Stephen Poliakoff

A TERMÉSZET LÁGY ÖLÉN

Fordította: Bart István

Rendező: LENDVAI ZOLTÁN

Bemutató: 2002. január 12.



Szereposztás

  • KEVIN: AVASS ATTILA
  • CHARLOTTE: SZÉLES ZITA
  • NICK: EGYED ATTILA
  • MRS. ROBERTS: ZUBOR ÁGNES
  • KONYHALÁNY: SÁNDOR JÚLIA
  • RENDŐR: SZÁNTÓ SÁNDOR
  • KAMASZ: NAGY PÉTER


Díszlet-jelmez: VÉBER TÍMEA
Dramaturg: KOVÁCS KRISTÓF
Zenei konzultáns: FARKAS TIBOR (DJ. SCHULTZ)
Rendezőasszisztens: KÓKAI MÁRIA


A darab

Két húsz és harminc év közötti fiatal – Charlotte és Kevin – autón utaznak észak felé, s vonakodva ugyan, de felveszik Nicket, aki tanár és autóstoppal igyekszik uticélja felé. Charlotte és Kevin provokálni kezdik ujdonsült társukat, előbb csak szóban, majd pedig egyre szélsőségesebb szituációkba kényszerítve. Kevinről kiderül, hogy zavaros társadalom-megváltó nézetei elsősorban a környezetszennyeződésen való mély felháborodásán alapulnak, Charlotte azonban sokkal veszélyesebb: polgárháborút jósol két éven belül, fegyvert hord a „bal oldali fiatalok fegyveres csoportjai ellen védekezésül”. Kevin és Charlotte az angol újfasiszta párt tagjai.
A darab végére Charlotte két gyilkosságot követ el: előbb egy személyes szabadságát korlátozó rendőrt öl meg, majd pedig Nicket, aki az utolsó pillanatig sem hiszi, hogy a lány komolyan gondolja mindazt, amit mond és tesz.



Galéria




Kritikák



Poliakoff darabja mint a road-movie műfajának színházi megvalósítása, üde színfolt a mostanában futó modern darabok között. Szerzője le sem tagadhatná, hogy számos filmforgatókönyvet írt. Az eredeti címben (Strawberry Fields) szereplő eperföldet hiába keressük az előadásban, de a természet lágy ölét is csak egy piknikező-pokróc és néhány patetikus megjegyzés képviseli (milyen szép is az ember nem járta táj, ahol az igaz angol hazafi nem szemetel). A szépséget, harmóniát sejtető cím átverés, a nyomasztó és brutális történet, illetve a sivár, urbanizált környezet ironikus ellenpontja. A díszlet lepusztult külvárosokat idéz, olcsó bárokkal, hamburgeres bódéval, sötét vizeldével (amely hajszál híján a szerelem színhelyévé avatódik). A hanghatások is ezt az atmoszférát erősítik, üvölt a gondolkodástól megváltó popzene. A cselekmény zajos bárban indul, itt találkozik Charlotte (Széles Zita) és Kevin (Avass Attila), ez a két, első pillantásra hiteltelen, elrajzolt szereplő: Kevin túlkoros, bénácska tinédzser, a lány kicsit bolond. Ahogy azonban elkezdődik „missziós” útjuk, és kiderül, mi mozgatja őket, valódiakká válnak.

„Olyan sok nézet éri manapság az embert, hogy nagy szilárdság kell, ha valaki szembe akar szállni velük…” – írja Poliakoff 1979-ben. Charlotte és Kevin antihősök, akik hősszerepre vágynak egy hősietlen korban, akik nem létező identitásukat demagóg eszmék által próbálják megteremteni, akik csakis egy szélsőséges, ám annál összetartóbb csoport tagjaiként tudják értelmezni létezésüket. Nacionalista sablonszövegeik a hozzájuk csapódó harmadik – és a remélhetőleg leginkább vele azonosuló néző – szemében érthetetlenek, abszurdak. Nick (Egyed Attila) a kívülálló normális, akinek a cselekménybe lépése teremti meg a drámai helyzetet. Stopposként még ártalmatlan, bosszantó kibic, később lerázhatatlan kolonc, akit kíváncsisága hajt – az állástalan pszichológusé és a józan értelmiségié, aki valami elképesztőbe és leleplezésre érdemesbe botlott. Na meg ott tartja még nemi vonzalma Charlotte iránt, és a remény, hogy talán megmentheti. Még az után is marad, hogy a lány lelő egy rendőrt – amíg őt, ezt az amúgy átlagos és szintén kallódó fiatalembert is utol nem éri a cél szentesítette golyó.

A cselekménybe véletlenül sodródó fiú (Nagy Péter) hasonlóan tipikus terméke az ábrázolt kornak: lejmoló, remegő lábú, rég megalázhatatlan kamasz – briliáns karakteralakítás. Nagyszerű szereplehetőség Charlotte-é is, Széles Zita percenként változtathatja arcait. Sejtjük, hogy sznob úrilányként kezdte, gesztusai néha árulkodnak erről. Hol a világtól undorodva záródik magába, hol hisztérikus gyerek, hol lelkifurdalás nélküli gyilkos. Ő a főnök, mert ő képes a célnak leginkább alárendelten szublimálni érzéseit. Sok arcából végül összeáll a kép: egy szerencsétlen, nem túl okos fiatal nőé, aki a skizofrénné betegítő világ lehetséges szerepeiből kiválasztott egyet. Avass Attila Kevinje kevésbé összetett figura: még esetlenebb, szánalmasabb, ugyanakkor kontrollálatlanabb, mint társa. Huszadik századi Teiresziasz-karikatúra: szembetegsége következtében félig vak – és ez segít neki „tisztán látni”. Fejében (ahogy korunk összes gyerekének fejében) véres filmek tucatjai peregnek, melyeket kérésre vagy anélkül boldogan közvetít. Elképzeli, hogy a grillcsirkék helyén grillmacskák forognak és nem akad fönn egy ember lelövésén, hiszen naponta halnak meg emberek. Tudjuk, hogy vannak ilyen figurák, hogy köztünk élnek, mégsem hisszük el. A több mint húsz éve írt, sötét tónusú darab (szinte végig félhomály uralkodik a színpadon) ma is időszerű. Bemutatásához nincs szükség úgynevezett aktualizálási munkálatokra, elég a régi slágereket újakkal helyettesíteni.

Polgár Teréz
Zsöllye

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi