Joanna Laurens

HÁROM MADÁR

Fordította: Márton Andrea, Forgács Péter

Rendező: FORGÁCS PÉTER

Bemutató: 2003. szeptember 27.



Szereposztás

  • PANDION: KOKICS PÉTER
  • TEREUS: SZABÓ ZOLTÁN
  • PROCNE: WÉBER KATA
  • PHILOMELA: SZÉLES ZITA
  • ITYS: AVASS ATTILA
  • KAR: KASVINSZKI ATTILA, CHOVÁN GÁBOR, JENEI JUDIT, GERLE ANDREA


Díszlet-jelmez: FÜZÉR ANNI
Dramaturg: FARAGÓ ZSUZSA
MOZGÁS: FERENCZ KRISZTINA
Segédrendező: KÓKAI MÁRIA


A darab

Procne Philomela testvér.
Procne hozzámegy Tereus.
Elhajóz.
Trákia.
Itys szülés.
Procne magány.
Procne kér Tereus Philomela.
Tereus elhajó Pandion.
Pandion egyetértés.
Tereus Philomela elhajóz.
Tereus megerőszakol Philomela.
Tereus kivág Philomela nyelv.
Tereus börtön Philomela Aulis.
Philomela sző.
Philomela elküld Procne.
Procne olvas.
Procne kiszabadít.
Procne Philomela vissza Trákia.
Procne Philomela bosszú Tereus.



Galéria




Kritikák

A SORSUNKAT NEM TUDJUK ELKERÜLNI

A Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamaraszínpadán látottak bizonyára megosztják a nézőközönséget.

Joanna Laurens mintha egy elveszett Szophoklész-tragédiát támasztana fel, mert a Három madárban kikerülhetetlen sorsok futnak a végezetük felé. Igaz, már a kiindulásban is lehetnek dramaturgiai hibák, hiszen miért éppen Procne kezét kapja meg a barátság hálájaként Tereus, mikor Philomela iránt sóvárog? Ez az indokolatlan kiindulás aztán maga alá gyűri a későbbi eseményeket is.

A történet el is mesélhető, de hatásosabb, ha mindazt, amit látunk inkább drámai mélységeket felmutató metaforaként értelmezzük. Ez a névátvitel az emberi sors mélységeit kutatja, ha nem is abból a szempontból, hogy mi a rendeltetésünk vagy éppen a sorsunk, inkább azt boncolgatva: milyen mértékben tudunk ellenállni ösztöneink csábításának. Tudjuk-e humanizálni ösztöneinket, vagy megadjuk magunkat és szabad folyást engedünk mindannak, ami következik.

Az előadás egyetlen lendületbe sűrítette mindazt, amit a szerző és a rendező el akart mondani a sorsába reménytelenül belebukó emberről, aki fölött úgy zúgnak az események, hogy ideje sincs megérteni őket.

A Három madár gondolatvilágáról lehet vitatkozni. Természetesen könnyebb az elutasítás, mint a befogadás vagy az egyetértés. Az előadásban azonban számos ponton érezhető a tehetség megnyilvánulása. Régen láttuk a színészeket úgy mozogni, hogy ez a drámai baletthez közelített (Ferencz Krisztina elképzelései szerint). Ez a mozgás szavak nélkül közvetített jelentéstartalmakat. Ehhez társult a szereplők metaforikusan pontos ruházata (Füzér Anni tervei), amely az élet és halál kihegyezett, kevésbé árnyalatos, de a lényegre koncentráló eleme volt az előadásnak. S akkor még nem beszéltünk a fényekről, amelyek segítettek a drámaiság megértéséhez.

Legfőképpen nem esett szó a színészekről! Széles Zita csábító és hűvös Antigoné-szerű megoldásairól, Wéber Kata asszonyosan érett, szerelemvágyó telt játékáról. Pandion (Kokics Péter) mérsékelt cinizmusáról vagy Tereus (Szabó Zoltán) partot nem lelő mohóságáról, Gerle Andrea és Jenei Judit légiesen finom vagy hivalkodó nembeliségéről. Avass Attila némaságra kárhoztatott, beszédes játékáról. Chován Gábor és Kasvinszki Attila nyers, birtokolni akaró alakításáról.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi