Németh László

A KÉT BOLYAI

(Színmű két részben)

Rendező: GELLÉRT PÉTER f.h.

Bemutató: 1983. szeptember 24.



Szereposztás

  • BOLYAI FARKAS: BÁRÁNY FRIGYES
  • BOLYAI JÁNOS: VITAI ANDRÁS
  • ORBÁN RÓZA: HARTMANN TERÉZ
  • BOLYAI ANTAL: SZIGETI ANDRÁS†
  • DÓSA ELEK: HORVÁTH ISTVÁN
  • DR. KEMÉNY SIMONNÉ: KOROMPAI VALI
  • BARCSAINÉ: RÉZ JUDIT
  • TOLDALAGHY GRÓFNŐ: VENNES EMMY
  • LŐRINC: STETTNER OTTÓ
  • DIÁK: KATONA ZOLTÁN


Díszlet-jelmez: VEND ANDRÁS m.v.
Zeneszerző: MELIS LÁSZLÓ
Dramaturg: CSÍK GYÖRGY
Segédrendező: VÁRNAI ILDIKÓ


A darab

A színpadi változat a regényhez képest jócskán módosult. A kisregény tulajdonképpen főszereplője a lány, aki szakít szülei kispolgári életformájával és hazug világával. A darab az apa története, aki szakít családjával valami késői új élet, új szerelem reményében. A legfőbb változás mégis az, hogy a regénybeli apa a színpadon társadalmi hátteret kapott; elsőgenerációs értelmiségi, volt népikollégista, történész és néprajztudós, akiből sértett, félreállított ember lett. Ellenpólusa, az ifjúkori jó barát, aki családi látogatásra érkezik Szabolcsból, a fényes szelek nemzedékének másik típusa. Boldizsár mindenben Elek ellentéte: a született népi káder, „az új társadalom első lombikbébije” mára amolyan szocialista milliomossá, vidéki kiskirállyá vált, akinek birtoka, lila Volvója és virágzó magánvállalkozása van (békákkal kereskedik). Felesége, Matild a vidéki nagysága napjainkban újjáéledő típusa: festeget, iszik, verseket ír és szórja a pénzt. Lányuk, Melinda amolyan kékharisnyatípus, akit felvettek a budapesti egyetem néprajz szakára. Elek családja is jócskán különbözik a regénybeli modelltől: Hedvig, a feleség nem slampos, elnyűtt háziasszony, hanem vezető beosztásban dolgozó, felvilágosult nő. Zsuzsi, a lányuk a továbbtanulás helyett önálló életre vágyik, és ezért elköltözik otthonról. A két család tehát két ellentétes életforma szembesítése, amelyet végletesen kiélez a konfliktus: Elek beleszeret barátja lányába, és kilép eddigi életéből. A darab befejezése nyitva hagyja, hogy hová.



Galéria




Kritikák


„Gellért választása ... hosszú csendet tört meg. Bizonyította, hogy a fiatal művésznemzedékek nemcsak a hagyománytól való elszakadásban, hanem az örökség újrafogalmazásával is meg tudják teremteni szuverenitásukat. A rendező és a dramaturg úgy olvasta el a darabot, mintha nem is figyelmezne a színháztörténeti előzményekre. Így hozták létre azt a ... játékszöveget, amely az előadás mondanivalójának céljait szolgálta. Mindez persze azt jelentette, hogy némiképp átrajzolódott a Bolyaiak konfliktusának sajátosan gazdag természetrajza...”

Illés Jenő
Film, Színház, Muzsika



„... A dráma valójában két színész jutalomjátéka. Vitai András szerepfelfogása első bejövetelétől kezdve mintegy előrevetíti nemcsak a szakítás lehetőségét, hanem Bolyai János személyiségének torzulásait is. Viselkedését valamiféle pszichopata merevség jellemzi: mozdulatai furcsán szögletesek, beszéde vontatott, egész lénye túlságosan fegyelmezett.
A Bolyai Farkast alakító Bárány Frigyes dicséretére váljék, hogy a saját koránál idősebb szerepet nem külső, hanem belső eszközökkel oldja meg. a kedélyes, széptevő professzortól a megfáradt, kiégett, csalódott apáig az összetett jellemskála minden árnyalatát kibontotta. Alakításának külön érdeme , hogy van színe az önsajnálat és az önirónia ábrázolására is: öreg pozőr, aki az elhagyott apa szerepében látványos trükkökkel – koporsójátékkal – „toboroz részvétet magának”. A világot talán be tudja csapni, de önmagát nem – ez a fájdalmas rezignáció Bárány Frigyes játékának legfontosabb alkotóeleme. Bolyaija földön kuporgó fakírságban, a tehetetlenség pózában a fölé magasodó megszállott fiúval, akin már nincs hatalma. Ez a kép színészileg és rendezőileg is az előadás egyik legszebb, legizgalmasabb pillanata.”

Ézsaiás Erzsébet
Színház


VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi