Forgách András

MÓRICZ SZERELMEI

(Tercett)

Rendező: LENDVAI ZOLTÁN

Bemutató: 2005. április 23.



Szereposztás



Látvány: VÉBER TÍMEA
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Mária, Janka, Zsigmond avagy a Szép, a Jó, a Gonosz? De melyik melyik? Rendszerint elmosódnak a kontúrok a férfi-nő kapcsolat egyik legismertebb archetípusában, a szerelmi háromszögben. Forgách András Móricz Zsigmond életének egyik legsúlyosabb válságát, a magánéleti intimitáson túllépő, már-már legendává nőtt életszakaszát, első és majdani második felesége közti vergődését jeleníti meg, korabeli vallomások, dokumentumanyag és az irodalmi művek egy-egy töredékének segítségével. A darab azonban nem csupán a Szépasszonyhoz (a femme fatale, a Szerető) és a Boldogasszonyhoz (a társ, a hitves) való tragikus kettős kötődés feloldhatatlan drámájáról szól, az alkotó embert, az alkotás folyamatát, a korabeli színházi-irodalmi miliőt is igyekszik megfogható közelségbe hozni, ezáltal Móriczot nemcsak irodalomtörténeti figuraként, valódi kortársként bemutatni. Alkalmat ad rá, hogy jobban megértsük Móriczot, az írót és művészt, és sorsközösséget vállaljunk Zsigmonddal, a vívódó, esendő, küszködő emberrel.



Galéria




Videó




Kritikák

ÉLVEBONCOLÁS A FEHÉR FALAK KÖZÖTT

Szerelmi háromszög. Két nő és a köztük vergődő férfi. A választani képtelen, a legbensőbb titkait is művé formáló Alkotó, a háromgyermekes, a férjét gyötrődve is szerető feleség, a novellák–regények–színdarabok hősnője és a vonzó Színésznő tragédiába fulladó, de katarzist nem kínáló története elevenedett meg a Krúdy Kamaraszínpadon.

Forgách András eredetileg Tercett címmel először 1993-ban bemutatott színműve Móricz Zsigmondot választotta hőséül. A dráma az író életének azt a szakaszát tárja elénk, amelyben házassága csődbe jutott, miután megismerkedett Simonyi Mária színésznővel.

A nyíregyházi előadás a Búzakalász című Móricz-dráma premierjével indul, és Janka halálával zárul. Az írásért mindent feláldozó Móricz, a férjét utolsó leheletéig szerető Janka, s a feléje zúduló érzéki-érzelmi lávaömlés elől voltaképpen mindig is meg-meghátráló Mária hármasa korántsem a „nagy emberek” viharos magánszférájának kiteregetése miatt érdekes. Izgalmas inkább a „szép asszony – boldog asszony” móriczi tipológiája, illetve az alkotó férfi, s az őt kiszolgáló, de korlátozni is igyekvő, egy idő után vele már szellemileg lépést tartani nem tudó, valamint az érzéki vonzása következtében új ihletet és izgalmakat kínáló nő vívódó-vergődő kapcsolatának ábrázolása miatt.

Lendvai Zoltán apró részletekre is ügyelő rendezése a három ember emésztő önmarcangolását, fájdalmas küzdelmét mértéktartó módon viszi színre. Hagyja érvényesülni a szenvedély, a féltékenység, a csábítás féktelen csapongásait, miközben ügyel arra is, hogy ne hiányozzék az előadásból a humor, a ritkán adódó helyzetkomikumból fakadó mosoly sem. A mű és a rendezés eléri azt, hogy a nézőnek a hősök iránti rokonszenve megoszlik: alapvetően a halált választó Jankát érzi közel magához, de megérti Máriát s a kettejük között emésztődő írót is. A Krúdy Kamaraszínpad feketére festett falai-háttérfüggönyei közé Véber Tímea sajátos látványt tervezett. A teljesen fehér bútorok, leegyszerűsített szekrények-díványok orvosi rendelőt vagy kórtermet asszociáltató teret hoznak létre. E neutrális díszletelemek nemcsak azt sugallják, hogy – tabula rasaként – közöttük bármilyen érzelmek felszikrázhatnak, hanem ahhoz is hozzásegítik a befogadót, hogy a színészi játékra koncentráljon.

A házasság–szerelem–kötelesség poklából csak az önkéntes halálban megoldást találó Jankát Pregitzer Fruzsina sokszólamú alakításában láthattuk. Pontosan felépített figurát teremtett, odaadásból, gondoskodásból, hűségből, szeretetből, féltésből, visszafogottságból szőtt alakot, akit az író „nem feleségnek, istennőnek” nevelt, s aki a „legkegyetlenebb kritikussá” lett. Kuthy Patrícia sokrétűen varázsolta elénk a Renaissance Színház díváját, aki nem szereti Móriczot, aki legszívesebben szabadulna is tőle, ugyanakkor imponál neki, hogy a legnagyobb magyar író sikeres szerepeket alkot számára. Kuthy Patrícia frivol volt és zárkózott, vonzó és delejes, sugárzó és izzó, démoni és kislányos: egyszerre kitárulkozó és rejtélyes, izgalmas és ellenállhatatlan. Móricz Zsigmond szerepében Gáspár Tibor mutatkozott be. Neki volt a legnehezebb dolga, hiszen a paraszti sorból származó, s ezzel az indíttatással haláláig küszködő férfit kellett megszemélyesítenie. Gáspár megküzd Móriczcal, s a felesége és az új szerelem között vívódó, az írás belső késztetésével viaskodó, a tulajdon szenvedélyeinek kiszolgáltatott szellemi ember vágyaktól áthatott tépelődéseit jeleníti meg. Az „acélhegyű ördög”, az írás ördöge legyőzi: ahhoz, hogy író lehessen, szüksége van az új szerelemre. Janka nem áll útjába: halálával fölszabadítja, lehetővé téve számára új könyvek létrejöttét.

Forgách András Móricz szerelmei című munkájában a három hős élveboncolása a „steril” fehér környezetben férfi és nő örök küzdelméről, szerelem, vonzalom, féltékenység, halál egymásba játszó időtlen, újra és újra ismétlődő drámájáról szól. Ezért aktuális ma is.

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi