Gáll István

NŐ A KÖRÚTON

(Színjáték két részben)

Rendező: LÉNER PÉTER

Bemutató: 1986. április 12.



Szereposztás



Díszlet: SZÉKELY LÁSZLÓ m.v.
Jelmez: VÁGÓ NELLY m.v.
Dramaturg: VEND ANDRÁS


A darab

A Nő a körúton 1958 tavaszán játszódik, tulajdonképpen huszonnégy óra alatt, s azt mondja el, hogyan néz szembe egy sűrítetten drámai pillanatban 1956 előtti, 1956-os, és 1956 utáni önmagával, cselekedeteivel, hiteivel és emberi kapcsolataival öt, nagyjából harminc körüli ember.
A dráma főhőse Róbert. Faluról jött, mérnök lett. Jelenleg épp együtt él azzal a Jutkával, akinek a férjét 56-os magatartása miatt lecsukták, s épp most szabadul. Csakhogy Jutka már elvált Szilárdtól. Róbert másik nőismerőse, a prolilány Nina, egy módos polgári családból származó újságíró, Pubi felesége – Pubi viszont rokona a börtönből érkező Szilárdnak. Mind a két asszony Róbertban látná a férfit, akivel boldog lehetne. De végül is mindketten otthagyják. Jutka, mert úgy érzi, még mindig a férjéhez tartozik (bár Szilárdot Pubi feljelentésére újra börtönbe viszik), Nina pedig azért, mert rájön, hogy Róbert sem megoldás, Pubi sem, de Pubinak van rá nagyobb szüksége.
Semmi nem oldódott meg, semmit nem sikerült elrendezni, senki nem lesz boldog, senkinek nem adatik társ.

Takács István
Népszava



Galéria




Kritikák


A nyíregyházi előadás rendezője, Léner Péter, mindenesetre azt a vonalat nyomatékosítja a drámában, ami abban a legplasztikusabb: a hősök magánéleti konfliktusait. A történelmet aztán ebbe a magánszférába kapcsolja bele, egyszerre magyarázva így hősei karakterét, tetteit, s azt, hogy a karakterek s e cselekedetek miért alakultak úgy, ahogyan alakultak. Elsősorban Róbert tűnik izgalmas egyéniségnek – s ebben Schlanger András alakításáé az oroszlánrész. Ez a szerepformálás olykor a mai harmincasokat is idézi. Finoman ironikus is, önironikus is. Kitűnően mélyíti el Gáll kissé lazán körvonalazott figuráját. Sokféle színből, sokféle rettegésből és gyötrő szeretetvágyból gyúrta Saárossy Kinga Jutka alakját. Varjú Olga Ninának markánsabb és vonzóbban nőies profilt rajzol, mint a Gáll megírta alakból következnék. Csikos Sándor Szilárdja egyszerre szenvedő, önmarcangoló, vádoló és vezeklő. Szövegejtésének tisztasága még ebben a feltűnően szépen beszélő szereposztásban is dicséretes. Safranek Károly puhány, gyáva, opportunista Pubija igen jó karakteralakítás – már csak azért is, mert a színész alkatától élesen elütő munka. Máthé Eta égetnivaló Maczeráknéja és Szigeti András szánandóan agyérelmeszesedéses, de világos pillanataiban érzékeny igazságokra tapintó Maczerák bácsija csaknem meggyőz, hogy jelenlétük mégsem fölösleges a drámában.

Takács István
Népszava


Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi