John Updike

EASTWICKI BOSZORKÁNYOK

(6 szereplő, 6 jelenet, 6 fegyver)

ŐSBEMUTATÓ

Az előadás megtekintését 18 éven felüli nézőinknek ajánljuk!

Rendező: TASNÁDI CSABA

Bemutató: 2005. október 8.



Szereposztás



Látvány: CSÍK GYÖRGY
Zenei összeállító: MOLDVAI MÁRK
Dramaturg: TASNÁDI ISTVÁN
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Egy álmos amerikai kisvárosban éldegél három magányos nő, akik tele vannak fantáziával, szenvedéllyel, egy izgalmasabb, érdekesebb élet utáni vággyal. Önállóak, szabadszájúak, kíváncsiak és nyitottak, vagyis igazi Boszorkányok.
Egyszercsak megjelenik egy férfi, aki vad és érzéki, aki képes lángra lobbantani szenvedélyüket és fantáziájukat, aki természetesen mindhármukat akarja (és meg is kapja), aki zabolázhatatlan és kiszámíthatatlan, aki beilleszthetetlen a kisvárosi hétköznapokba, aki tehát maga az Ördög.
Az események természetesen fékezhetetlen váratlanságokkal tarkított száguldásba kezdenek.



Galéria




Videó




Kritikák



John Updike Eastwicki boszorkányok című kellemes művét egy szintén kellemes film tette népszerűvé, melyben három igen jó női alakítás (Cher, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer) mellett a kénköves pokol ellenállhatatlan ördögét játszó Jack Nicholson volt az adu ász.

Jack Nicholsonnak éppen úgy csúszott le a fenekén a mintás alsógatya, mint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadásában (a budapesti Tháliában, a vidéki találkozón) Gáspár Tibornak. Más kérdés, hogy színpadon a nyers, fizikai valóság mindig durvább hatást kelt.

Mindazonáltal az ördögöt, azaz a Daryllt (majdnem devil!) játszó Gáspár az előadás legjobbja; az ő figurájának van a legszélesebb regisztere: a titokzatos idegentől a vehemens hódítón, az önelégült pasán át az erőszakos zsarnokig, a cinikus gyilkosig. Gáspár mindegyik "alkarakterben" megfelelő, azazhogy van neki színe, több is.

A nőknek kevésbé, pontosabban leginkább egy-egy. Még Széles Zita Alexe a legélénkebb árnyalat - mélyvörös, mondjuk -, ő ugyanis a kényszerűségből (férje halála után) újra szinglivé lett nőbe egy teljesnek látszó sorsot, kerekdednek tűnő életformát nyom bele. Gerle Andrea Jane-je belevész a piálás aktusába, Kuthy Patrícia Sukie-ja a helyi (nagyon) kisvárosi médiatyúk kliséjébe.

A látványt - azaz a díszletet - Csík György tervezte; "ahogy Móricka az amerikai kisvárosi házat elképzeli" stílusban, de elég jól képzeli el, a böhöm piros kanapéval, a rengeteg mütyürrel. Pregitzer Fruzsina - a szomszédasszony - bébikék toalettje is telitalálat, túlzóan parodizáló szerepformálása kevésbé. Illetve lehetséges, hogy az előadás egészét a túlzás felé nyomhatta volna a rendező Tasnádi Csaba, akkor lett volna tragigroteszk horrorparódia belőle.

Így leginkább közepes, jól-múlik-az-idő típusú színházi este, izgulnivaló nincs, ne féljünk, minden a lehető legjobban alakul. Éljenek a boszorkányok!

– ki –
Magyar Narancs



MELOHORROR

John Updike–Tasnádi István: Eastwicki boszorkányok
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Alex, az ifjúözvegy keramikus kötényben ül a konyhaasztalnál, egy apró ősanyafigurát mintáz. Kinn autó fékez. A motor jellegzetes, felbőgő elhalásából sejteni lehet: nő fog betoppanni. Jane érkezik, már a küszöbről megvallva, hogy simára tolatta Clydék fuksziáját. Jane Volvója orrába kisvártatva beleszáll Sukie járgánya: az expozíció népe összegyűlt. A bonyodalom hírnökduója sem késlekedik: a fuksziabaleset sértettje, a szomszéd Felícia fuvalkodik be, hóna alatt Clyde nevű férjével, s az ajkáról pereg a döbbenet: az eastwicki kastély parkjában veszélybe került a nemeskócsagok természetes költőhelye. Egy New York-i illető megvette a birtokot, le akarja buldózerezni az ősparkot! Golfpályává alakíttatja, már ki is vonultak a földgyaluk. A huszonnegyedik órában vagyunk!

Percnyi esélyük sincs a nemeskócsagoknak. Az újgazdag idegen réges-rég beevezett valamilyen csatornán a csütörtöki szeánszokra összejáró szinglik lelkébe: az özvegy Alextől látatlanban megvette az életművét, a frissen elvált Jane riportra van rendelve hozzá, Sukie pedig hajadon. Talán a vajákosság hatalma által, vagy egyéb boszorkányos fondorlat eredményeként, csöngetnek. Daryll, egy középkorú, középtermetű, slamposan elegáns férfi áll az ajtóban, hóna alatt halom papír, kezében pufók ősanyaszobrocska, és nyomban benyomul. Gáspár Tibor. Lenyűgözi, meghódítja, birtokba veszi; előbb ámulatba, majd teherbe ejti a szolgálatába szegődött álfeminista hölgyosztagot, hogy aztán tüneményes papucsférjjé zsugorodjék. Szinte a negédbe süppedő végét sejtjük a darabnak, amikor megvillan hirtelen a démonikus férfierő: Daryll szuggesztív akaratából, Clyde lemészárolja az asszonyát. Új viszony kezdődik, a vágyakozó rettegésé, amelyben előbb visszafogadják a kirekesztett sátánt, majd – egy kudarcos elveszejtő szeánsz után – kultikus fegyvereikkel, álmában valóságosan agyondöfik.

John Updike műve nyomán Tasnádi István írta a nyíregyházi színház számára az Eastwicki boszorkányok című opust, 6 szereplő, 6 jelenet, 6 fegyver alcímmel. A darab egészen a mai ízlésünk szerint való. Semmilyen rokonság nem fűzi filmélményünkhöz, ahhoz a bizarr boszorkányvígjátékhoz, amelyikben Jack Nicholson jelenítette meg ördögi lényként a férfit. Tasnádi Eastwickje amerikai kisváros ugyan, ám lazán beleképzelhetjük kastélyát a zuglói zöldövezetbe, vagy a nagyvárosaink kertségi világába. Csik György látványkompozíciója is „hazafelé" utal. Az egyterű földszinti rész, az előkertre néző panorámaablak, az emeletre telepített háló- és halószint (ott likvidálják Daryllt) – a magyar jóléti lakberendezkedés másodvonalának stílusa. A megidézett település társadalmi terjedelme túl kicsi ahhoz, hogy lakóinak titkai lehessenek egymás előtt, de elég nagy ahhoz, hogy nők és férfiak másik párra találjanak a megunt régi helyett. A hagyományos, a harmincas évek amerikai kisvárosának kodifikált képmutatásrendszerét a bonyodalomhírnökök jelenítik meg. Puskás Tivadar „pinabubus… megvolt neki már az egész vonós szekció. Az első hegedűssel kezdte, aztán jött a második hegedűs, aztán én a csellómmal… (brácsámmal…)" – hencegi Jane. Ekkor még a puritán szemlélet dívott: a szexualitást a helyén, a hálószobában művelték. A történelem menetében, az életstílus változásával aztán a szex lassan közösségi társasjátékká, szocializáló tényezővé vált, melynek a mikroközösségek – a kisvárosnyi falvak – adtak helyet. Titkoltan, de mindenki szeme előtt és hallgatólagos beleegyezésével bontakoztak ki a házasságon kívüli viszonyok, és ezek a kalandok egyre vadabb színt öltöttek. Clyde, a konvencionális nőfaló a hárem láttán megütközik, zavarában médiummá válik. Daryll el bírja pusztíttatni vele a tulajdon nejét. Talán azért ölet, mert megérzi az asszonyban a képességei határát. Pregitzer Fruzsina Felíciája nem játékba vonható: nem formális, hanem zsigeri szingli. Továbbá, a normál nemi alapélményeken kifejlődött férfi idegrendszer számára kezelhetetlen a neurózisa is. Persze, gyilkolhatott Clyde projektív (indulatátvivői) alapon is, az asszonyában vélve akadályát az irigyelt háremlétnek.

Updike férfialakjai többnyire masszák, arctalan lények. Az író Tasnádi Istvánnak, valamint Tasnádi Csaba rendezőnek és a két színésznek sikerül rákényszerítenie bennünket, hogy megértsük: egyazon történetnek végtelen számú olvasata és értelmezése lehetséges. Daryll csöppet sem sátán, nem vérnősző barom, inkább érzékenységgel, fantáziával és cinizmussal teli figura: tanulmány a szexualitás mibenlétéről, pontos arckép egy férfiról, akinek soha nem kellett döntéseket hoznia (a nők vagy a körülmények tették meg helyette). Következésképpen, a nők láthatóan sokkal érdekesebbek, ők a kompetensek. Mindenki előtt és fölött Alex – Széles Zita filozofikusan érzékeny/érzéki megformálásában. Ő Daryll teremtője, a Jane-nel és Sukie-val való kapcsolatának szárba szökkenése idején szinte szurkol nekik, találjanak egymásra, legyenek közösen boldogok. Ugyanakkor, az általa elkövetett bűnért felelősséggel tartozik: társtettesnek, felbujtónak tekinti magát abban, hogy a házba költözött rettegés semmissé teszi összes emberi indítékaikat. Gerle Andrea (Jane) és Kuthy Patrícia (Sukie) hálás áldozati szerepre vannak kárhoztatva. A rendező engedte játszó szabadság kereteit kitöltve, alkoholba/narkóba mártott személyiségként, érzékletessé tehetik az amerikai (?) társadalom mozgásának jelképpé emelhető, vagy jelképpé emelkedő történéseit.

Az előadás borzongató elmélkedés a szexualitás mibenlétéről, amelyben megjelenik tudatunk horizontján a filozofikus idő–tér viszonylat is. Daryll kitöltötte életében a számára kívánatos teret, ezért önként lemond a maradék időről. A bölcselkedés azonban nem kötelező. Aki egy hosszúra nyúlt felvonásnyi melohorrorra vágyik, jó helyen kopogtat a Krúdy Stúdióban: megélheti az előadást kereskedelmi tévéadók valóság show-inak alternatívájaként.

Balogh Tibor
Criticai Lapok

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi