Szophoklész

ANTIGONÉ

(Beavató színház)

Rendező: HONTI GYÖRGY

Bemutató: 2003. december 13.



Szereposztás



Látvány: PASECZKI ZSOLT
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Dramaturg: SEBESTYÉN RITA
Segédrendező: NAGY ERZSÉBET


A darab

Valamikor réges-rég az ókori görögök feltalálták a színházat. Na, nem úgy, hogy összeült két-három okos ember és azon gondolkodott, mire is lenne még szüksége az emberiségnek a boldogsághoz, hanem úgy, hogy érezték, ha valamit kívülről lehet nézni és abban a valamiben olyasmiket lehet látni, ami hol örömmel, hol félelemmel tölt el, akkor az olyasmi, mintha velem történne, de én közben mégis biztonságban vagyok. A történet tanulsága az enyém, de a kellemetlen következmények nem. És mivel ez jó volt, új és új színdarabokat írtak. Aztán hipp-hopp eltelt majd háromezer év és aki ma meghall egy ókori görög drámát, hát sok mindent szokott gondolni, de legkevésbé azt: ez igen!, ez nekem szól, az én életemről, az én problémáimról. És talán az egész színházasditól elmegy a kedve.
Mi most arra teszünk kísérletet, hogy áthidaljuk ezt a majd háromezer évet. Szeretnénk, ha mindenki megérezné, ezek a réginek tűnő történetek tele vannak mai problémákkal. És azt is szeretnénk megmutatni, a ma színháza milyen eszközöket használ a hatás elérésére. Hogyan szolgálja a fény, a mozgás, a zene és még sok minden más, hogy aki ma beül a nézőtérre ugyanolyan felszabadító élménnyel távozzon, mit valamikor a görögök.
Ha van lehetőséged, gyere velünk és légy te is része a kísérletnek.
Várunk!


Antigoné – a thébai mondakör utolsó története

A thébai mondakör igen népszerű volt az i.e. VI-V. századi Athénban. A város felett uralkodó Labdakida-nemzetség tragikus történetét Aiszkhülosz is, Szophoklész is feldolgozta több tragédiájában. A nemzedékeken átívelő tragikus történetet Szophoklész három tragédiája őrizte meg napjainkig.
A nyíregyházi közönség már láthatta a tragédiaköltő Oidipusz király című darabja nyomán az Oidipusz című előadást, amely az istenek átkától, tulajdon sorsától elmenekülni nem tudó ember tragédiája. Hosszú, keserves nyomozás után Oidipusz rádöbben, hogy nem kerülte el végzetét: megölte apját, és feleségül vette anyját, Iokasztét. Ekkor Oidipusz megvakítja magát, Iokaszté pedig öngyilkos lesz.
Oidipusz és Iokaszté vérfertőző szerelméből két ikerfiú: Polüneikész és Eteoklész, és két lány: Antigoné és Iszméné született. A történetet feldolgozó következő darab, az Oidipusz Kolónoszban már velük is foglalkozik. A darab inkább filozofikus, mintsem színpadra termett: a vakon, nyomorultul bolyongó Oidipusznak Antigoné az egyetlen támasza. Az egykori királyt befogadja Kolónosz városa, ahol egy ligetben készülhet fel a halálra. Mivel Oidipusz szenvedéseivel kiváltotta bűneit, Apollón megjósolja, hogy áldott lesz az a föld, ahol majd eltemetik. Fiai, akik eddig nem törődtek apjukkal, most egymás után szeretnék őt megnyerni maguknak, de Oidipusz tántoríthatatlan: a máris a hatalomért torzsalkodó ikreket elátkozza, és meghal.
A történet utolsó darabja: Antigoné. Polüneikész és Eteoklész meghalt; a hatalomért folyó harcban egymás kezétől estek el. Egyikük, Eteoklész a városon belül volt, másikuk, Polüneikész pedig idegen sereget toborzott, hogy saját hazája ellen vonulva, átvegye testvérétől a hatalmat. Most Oidipusz sógora, Kreón a király. Ő pedig elrendeli, hogy a két fiú közül csak az egyiket temessék el: azt, aki a városért harcolt; míg a másikat, aki hazája ellen indult, hagyják temetetlenül, dögkeselyűk martalékául. Antigoné, aki számára az istenek tisztelete és a szeretet a legfőbb törvény, éppen arra készül, hogy hitének megfelelően cselekedjen. Mit tehet egy gyenge nő a hatalmas király ellenében? Vajon Kreónnak vagy Antigonénak van igaza? Melyikük követ el vétséget? És melyiküket éri nagyobb szerencsétlenség? Minderről, és hozzá még a színházi „fortélyokról” szól a Móricz Zsigmond Színház beavatószínházi előadása.

Teiresziász

teiera = jelek, Teiresziász = jelek magyarázója
- a sárkányfog-vetemény ivadéka
1. változat:
Fiatal korában, vadászat közben megszomjazott, és egy forráshoz ment inni. Éppen ott fürdött Pallasz Athéné istennő, akinek Teiresziász akaratlanul meglátta mellét és ölét, ezért az istennő úgy döntött, hogy a fiú soha többé nem láthatja a napvilágot, ezért kezét a szemére helyezte, és ezzel megvakította őt, cserébe viszont megajándékozta a jóstudománnyal.

2. változat:
Teiresziasz ifjú pásztorként a Kithairón hegyen két kígyót látott meg párzás közben: megölte a párzó nősténykígyót, s abban a szempillantásban maga is nővé vált. Asszonyként élt hét évig. Azután újra megpillantott egy szeretkező kígyópárt, és most a hímet ütötte agyon, így nyomban visszaváltozott férfivá. Zeusz és Héra épp azon vitatkozott, hogy ki boldogabb a testi szerelemben: a férfi vagy a nő. Teiresziászt kérték fel döntőbírónak, mivel ő megtapasztalta a szerelmet nőként és férfiként is. Teiresziász válasza az volt, hogy a nő tízszer több gyönyört érez a testi szerelemben, mint a férfi. Héra megharagudott Teiresziászra őszinteségéért, ezért megvakította; Zeusz viszont látnoki adománnyal kárpótolta, és azzal, hogy hét emberéletnyi hosszú életet élhet.

Kardal-fordítások

Trencsényi-Waldapfel Imre:
„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.”

Mészöly Dezső:
„Számtalan csoda van, de az embernél jelesebb csoda nincs.”

Ratkó József:
„Sok szörnyű csodafajzat van, s köztük az ember a legszörnyebb.”

Martin Heidegger alapján:
„Sok van, mi hátborzongató, de az embernél nincs semmi hátborzongatóbban otthontalan.”

Szótár az ógörög színházhoz

Teatrón - Színház = látni (görögül)
A hely, ahová azért megyünk, hogy lássuk az előadást.

Orkhésztra = tánctér (görögül)
Kör alakú tér, ahol a kar táncolt.

Auditórium audio = hallani (latinul)
Az orkhésztrát kb. félkör alakban vette körül, egyre magasodó sorokban, itt ült a közönség.

Logeión logosz = beszéd (görögül)
Az orkhésztában vagy az orkhészrtrának a nézőktől távolabbeső részén emelt téglalap alakú színpad; ezen játszottak a színészek.

Szkéné = sátor (görögül)
Színpad mögött emelt épület, amelynek egyik oldala a színpad háttere volt, erre Szophoklész a darabtól függően palotát, házat, tájképet festetett. Az épület belsejében öltöztek át a színészek.

Szkénéajtó
A szkéné falán, amely a színpad háttere volt, ajtót vágtak, amely a palota vagy ház ajtaját jelentette: a palota vagy ház lakóit játszó színészek ezen az ajtón léptek ki a színpadra.

Enkükléma
Egy kerekeken guruló pódium, amit a szkénéajtón kitoltak, hogy megmutassák, mi történt a palota belsejében. Általában a halottakat, a rémséges tettek következményeit tárták a nézők elé segítségével. Hogy valóban létezett, vagy csak utólag gondoljuk így, azon még ma is vitatkoznak a kutatók.

Teologeión = teo (isteni, görögül), logosz (beszéd, görögül)
A szkéné teteje, amelyen időnként megjelentek az istenek, hogy beleavatkozzanak a cselekménybe.

Mechané = szerkezet (görögül is, latinul is)
Az a daruszerű szerkezet, amelynek segítségével az istent játszó színészt a levegőbe emelték, hogy úgy tűnjön, mintha repülne.

Parodosz
A szkéné két oldaláról egy-egy út, amelyen bejöhetett az a szereplő, aki nem a palotából, hanem messziről érkezik.

Peplosz
Az a hosszú, méltóságteljes öltözet, amit a színész magára ölt. (Olyan, mit egy bokáig érő ujjatlan ing, amit szépen kihímeztek, és díszes övvel megkötöttek a derekukon.

Kothornosz
Magasított talpú cipő, hogy a néző jobban láthassa a színészt. (Ezt csak Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész halála után vezették be a színházba).

Dráma = cselekedni (görögül)
Olyan kerek, egész történet (van eleje, közepe és vége), amelyet az író párbeszédekben ír meg, így a szereplők beszélgetéséből és tetteiből tudjuk meg, hogy kik ők, milyen kapcsolatban állnak egymással, és mire törekszenek a történet folyamán. A görög dráma kiegészül ezen felül a karral, amely énekével és táncával a közönséget a dráma hangulatára hangolja, és egyben képviseli a közönség (lehetséges) véleményét a darab folyamán.

Tragédia – tragődia = kecskemekegés (görögül)
A nálunk (átlagos embereknél) jobb emberek története, akiknek sorsa szerencséből szerencsétlenségbe, boldogságból boldogtalanságba fordul át.

Komédia – kommosz = gyászdal (görögül)
A nálunk hitványabb emberek története, akiknek sorsa szerencsétlenségből szerencsébe, boldogtalanságból boldogságba fordul át.

Epeiszodión – epizód = hosszabb cselekmény egy része (görögül)
A görög tragédia része, amelyben a színészek jelenete zajlik, két karének között.

Karének – paródosz
A kar legelső dala, amelyet énekelve bevonult a tánctérre a két oldalsó paródoszon.

Sztaszimon
A kar dala az előadás közben, ami két epeiszodión közé esik.

Exódosz
A tragédia végén a kar ugyancsak énekelve kivonul a térről.

Deus ex machina = isten a gépen (latinul)
A tragédia végét gyakran az isteni közbeavatkozás befolyásolta; ekkor a nagyobb hatás kedvéért az istenek nem a teologeiónon sétáltak be, mint a darab közben, hanem, hogy félelmetesebb és látványosabb legyen az előadás vége, egy hatalmas daruval a levegőbe emelték a színészt, aki az istent játszotta.

Hübrisz
Tragikus vétség: az a visszafordíthatatlan tévedés, amely során a tragédia főszereplője megfeledkezik arról, hogy halandó ember, és úgy cselekszik, vagy olyan döntést hoz, amit csak az istenek tehetnek meg. (Például: szembeszegül a sorsával, amelyet az istenek már előre eldöntöttek, vagy olyan parancsot ad alattvalóinak, amely nem felel meg az isteni törtvényeknek.)

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi