Balázs József

A BÁTORI ADVENT

(Történelmi játék 2 részben)

ŐSBEMUTATÓ

Rendező: LÉNER PÉTER

Bemutató: 1983. december 17.



Szereposztás



Továbbá
Ittes József, Katona Zoltán, Tóth Károly, Haás Péter, Vikár Csaba, Karasz István, Fritz György

Zene: Sáry László
Díszlet: CSÁNYI ÁRPÁD m.v.
Jelmez: VÁGÓ NELLY m.v.
Zenei vezető: TOMASOVSZKI PÁL
Koreográfus: TIMÁR SÁNDOR
Segédrendező: VÁRNAI ILDIKÓ


A darab

Balázs József nem a per történetét írta meg, hanem annak következményeit. Azt vallja: „Bár a múlt, a rég elsüllyedt nyíri világ a színtere a drámának, szereplőinek gondolatai, tervei és tettei a közelmúltban és akár a mában is felismerhetők, hiszen ők is védtelenül álltak a kifürkészhetetlen jövő előtt, mint ahogy mi, cselekednek akkor is, ha azzal kiszámíthatatlan események sorát hívják életre...
... Természetes tehát, hogy drámája lélekindulások, titkolt és megszenvedett sérülések, nagy emberi gyötrelmek sorozata. A szerkezet nem nyílt és könnyen feltárulkozó dramatikával bonyolítja a jeleneteket...
... Van tehát ebben a drámában mindvégig valami különös kettősség, félhomály, sejtések, döntések, emberi lehetőségek felvillantása, s az egész végül is úgy hat, mint egy monológ az emberi esendőségről és gyengeségről.
Tipikus jellemeket, a kor jellegét kifejező hangulatokat ábrázol Balázs József. Nagy nyelvi erővel megírt műve nem harmonizál tökéletesen a konkretizált konfliktussal, a drámai eszme némiképp elvontan lebeg a történet fölött, nem vált igazán drámai képpé. De a szöveg vallomásos, balladisztikus, lüktető lendülete elevenséget, erőt sugároz.
Léner Péter rendezése ezt a poetizált ...... történelmi látomást drámai erővel jelenítette meg..... jól tudta, hogy a szavak a történések hordozói, s ehhez formálta a jeleneteket, a mozgások, a képek koreográfiáját.”


Illés Jenő
Új Tükör



Galéria




Kritikák


A színház legjobb erőit adta a szerzőavatáshoz. Csányi Árpádot, Vágó Nellyt, Timár Sándort hívta vendégként díszlet-, jelmeztervezőnek, illetve koreográfusnak. Ez önmagában is mutatja az ünnepi szándékot: szerzőt avatni, aki ráadásul ennek a tájnak szülötte, s drámáját is a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak írta. Nomen est omen. Ha valakit, Balázs Józsefet szokták leginkább a móriczi hagyomány követőjeként emlegetni. A bemutatón talán épp az ünnepi hangulat miatt még érződött némi ideges feszültség a színpad fölött, ezt azonban bizonyára eloszlatta azóta az első este sikere.
Hartmann Teréz akkor kissé romantikusabb volt, mint a többiek: Szigeti András, Bárány Frigyes, Gerbár Tibor, Vitai András és Hetey László a történelemből inkább a mához közelítette a játékot, amiként – láthatóan – ez volt a rendező, Léner Péter törekvése is. A szöveg ódonabb hangvételű, mint az előadás. Az emelkedettebb, ez szikárabb, de lényegében mindkettő ugyanazt mondja. Az írás történelmi víziókat hívhatott volna elő, Léner Péter az egyszerűségnél maradt, s ebben Balázs József művei is sugalmazói lehettek. Különösen az írónak az az elgondolása, hogy ha a lélek belső világát tekintjük, napjainktól nem is esik olyan messze a tizennyolcadik század.
...Nyíregyházáé az érdem, hogy Balázs Józsefet, a regényekben is filmesen gondolkodó, erős dialógusokban építkező írót színpadi szerzővé tette. Az a csoda, hogy csak nekik jutott eszükbe. A bemutató tapasztalata elég lehet hozzá, hogy a színpad törvényeibe is beletanuljon az író, s immár dramaturgiai fogyatékosságok nélkül teremtsen regényeihez emelkedő drámákat.

Pálfy G. István
Film, Színház, Muzsika


Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi