Carlo Goldoni

A HAZUG

(Komédia három felvonásban)

Fordította: Szabó Lőrinc

Rendező: GELLÉRT PÉTER

Bemutató: 1985. október 19.



Szereposztás

  • BALANZONI DOKTOR: STETTNER OTTÓ
  • ROSAURA: SAÁROSSY KINGA
  • BEATRICE: FON GABI
  • COLOMBINA: ZUBOR ÁGNES
  • OTTAVIO: BLASKÓ BALÁZS
  • FLORINDO: JUHÁSZ GYÖRGY
  • BRIGHELLA: HORVÁTH ISTVÁN
  • PANTALONE: SIMOR OTTÓ
  • LELIO, A HAZUG: SCHLANGER ANDRÁS
  • ARLECCHINO: MÁTRAI TAMÁS
  • NÁPOLYI KOCSIS: FÁBIÁN JÓZSEF
  • BOLTOSLÁNY: GEDAI MÁRIA
  • LEVÉLHORDÓ: PANKOTAY ISTVÁN


Díszlet: MENCZEL RÓBERT m.v.
Jelmez: LACZÓ HENRIETTA m.v.
Zeneszerző: MELIS LÁSZLÓ
Dramaturg: VEND ANDRÁS
Segédrendező: VÁRNAI ILDIKÓ


A darab

Lelio, a szimpatikus hazug, ügyességgel és viccekkel a legkomplikáltabb szituációkból is ki tudja magát menteni; nincs olyan nehéz kérdés, amelyre valami arcátlan hazugsággal meg ne felelne. Ám a darab végén rajtaveszt, s megszégyenülten kénytelen távozni a becsületes fiatalok köréből, akiknek boldogságát kis híján tönkretette.



Galéria




Kritikák


Foszlott krumplihéjak, döglött patkányok, talpra tapadó mocsok fölött száll a dal, zeng a szonett Gellért Péter rendező Velencéjében. A társulat második idei bemutatója, Goldoni A hazug című komédiája: kiváló alkalom arra, hogy a színészek – a nézők szerencséjére – kedvükre bohóckodjanak szűk háromórányit. Kereshetünk éppen súlyosabb tartalmakat is – ez a dalolva romló színi világ a süllyedő-hámló, de vigadalmas, gyönyörű Velencének lehet előképe például: de még ennyit sem kell föltétlenül megtennünk. S az végképp fölösleges, bár nem lehetetlen képzettársítás volna, ha bizonyos honi állapotokkal hoznánk összefüggésbe a „fennkölten pusztuló” Venezia teátrumi képét. Elégséges, amit Goldoni kínál nekünk; mert az nem kevesebb, mint a jóízű szórakozás lehetősége. Óraműszerűen pontos, mégis természetesen, rugalmasan pergő jeleneteket, logikusan, de minden merev logikát nélkülözve egymásba kapcsolódó cselekménymozzanatokat, gyors eszű, borotvanyelvű hősöket. Meg egy ábrándos, gyermeki arcú Leliót – Schlanger András legalábbis ilyennek festi a zseniális hazudozót. A hazudozók klinikai fajtájából való: a hazugságkényszer számára olyasféle, mint a közönséges halandók tüsszentési ingere. Nem tehet ellene semmit, ha ingerli, eleget kell tennie a belső parancsnak. Kedves, kellemes, felelőtlen bohém, éretlen, kialakulatlan jellemű életművész: azért azon elmerenghetünk egy pillanatig, hány ilyen alak futkos – körülöttünk! Goldoni Velencéjében egyéb archetípusok is szaladgálnak. A félénk szívű, ám határtalan szerelmű Florindo is az: Juhász György gátlásos ifjonca akkor is vesztes, ha elnyeri imádott Rosaurája (Sárossy Kinga vérbő, temperamentumos alakításában) kezét: feje fölött, számára felfoghatatlanul és értetlenül zajlik az édesen romlott élet. Simon Ottót nem állította túl bonyolult feladat elé a szerep (Pantalone): jókedvvel, élvezettel komédiázik. Jól karikíroz Blaskó Balázs (Ottavio), s roppant hálás (inas) szerepében Mátrai Tamás.

Cs. Nagy Ibolya
Film, Színház, Muzsika


VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi