Móricz Zsigmond

LÚDAS MATYI

(Régimódi komédia két felvonásban)

Rendező: NAGY ANDRÁS LÁSZLÓ

Bemutató: 1985. szeptember 10.



Szereposztás

  • LÚDAS MATYI: MÁTRAI TAMÁS
  • DÖBRÖGI: HORVÁTH ISTVÁN
  • ÉVI: FON GABI
  • KOBAK: JUHÁSZ GYÖRGY
  • ANYÓ, VÉNASSZONY: MÁTHÉ ETA
  • SZAKÁCS, DOBOS: STETTNER OTTÓ
  • KISBÍRÓ, VÁROSBÍRÓ: HETEY LÁSZLÓ
  • SUHANC, FERKE: GEDAI MÁRIA
  • CSIZMADIA: PANKOTAY ISTVÁN
  • SZABÓ: FÁBIÁN JÓZSEF
  • HAJDÚ: VIKÁR CSABA


Továbbá
akik az előadást készítették:
Délibáb együttes, Lukrécia gyerek bábcsoport, Nagy András László, Ratkó József, Szabó Ágnes, Szabó Viola, Tóth József, Várnai Ildikó


A darab

„Évek óta foglalkozom a tervvel, - írta Móricz a Lúdas Matyi színpadi feldolgozása közben -, s meg vagyok győződve róla, hogy a Lúdas Matyi méltó a legnagyobb ambícióra írónak, színésznek…”
Móricz viszont sohasem láthatta színpadon kedves, nagy gonddal munkált, többször is átjavított Lúdas Matyiját.
Móricz – a dráma és a színpad törvényei szerint – átformálta Fazekas Mihály művét. Beiktatta mindenekelőtt a szerelmet. Enélkül színpadi játék nehezen lehet teljes és kerek; itt meg egyenesen szükség volt, hogy Évi népmeséből és valóságból szőtt figurájával és hősies-bűbájos történetével Móricz megnövelje az eredeti mű drámához csekélyebb anyagát. Szaporította továbbá a szereplők számát (Kobak, a városbíró, a vásárosok stb.), ahogyan és amennyire a dráma mozgalmasabb világa megkövetelte, és végül is színpadra tette nekünk a Lúdas Matyit oly gazdagon patakzó népi humorral, olyan remek fordulatossággal, változatos, ötletes, talpraesett megoldásokkal, hogy akár feldolgozásnak tekintjük a darabot, akár eredeti műnek, mindenképpen Móricz legsikerültebb színpadi munkái között kell számon tartanunk.


Cs. J.
Színházi kalauz



Galéria




Kritikák


Móricz Zsigmond feldolgozása kiemeli a darab plebejus elemeit: Matyi személyes sorsát is hajlandó feláldozni azért, hogy a mindenféle és a mindenütt fellelhető zsarnokság ellen felvegye a harcot: „Tudja meg az úr – mondja a darab végén -, hogy ha madár lesz vagy egér, akkor se bújik el az én furkósbotom elől, mert kikél Lúdas Matyi a fűből, a fából, a földből, hogy bosszút álljon, valahon egy igazságtalan, gonosz úr van a világon!”
Minden darabnak többféle olvasata van. A Nagy András Lászlóé az értelmezések között sajátos helyet foglal el. Az elnyomorított, gerincét, tartását vesztett népet az ő felfogásában Matyi nem váltja meg. A rendező figyelmét a legenda születésére fordítja. A tettre váltható lehetőségektől megfosztott ember fantáziája szüli a mesét. Ebből az következik, hogy Nagy András László színpadján, a valóságban Matyi egyszer sem veri meg Döbrögit, a nem is hatalmas, mint inkább nevetséges földesurat. Döbrögi nagy száját senki sem veszi komolyan, ő is, mintha kényelmetlen feladatnak tekintené az „uralkodást”, sokkal jobban vonzódik a finom falatokhoz.
Matyi, mialatt a nagyon is valóságos huszonötöt rámérik, magában eltervezi, hogyan fogja háromszor visszaadni a fizetséget. Az előadásban a második felvonás ennek a belsőleg megfogalmazott látomásnak a megjelenítése. De, amikor a huszonötödik után Matyi feláll, megigazítja szakadozott nadrágját, s kipróbálja a mesét a valóságban, hangos kacagás lesz a válasz. Nevet Döbrögi, a hajdúk, s nevetnek a jobbágyok is, akikért néhány pillanattal előbb Matyi még az életét áldozta volna. A harsányan kacagó csizmadia nem hiszi már, hogy Matyi ép ésszel vállalkozhat Döbrögi megverésére.
Matyi hősies magatartása átkerül a legendák, a mesék birodalmába… Ezt szolgálja a jó zene a debreceni Délibáb együttes előadásában, amely mintegy megemeli a történetet, súlytalanítja azáltal, hogy egy más műfaj törvényeinek átengedi. Ugyanezt segíti a bábjáték alkalmazása is a Lukrécia gyermekbábcsoport közreműködésében. A báb, jóllehet egyáltalán nem idegen a színpadi játékoktól, mégis eltávolít a cselekménytől, megakadályoz abban, hogy valóságosnak fogjuk fel mindazt, ami a deszkákon történik. Ezek után talán természetesnek tűnik fel, hogy nem kérhetjük számon a hagyományos figurákat a színészektől sem. Mátrai Tamás Matyija sokat megőrzött a plebejus magatartásból. Mintha nehezen tudta volna elképzelni, hogy Döbrögi megbüntetése csak látomás. A keze rájárt az igazságszolgáltatásra. De ez nem az ő hibája… Horváth István: igazából nevetni se tudunk rajta, csupán arra gondolunk: valóban a múzeumban a helye. Évi Fon Gabi játékában nem egynemű figura. Egyszer a Matyi iránt epekedő lányt látjuk, máskor játékosan évődik Döbrögivel. Igaz, a darab végén vele marad… Juhász György Kobak szerepében külön figurát alakított. Franciás, piperkőcre valló megjelenése, tiszaháti tájszólása nem illik sem a darabba, sem az előadásba. Máthé Eta hitelesen alakította az öregasszonyokat. Vikár Csaba színpadra lépésekor inkább tűnt Döbröginek, mint hajdúnak.
Az előadás díszlete egy „lefejezett” piramis, ami egyaránt szolgálta Matyi anyját és Döbrögit, a rétet és az erdőt, mindent, amivel a fantázia csak felruházta. Kissé zavaróan hatott, hogy az erdőben stilizált kopjafákat láttunk. Rendkívül szegényes volt Döbrög vására, még a forgatag illúziója sem teremtődött meg.
Ebben az előadásban is a nézővel marad Matyinak egy szép gondolata. A darab legelején mondja: „Inkább akkor elmegyek én, babám, ahol minden ember egy ember. Csak megleljem azt a hazát, jövök érted, s viszlek haza.” Drukkoljunk neki!

Nagy István Attila
Kelet- Magyarország


Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi