Alekszej Arbuzov

ÉN, TE, Ő

(Színmű két részben)

Fordította: Vas Zoltán

Rendező: VITAI ANDRÁS

Bemutató: 1985. február 23.



Szereposztás

  • NYINA: MESTER EDIT
  • MARAT: VAJDA JÁNOS
  • LEONYIDIK: JUHÁSZ GYÖRGY


Díszlet: TÓTH JÓZSEF
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Segédrendező: VÁRNAI ILDIKÓ


A darab

Arbuzov szerelmi háromszög története kedves és lírai. Nem szokványos, mert nem egy eleve adott házasságra, és „a betolakodó harmadikra” épül, és nem szokványos azért sem, mert amikor elkezdődik, dörögnek az ágyúk a németek által körülzárt Leningrádban. A három fiatal, akiket egy romos lakásba összesodor a – szintén nem szokványos – sors, finom írói eszközökkel jellemzett rendkívül szimpatikus figurák.


Mester Attila
Kelet-Magyarország




Galéria




Kritikák


A Stúdió, amellett, hogy színesíti, gazdagítja a nyíregyházi színház műsorát, kísérleteknek enged teret, melyek tanulságai a nagyszínpad számára is levonhatók, lehetőséget ad az erőpróbára is. Kisebb kockázattal, kisebb (s talán értőbb, és megbocsátóbb) közönség előtt ismerkedhetik itt a színész saját lehetőségeivel, főleg egy ilyen kamaradarabban, ahol hármójuk közt oszlott meg az „egész estét betöltő” szöveg. Az erőpróbát Mester Edit és Juhász György bírják jobban. Mester Edit az első részben különösen jó, sajátos bájjal játssza a még szinte gyermek Nyinát. Juhász György pályakezdő színész, de máris erős egyéniség. Oda kell figyelni minden szavára, mozdulatára. Szépen, ívelten építi fel hosszú szerepét, s nagy érzéke van a finom lélekrajzhoz. Vajda János megijedt egy kicsit a feladattól, s ez leginkább beszédtechnikájának rovására ment. Ezért aztán a hangsúlyok az általa játszott Maratról Leonyidikra csúsznak, holott ennek a furcsa háromszögnek éppen az a lényege és bája, hogy nagyon is egyenlő oldalú.
Tóth József színpadtere leleményes, a sok gönccel, kacattal telezsúfolt romos lakás ügyesen változik át békés családi otthonná, s gazdagodik tovább, a hatvanas évekig. Amit meg kellene oldani, az a nézők ültetése. Ebben a pódiumformában valami mozgatható dobogórendszer kellene a székek alá, hogy némileg emelkedjék a nézőtér, s a harmadik sorból is a színpadra lehessen látni.
Az előadást Kazár Pál hangulatos zongoramuzsikája kísérte végig. Jól illettek a Chopin-keringők az előadáshoz, s valami régi némafilmet idézett, ahogy ott ült a zongorista, levágott ujjú kesztyűben, s játszott a fegyverdörgéses leningrádi télben. Pedig ezek az események nem is olyan régen történtek, emlékeznünk kell rá. Jó hogy a színház így is megemlékezett most, a negyvenedik évfordulón.

Mester Attila
Kelet-Magyarország


Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi