Krúdy Gyula

SZINDBÁD

hommage'a Krúdy Gyula

Rendező-koreográfus: HORVÁTH CSABA HARANGOZÓ-DÍJAS

Bemutató: 2003. október 18.



Szereposztás

  • FEJES KITTY
  • FODOR KATALIN HARANGOZÓ-DÍJAS
  • SZELŐCZEY DÓRA
  • SZENT-IVÁNY KINGA
  • BORA GÁBOR
  • KATONA GÁBOR
  • ROGÁCSI PÉTER
  • VIDA GÁBOR


Látvány: HORVÁTH CSABA
Jelmez: BENEDEK MARI
Zeneszerző: CSEREPES KÁROLY
Szcenika: KOVÁCS JÓZSEF


A darab

Szindbádnak nincs egy lineárisan elbeszélhető története. Pontosabban: nagyon is sok, megszámlálhatatlanul sok „története” van, ha a történet szó egy semmi mással össze nem téveszthető hangoltságnak, meghatározott állapotnak kifejezésére szolgál. Szindbád ugyanis a bennünk rejtekező érzékiség szimbóluma, olyan utazó, aki visszaköszön, bárhol is találunk rá: ösztönéletünk sötétjében, vagy finomabb hangulataink révületében. Nosztalgiázó hajlamunk szellője éppúgy övé, mint szenvedélyeink viharai. Szindbád – a titokzatos, a kiszámíthatatlan – bennünk, velünk él, kiküszöbölhetetlen életfeltételünk tehát. Megszenvedtünk érte: ezeregy éjszakát virrasztottunk! Álmatlanságunk épp úgy mesélhetne róla, mint be nem vallott álmaink…

Vándorol a nagy szomjazó az évszakok hajóján, hét-
rétű szivárványon, lángpalotában. Hajózik a szerelem
harmatán, kínok tuskóin át a végleges télbe. És csak
árnya zuhan vissza a csókok és borok poharára.
Szindbád havazik.

Nagy László: Szindbád - Krúdy Gyula emlékének



Galéria




Kritikák

A SZINDBÁD OLYAN, MINT MAGA A VILÁG

Rögtön az elején le kell szögezni, hogy a táncjáték rendkívül izgalmasan, autentikusan mutatta be az a világot, amelyet Krúdy teremtett. Csakhogy ez a sejtelmesen kavargó, ízekből, illatokból, szeretetből, szerelemből, vágyakozásból és fájdalomból, nosztalgiákból építkező világ ellenáll a színpadi feldolgozásoknak.

Egy kis romantika

De hát a nyolc táncos sem történetet jelenített meg nagy intenzitással, hanem mindnyájunk belső lényegének kavargásából villantott fel néhány mozzanatot. A Szindbádos sejtelmesség, egy kis romantika jelen volt a táncosnők finom színű ruháiban, de még az arcjátékukban is. S közben a táncjáték nem a hagyományos dramaturgia nyomán építkezik. Inkább Krúdy módszerét, a pointillista technikát követi, amely a részletek felrakását tekinti fő feladatának, s ezekből az apró pontokból kellő „távolságtartás” után kirajzolódik a jelentés is.

Gőzölgő húsleves

A szomszédomat nagyon zavarta a táncjáték. Valóságos történetet várt, egy kicsit Latinovits Zoltán gőzölgő húslevesét a Huszárik-filmben. Engedje el magát, legyen egészen nyitott, ne az ismert történetre figyeljen, hanem arra, amit lát – próbáltam halkan megnyugtatni. Valószínűleg nem sok sikerrel.

Az alkotók általános, egyetemes művet akartak létrehozni. Ezért Cserepes Károly zenéjében is csupán néhány magyar dallam remineszcencia volt, egyebekben a maga törvényei szerint építkezett. Horváth Csaba látványtervezőként, koreográfus-rendezőként is öntörvényű világot teremtett, amelynek elemei szervesen illeszkednek egymáshoz, s nem engedik, hogy egyetlen pillanatra is a könnyebb vagy felszínesebb elemek domináljanak. Mert igazat és valóságosat mondani csak fegyelmezetten lehet.

Szindbád és az érzékiség

Szindbádnak nincs egy lineárisan elbeszélhető története. Pontosabban: nagyon is sok, megszámlálhatatlanul sok „története” van, ha a történet szó egy semmi mással össze nem téveszthető hangoltságnak, meghatározott állapotnak kifejezésére szolgál. Szindbád ugyanis a bennünk rejtekező érzékiség szimbóluma, olyan utazó, aki visszaköszön, bárhol is találunk rá: ösztönéletünk sötétjében, vagy finomabb hangulataink révületében. Nosztalgiázó hajlamunk szellője éppúgy övé, mint szenvedélyeink viharai. Szindbád – a titokzatos, a kiszámíthatatlan – bennünk, velünk él, kiküszöbölhetetlen életfeltételünk tehát. Megszenvedtünk érte: ezeregy éjszakát virrasztottunk! Álmatlanságunk épp úgy mesélhetne róla, mint be nem vallott álmaink…

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi