantikus szerelmet hajszolják, néha testvéri rosszakarattal szurkálva egymást. Hamar kiderül, hogyha a nagy szerelem nem is, de a férjhez menés alkalmas életcél számukra. Természetesen ebben a kisvárosban csak egy megfogásra érdemes „hal” akad, és mindhárman ezt az egy férfit, Komoróczyt próbálják megszerezni. Innen Barta Lajos darabja simán elindulhatna a komédia ügyeskedései felé, de a történet „falsot kap”, a háborúra készülődő Magyarország beköszön a polgári házba, mint egy hívatlan vendég. Az előadás végén, egy majdnem abszurd halál-vízió után kényszeredett befejezés sugallja, hogy az élet megy tovább, és a szerelem ritkán diadalmaskodik a társadalmi normák felett. Elkerülhetetlen párhuzamot vonni Barta darabja és Csehov művei között, de a különbség is nyilvánvaló. Csehov hőseit könnyen el tudjuk képzelni egy gazdagabb, általuk oly annyira óhajtott környezetben, Barta figurái viszont nem viselkednének másképpen akkor sem, ha minden vágyuk valóra válna. Barta Lajos „három nővére” nem érdemel egy „Moszkvát”. A programfüzetbe a rendező mottónak Kosztolányi idézetet választott: „Hiszen magyar vidéken vagyunk. Az élet föltételes megállóhelyén, ahol semmi se történik.” Tóth Miklós eltúlozza a csehovi világ magyar variációját, s a melenkólia világfájdalommá, a szomorúság tragédiává válik az előadásban. Tulajdonképpen ugyanazt a vétket követi el, mint a három lány: az érzelmet helyettesíti be értelemmel. Talán hangulatosabb, tragikomikusabb előadás születhetett volna ebből a kedves monodrámából, ha Tóth nem ennyire következetes a mélyebb, mondandósabb értelem keresésében.

Kiemelkedő teljesítményt nyújt Horváth László Attila Komoróczy szerepében, aki az esendően gyengéd, bizalmatlan, de ugyanakkor gusztustalan figurát fölényes komédiási biztonsággal teremti meg. Tartása, gesztusai, kis meglepetés-csuklásokkal színezett beszédstílusa a karikatúra határáig merészkednek, de minden pillanatban emberiek és hitelesek maradnak. Gosztola Adél a mai nőképnek megfelelő karaktert formál és akarva-akaratlanul egy szüfrazsett és egy mindenáron férjhez menni kívánó polgárlány ellentmondásos keverékévé válik. A középső lányt játszó Horváth Réka egy romantikus regény habos-ruhás, kicsit affektáló, főleg csak mosolygásban „dolgozó” figuráját hozza. Kuthy Patrícia a legkisebb lány nem túlságosan komplikált szerepét alakítja jól. A néma cseléd szerepében Kövér Judit jeleskedik, a férfiak közül Róbert Gábor az, aki színesebbre, élőbbre képes rajzolni a darabbeli sematikus dzsentri katonafigurát. Hetey László a sokat tapasztalt színész biztonságával alakítja az enyhén bohókás, saját élvezeteinek élő apát, akinek a mindennapok apró, „hová-bújt–a-cica” problémáin kívül nincs figyelő szeme családja, lánya életére. Nem egyenrangú társa Heteynek Szabó Tünde, aki meglehetősen érdektelen mamafigurát formál meg. Az előadás ugyan egy kissé túllő a célon, de a közönség végül is egy jó színvonalú, szórakoztató, talán még könnyet is fakasztó estét kap.

Zsigovics Gábor
Zsöllye

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi