Németh Ákos

AUTÓTOLVAJOK

(Vígjáték három részben)

ŐSBEMUTATÓ

Rendező: SZÁKÁS TÓTH PÉTER

Bemutató: 2002. szeptember 30.



Szereposztás

  • ILDIKÓ: TAKÁCS KATALIN
  • DAL: AVASS ATTILA
  • BRÜNN: HONTI GYÖRGY
  • MÓNI: WÉBER KATA
  • ÁRON: CHOVÁN GÁBOR
  • LACIKA: KOKICS PÉTER
  • DOKTOR: BÁRÁNY FRIGYES
  • LUKÁCS ATYA: HALMÁGYI SÁNDOR
  • EGY TÖRÉKENY IDŐS HÖLGY: SZABÓ TÜNDE
  • RENDŐR ŐRMESTER: SÁS PÉTER
  • MOLNÁRNÉ: KÖVÉR JUDIT


Díszlet: HUSZTHY EDIT
Jelmez: KOVÁCS YVETT
Zenei összeállító: GRYLLUS SAMU
Dramaturg: KOVÁCS KRISTÓF
Segédrendező: NAGY ERZSÉBET


A darab

A húszéves Móninak nem kell egy kis zűrzavarért a szomszédba mennie. Van körülötte elég. Fiúk és férfiak, de nem mindig azok, akikre szüksége lenne. Továbbá bizonyos gyors pénzszerzési lehetőségek. Lehet lopni pénzt, autót, kábítószert; lehet csalni, hazudni. Persze semmi sem megy könnyen, se ez, se az…
Németh Ákos vígjátéka friss, lüktető, filmszerű jelenetekből áll. Nagyon, de nagyon aktuális darab. Természetesen könnyebb a darab szereplőit, ezeket a társadalom peremén kapaszkodó, legnagyobb zavarban lévő alakjait elfelejteni, figyelmen kívül hagyni. Pedig léteznek. És nagyonis figyelemreméltóak. Kétségbeesnek, menekülnek, sodródnak. Ügyetlen helyzetekbe kerülnek, s leszűkül körülöttük a világ. Csakhogy nincs az a rossz helyzet, amit ne lehetne tovább rontani. És valljuk be, ez olykor tagadhatatlanul komikus pillanatokhoz vezethet…



Galéria




Kritikák

PONYVADRÁMA

Vezetni sem tudó fiatal autótolvajok szerencsétlenkednek, nagymellényű, nagypofájú profik bénáznak. Feltűnően nem megfelelő tulajtól lop autót, és rendesen összezavar mindent az apátlan-anyátlan narkós leányanya, dühösen hervad tovább az étteremvezető szépasszony. Kallódó alakok kergetik egymást a Nyíregyházán bemutatott új Németh Ákos-műben, az eddig jellemzőbb, költőien dekadens darabok után egy vígjátékban. Rosszkor indul be a WC-kézszárító és szétfújja a több kiló heroint, neurotikus kitörésben a fölidegesített terminátorlegény tulajdon főnökével végez (minek áll a stukker elé) – nagy mafla és kis piti bűnözők képtelen kalandjairól szól az Autótolvajok, Quentin Tarantino Ponyvaregényéből ismerős humorral.

Nem ezzel a dumájával fog előbbre rukkolni a kritika ítéletében a drámaíró: emlékeket idéz az alaptörténet, nincs különösebb kompozíció, vázlatosak a jellemek, filmes technikával, snittekből vágta össze a szöveget a szerző – nem először. Ám jól játszható ez a színműve is. Sisteregnek a párbeszédek, elragadóak a figurák, sok a jópofa megoldás. Duplafedelű a dráma, a szórakoztató felszín alatt ott lapul azért a Németh Ákos eddigi műveihez hasonló közérzetjelentés az elfuserált sorok vegetációjáról, melyben remény sincs kilábalásra: ahol kezdi, ott is végzi mindenki (talán a lepuffantott szereplő kivételével). Foltokban kifejezetten abszurdba hajlik a félre-, illetve nem kommunikáló szereplők belső sivárságának ábrázolása. Ott a szemünk előtt a zsibbasztó valóság, de győz az önfeledt komikum. Jó tempójú, robbanékony előadást rendezett a szövegből Szákás Tóth Péter. Felpörgeti a ritmust: nyersen, hangos zenére váltanak, szinte villódznak a jelenetek. Keményen, feszesen fogja a szereplőket – s azok nyomják a jó dumákat, a törmelékes városi szlenget, lótnak-futnak-menekülnek három részen át. Helyükön vannak a hangsúlyok, ülnek a poénok.

Élnek a figurák. Nem kis teljesítmény Wéber Kata szélsőséges, bajkeverő Mónija. Egyik pillanatban pajkos kölyökkutya, éretlen és kicsi még, hát játszik. Máskor cinikus és tudatos, mint egy szikár negyvenes. Ha bántják, a mosolygó, szépen kikészített, rezzenéstelen divatarc mögé bújik gyorsan, elfolyt, hárít, nem reagál. Késleltetve, de elősüvölt belőle a kétségbeesés. Snitt, s máris határozottan átszexualizált fellépéssel hajt rá bármire, amit akar – robbanásveszélyes, izgalmas lányalak.

Búgó dizőzhangjával, vörös loboncával, ejtett vállú, hanyag járásával Takács Kati a kisújjából kirázza a még dögös szépasszonyt a maga kesernyés józanságával. Nagy siker Kokics Péter sárga hajú, izgága Lacikája, amint keresi a bajt, retteg, rohan. Értelmesebb, tartalmasabb Chován Gábor Áronja – érdekelne, hogyan került ide és tart-e valahova. Avass Attila macskás mozgású, egzaltált maffiózó Dal szerepében, popsztárallűrökkel – nyájas félmosollyal indul a roham, egy pillanat és már reszkető ujjal, eszelősen ordít – festői figura. Már-már szeretnivaló a társa, az izomagyú, lassabb észjárású, végleges lezárást kedvelő „problémamegoldó”, Honti György borotvált fejű Brünnje. Leheletnyit átesztétizálja a naturális urbánus miliőt, a szürke olajfestéket Huszthy Edit a díszlet plexivitrinjeivel. Az elválasztó üvegfalak egyben metafórák, s megelevenedő kiállítási tárgynak hatnak köztük a szereplők jelenetkezdéskor. Kovács Yvette ismeri az aktuális divat tucatruháit is, de előszeretettel fogalmaz archetípusokban: az Elvisnek fazonírozott, felékszerezett csípőjű Dal küllemével, Takács Kati madame-os ruhájával.

Működik az előadás. A pohos alibi-klasszikusokban gazdag magyar színházi kínálatból kirí az Autótolvajok üdeségével, energiájával.

Tegyi Enikő
Zsöllye



Németh Ákos

Drámaíró. Szabadfoglalkozású színházi szerző. 1989-óta különböző budapesti színházaknál és a szekszárdi Német Színháznál dolgozik. Főbb művei: Lili Hofberg; Müller táncosai; Vörös bál; Júlia és a hadnagy; Anita; Haszonvágy. Autótolvajok.

Iskolái, színházai:
- 1983-88 ELTE BTK történelem – irod.tört. szak
- 1989 budapesti színházak ösztöndíjasa
- 1994 a Comedie Francaise ösztöndíjasa
- 1998 a Miskolci Nemzeti Színház fődramaturgja

Művei:
- „5 Dráma”, drámakötet; Budapest, 1993
- Müller táncosai (Mullers dancers) in: „Hungarian Plays”; London, 1996
- Haszonvágy, drámakötet; Budapest, 1999
- Valamennyi színdarab megjelent a „Színház” című folyóirat mellékleteként 1988-tól

Előadásai:
LILI HOFBERG (1986)
- Madách Kamara Színház; Budapest, 1990
Rendező: Kerényi Imre, Kolos István
- Rádiószínház, 1990
Rendező: Székely Gábor

MÜLLER TÁNCOSAI (1988)
- Katona József Színház; Budapest, 1992
Rendező: Máté Gábor
- École supérieur d’art dramatique Strasbourg, Franciaország, 1994 (vizsgaelőadás, rövidített verzió)
Rendező: Bal József
- Pécsi Nemzeti Színház, 1996
Rendező: Soós Péter
- Színház- és Filmművészeti Egyetem; Budapest, 2000
Rendező: Forgács Péter

VÖRÖS BÁL (1988)
- Rádiószínház, 1992
Rendező. Székely Gábor

JÚLIA ÉS HADNAGYA (1989)
- Miskolci Nemzeti Színház, 1993
Rendező: Dávid Zsuzsa
- Rádiószínház, 1993
Rendező: Mácsai Pál
- Magyar Televízió (tévéjáték), 1994
Rendező: El Eini Sonia
- Deutschlandradio Berlin: Németország, 1996
Rendező: Peter Groeger
- Freie Kammerspiele Magdeburg: Németország, 1997
Rendező: Hermann Schein
(vendégjáték: budapesti Új Színház, 1998)
- Csokonai Színház, Debrecen, 1998
Rendező: Hargitai Iván

LOVASS ANITA (1992)
- Radnóti Miklós Színház; Budapest, 1994
Rendező: Mácsai Pál


ECCE DRÁMAÍRÓ*

A tehetségnek szellemarca van. Németh Ákos fergeteges költőiségű, nyers darabja mélyéről egy álomi tüzektől kipirult, látomásaitól ittas, mindent merő, vérbeli drámaírókamasz izgatott portréja dereng föl: ama ritka – honi drámairodalmunkban különösen ritka – Dionüszosztól érintett alakmás. Szavai lángok, megannyi ihletett – vad pillantás, amely önálló világteremtésre képes. Büchneri mondatai jellemalkotó elevenséggel bírnak, s bravúrosan ír instrukciók nélkül is élő, színpadra termett jeleneteket. Szerencsére még semmit sem tud abból, amit meg lehet tanulni egy drámaírónak, és mindent tud, amit soha nem lehet megtanulni, csak tudni – annak, aki valóban Thalia révült papja. Gondolatainak merészsége sosem politikai, inkább színházi természetű. Szinte dadog a tehetségtől!
Féltem őt. Még mindennek előtte van, még nem tudja, a magyar színházi élet vizének hányféle ragadozó hala fogja rávetni magát az első adandó alkalommal, hogy ihletettségének húsán élősködjék, vagy valamelyik mocsaras part közelébe kergesse, ki-ki a saját dagonyája felé… Isten óvjon, drámaíró! Megszülettél – túl vagy a legfontosabbon.
De most jön a neheze.
Kornis Mihály (1989)

* A Prológus Kiadónál 1993-ban megjelent drámakötete ajánlása.


„ Németh Ákos tud írni. A dialogizáló hajlam mámora elönti Őt is, mint színházat rohamozó ifjúi nemzedéktársainak legtöbbjét. Németh Ákos színházban gondolkodik. (…)”
Koltai Tamás: A szerző első napjai - Élet és Irodalom


„ A fiatal író érett hangon szólal meg a színpadon. Évek óta nem hallhattunk ennyire színpadkész párbeszédeket. A remek szerepek, az éles drámai helyzetek ígéretes tehetséget mutatnak.”
M.G.P.: Bécs 1934-1943 - Népszabadság


„…elmondom, nekem mi a heppem. Nem szeretem azokat a színdarabokat, amelyek unalmasak. Nekem a néző a heppem. Olyan, hogy a néző unatkozik, olyan nincs. (…) A színművet utálhatják, vagy szerethetik, de közömbösek nem lehetnek iránta. Ha a néző a színházban ül, egy percig se jusson eszébe a gázóra-leolvasás vagy más hétköznapi dolog. Én el akarom bűvölni a nézőt. Nem kedvelem a rendezői koncepciókat, sokkal inkább bízom a színészben. Ő tudja, érzékeli, mitől mozog a szöveg. Hajlandó vagyok változtatni, ha látom, hogy a színész szenved. Az a kész dolog, ami a színpadon megáll. Az írott szöveg csak munkaanyag, ami „gyűrhető”…”
(Interjú Németh Ákossal, Fejér Megyei Hírlap, 1990. december 31.)


Interjúk Németh Ákossal:

Magyar Narancs: Pimaszul fiatalon – meglepően érett drámákkal tűntél fel. Tanulható ez a szakma, vagy születni kell rá?
Németh Ákos: A mesterség két részből áll. Az első az iparos szint, amit nagyon komolyan kell venni. Ennek a szakmának rengeteg fortélya van. Tudni kell, hogy kerül be egy ember a színpadra, hogyan kíván jó napot. Tudni kell, mi egy poén, egy felvonásvég. A cselekmény szálai nem maradhatnak elvarratlanul stb. Ez megtanulható, és ezt a munkát mindig el kell végezni. Az ember kétségtelenül ösztönösen is tud dolgokat. Úgy gondolom, jó színházat kell nézni és jó darabokat kell olvasni. Engem alapvetően mindig az érdekelt, hogy azokkal az emberekkel mi történik, akikről elkezdtem írni. Innentől kezdve pedig már nem én írom a történetet, hanem ők maguk.
Magyar Narancs: A dráma, mint műfaj irodalmi kategória-e, vagy a színház része?
Németh Ákos: A színdarab lehetőség. Önmagában nem mérhető, nem kezelhető. Olvasmány lehet éppen, de nem e célra készült. Lehetőség, ami kibontásra vár. Ezért színdarab. Remekmű talán az, amiben több lehetőség is van.
Magyar Narancs: Ha te elválasztod a színházat az irodalomtól, akkor téged vajon melyik érdekel?
Németh Ákos: Engem az emberek érdekelnek.
Magyar Narancs: Egyáltalán miért írsz színdarabot?
Németh Ákos: Talán azért a pillanatért, amikor befejezi az ember. Ilyenkor valami rettenetes béke van bennem.
Magyar Narancs: Hová jársz színházba?
Németh Ákos: Mintha mostanában akkor hatna ránk igazán a színház, ha a helyiség befogadó képessége nem haladja meg a száz főt. A színházművészet pincékben és kocsmákban él igazán? Ha a színész a nézőtől egy méterre játszik, igazán őszintének kell lennie. Őszintének lenni – ez olyan dolog, ami nekem igazán imponál.
Dobó Márta Magyar Narancs, 1994. december 8.


- Bírálói szerint történetei laposak, banálisak, nemritkán nyelvi silányságról árulkodnak.
- Az „én” színházam hasson és mondjon igazat. Nem hiszek abban, hogy egy színdarabnak akár pillanatokra is unalmassá lehet válnia. Az a célom, hogy „megfogjam” a nézőt és felkeltsem a figyelmét. Amúgy talán azért alakult így, mert világéletemben a mozi érdekelt, és a tudatlanok vakmerőségével vágtam bele a szakmába. A köznapi dolgok izgatnak: mit mond egy férfi egy nőnek, amikor szakítanak; az emberek miként adnak hangot keserűségüknek, amikor szerelmesek, és vajon hogyan gyűlölik és hogyan szeretik egymást? Az életben a legsúlyosabb tragédiák is közhelyekbe fulladnak, mivel képtelenek vagyunk ilyenkor „viselkedni”. - Drámáiban megrendítően mély rokonszenvvel ábrázolja a nőket. Sokkal „súlyosabbak”, mint elnagyolt férfi alakjai.
- Szeretek női szerepeket írni, mert a női jellem – már ha van ilyen – színpadra termett. Végletekre képesek, sokkal fogékonyabbak az érzelmekre, mint a férfiak, engem pedig az érzelem és a szenvedély foglalkoztat. Eltűnődve mindezen, nem lehet véletlen, hogy kevés barátom mindegyike nő. Egyébként önmagamat igyekszem távol tartani a történeteimtől, és jobban belegondolva, egyetlen szereplőmet sem vélem rokonszenvesnek, mert gyenge emberek. Nem találok köztük olyat, akivel szívesen megismerkednék.
Horeczki Krisztina Magyar Nemzet, 1995. július 24.


Néhány statisztikai adat a mai Magyarországról

Az „Idegen Szavak és Kifejezések szótára” a statisztika szót a következőképpen jellemzi: tömegesen előforduló jelenségek és folyamatok számbavételével, az így nyert adatok elemzésével foglalkozó tudomány.

Az emberi test elég nyomást termel ahhoz, hogy a vér akár 15 méterre is kispricceljen. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2002. március végén 888,4 ezer működő gazdasági szervezetet tartott nyilván, 18 ezerrel többet, mint negyed évvel korábban.

Közel százezren születtek 2000-ben, az újszülöttek 29 százalékának nem éltek házasságban a szülei. 1190 fő 16 éven aluli anya szült tavaly, 92 százalékuk nem élt házasságban. 50 évesnél idősebb nő nem adott életet gyermeknek. 1281 ikerszülés volt, 55 hármas iker, négyes ikrek tavaly nem születtek.

Egy átlag magyar autóvezető 36 másodpercig bírja idegeskedés nélkül a piros lámpát.

Egy lineáris regresszió-számításra épülő ún. hedonikus ármódszert alkalmazva egy speciálisan definiált statisztika az emberi élet értékét 1998-ban Magyarországon a 78-393 millió forint körüli intervallumba helyezte, ami átlag 250 millió forintos értéknek tekinthető. Ez hozzávetőleg fele az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában hasonló eljárással nyert eredményeknek.

Tíz százalékkal haladta meg a népességcsökkenés üteme az idén január-februárban a tavalyi hasonló időszakban mért értéket. 2002 első két hónapjában 400-zal kevesebb gyermek született (3%-os csökkenést jelent) mint 2001 első két hónapjában, és a halálozások száma is egy százalékkal magasabban alakult.

A megkérdezett nők többsége mint munkavállaló hátrányként éli meg a gyermekvállalást.

Az egy főre jutó szeszfogyasztás abszolút literben mérve 2000-ben összességében nem változott, ezen belül azonban a borfogyasztás 30,7 literről 28,8 literre csökkent, a sörfogyasztás viszont az évek óta tartó csökkenést követően 5,3 százalékkal, 72,9 literre nőtt. Az égetett szeszes italok fogyasztásában nem volt változás.

Magyarországon 1997-ben a nyilvánosságra hozott bűnügyi statisztikák 97110 betörést regisztráltak, ami azt jelenti, hogy minden ötödik percben betörtek valahová!

Az 1998. évi 600 ezer helyett 2001-ben már csak 465 ezer volt az ismertté vált bűncselekmények száma. Egyre kevesebb a betöréses lopás. Mintegy harmadával csökkent az autólopások száma. Csökkent a közterületeken és a szervezetten elkövetett bűncselekmények száma is.

A részletes számok szerint 2001-ben 1798 Volkswagent, 732 Audit, és 684 Opelt tulajdonítottak el. A 2001-ben ellopott Suzukik száma 490, Trabantból 404 db-ot lovasítottak meg. Renault-ból, Fiatból és Ladából 350-nél többet loptak el. 313 Mercedes tűnt el gazdájától, míg BMW-ből csak 104-et loptak el tavaly.

2020-ra 4-szer annyi nő lesz, mint férfi.

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi