Bohumil Hrabal

ŐFENSÉGE PINCÉRE VOLTAM

Forgatókönyv: Ivo Krobot és Petr Oslzly

Magyar színpadra alkalmazta: Bognár Róbert

(Magyarországi bemutató)

Fordította: Varga György

Rendező: IVO KROBOT m.v.

Bemutató: 1987. március 27.



Szereposztás

  • FARKAS IGNÁC
  • MÁTRAI TAMÁS
  • GADOS BÉLA
  • MESTER EDIT
  • HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
  • MOLNÁR ERIKA
  • JUHÁSZ GYÖRGY
  • SAFRANEK KÁROLY
  • KATONA ZOLTÁN
  • VARJÚ OLGA
  • SCHLANGER ANDRÁS
  • MAGYAR ÉVA


Díszlet: DUSAN ZDÍMAL m.v.
Jelmez: ALICE LASKOVÁ m.v.
Zeneszerző: JIRI BULIS m.v.
Koreográfus: ZOJA MIKITOVÁ
Segédrendező: VÁRNAI ILDIKÓ


A darab

A fantáziával megkonstruált, de nagyon is valóságos történelmi kulisszák között botladozik hősünk, a pincér. A kisember, aki felszolgál és kiszolgál, teljesíti a vendég és a kor megrendeléseit, alkalmazkodik, olykor túlontúl nagy buzgalommal is, hogy a felszínen maradhasson, s ha lehet, elérje a saját kis álmát. Hrabal, illetve az általa kijelölt nyomon Krobot, a rendező, bánattal felhőzött, elnéző együttérzéssel ábrázolja a történelmi aszinkronitást a kisember álmai és a valóság között. Hősünk állandóan lemaradásban van, természetes reagálásai minidig rosszkor jönnek, vagy egy ütemmel elkésnek. Ő csak egy Prága utcáin sétáló német turistalányt véd meg lovagiasan az inzultustól, s máris a lány és a nácizmus karjaiban találja magát. Fél életén át vágyakozik a hoteltulajdonosok közé, de mire szállodája lesz, már csak az internálásba tudja követni őket. Ez a tragikomikus békaperspektíva akkor oldódik föl, amikor álmaiból kiöregedve, végképp a perifériára kerül. Ifjúkori barátját, a kisvárosi pincérből lett magas állású hivatalnokot nem tudja megérteni; külvárosi csapszékekben furcsa történeteit mesélő, hibbantnak tartott vén hobóként, inkább egy kutya, egy macska és egy kecske társaságát, mint az emberekét keresve múlik ki az árnyékvilágból.


Koltai Tamás
Élet és Irodalom



Galéria




Kritikák


Hazai színpadainkon nem túl gyakran látható gazdag színészi eszközrendszert hoz működésbe a rendező, amikor a folyamatokban építkező lélektani realizmust a rövid karaktertanulmányok elemeivel vegyíti. Minden szereplő több szerepet játszik; a főhős három stációját is három színész jeleníti meg: Horváth László Attila az ábrándos pikolófiút, Mátrai Tamás a férfikor groteszk kálváriáját, Safranek Károly a kirekesztettségét útszéli filozófiává emelő öreg hobót. Beleolvadnak a társulatba, és kiválnak belőle. Nemcsak ők; mindenki a személyesség hitelével áll jót önmagáért és egymásért. Varjú Olga érzéki lénye, Schlanger András fölényes portretírozó képessége éppúgy lehetőséget kap a kibontakozásra, mint az éttermi séfeket, szállodatulajdonosokat árnyalatokkal megkülönböztető Gados Béla vagy a belülről átfénylő Molnár Erika.
...Nyíregyházán történik valami. Felnőtt társulat és felnőtt szellemiség alakul. Türelmes, nyitott színházvezetői gondolkodás kínál teret a különböző alkatú és stílusú rendezőknek, a művészi irányt tekintve mégis határozott arculatot teremtő műhelymunkának. A most befejeződő évad aggályosan figyeli az egyén és a társadalom viszonyát; mintha a személyiség integritásáról és eltorzulásáról szólna a mese. Az angol színpadi szeminarista, Edward Bond történelmi jelmezbe öltöztetett értelmiségi parabolája (A bolond), Határ Győző kicsit már múlt idejű, de még mindig erős látomása a velünk született erőszak és a világ agresszív ösztöneinek találkozásáról (A patkánykirály), illetve Páskándi Géza hazafias tézisdrámája a hatalom ellen lázadó magányos hősről (Lélekharang) egyaránt okos előadásban került színre. Hrabal rezignált humora pedig úgy szólal meg a fájdalmas életbölcselet kamarazenekarán, mint egy Mozart-divertimento.
A legrokonszenvesebb színházak egyike ma a fővárostól kétszázötven kilométerre található Nyíregyháza nincs messze.

Koltai Tamás
Élet és Irodalom


Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi