Kormos István

VACKOR

(Családi musical)

ŐSBEMUTATÓ

Színpadra alkalmazták:
Horváth Patrícia, Világos Beatrix, Szemenyei János, Nemes Takách Kata

Rendező: HORVÁTH PATRÍCIA

Bemutató: 2005. október 1.



Szereposztás


Továbbá
Albert Fanni, Dévai Marcell, Fejér Flóra, Gebri Máté, Graholy Dávid, Hársfalvi Fanni, Habzsuda Béla, Habzsuda Tivadar, Kerekes Rajmund, Matyasovszki Fanni, Maráz Tamás, Nőprick Naomi, Oláh Zsuzsanna, Tóth Viktor, Vida Lívia


Látvány: NEMES TAKÁCH KATA
Zeneszerző: SZEMENYEI JÁNOS
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Dramaturg: VILÁGOS BEATRIX
Koreográfus: SZENT-IVÁNY KINGA
Zenei asszisztens: KAZÁR TÍCIÁNA
Segédrendező: APJOK RODICA


A darab

Ki ne ismerné Vackor, a piszén pisze kölyökmackó történetét, akinek bundája boglyos, lompos, loncsos és bozontos, sötétbarna színű, , kedvenc foglalatossága pedig a fára mászás? S mivel a méltán híres Mackót érő meglepetések, a csetlés-botlás az iskola elsőre ijesztő, ismeretlen közegében olyan téma, ami ma is foglalkoztatja a kicsiket, Vackor most beköltözik a Móricz Zsigmond Színház színpadára, hogy élőben mesélje el hihetetlen és mulatságos kalandjait, botladozásait az I./b-ben, a fehérre festett,krétaporos iskola falai között…



Galéria




Kritikák

BRUMM!

Szinte szezonkezdettől, tavaly október elejétől vidítja gyermekközönségét a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata, a Kormos István műve nyomán alkotott, Vackor c. családi mesemusical-el. A színpadra alkalmazók csapata – Horváth Patrícia, Világos Beatrix, Szemenyei János és Nemes Takách Kata – a színház összművészeti jellegét igyekezett érvényesíteni, érzékelhető sikerrel.

Rafinált gyülekezőt komponál a rendező, Horváth Patrícia. Vetkőzési sorrendben érkeznek a ruhatár irányából a gyerekcsoportok, ám szinte észrevétlen, „idegen elemek” vegyülnek az egymáshoz tartozók közé. Mindenki azt hiheti, a másik osztályból való az, aki ismeretlenül mellékeveredett. A nézőtér megtelik. Fegyelmezett várakozás. Aztán, valakinek összeverődik a tenyere. Utánzóra talál. Mind többen tapsolnak-dobolnak: követelő vastaps gerjed. És akkor felszólamlik az egyik Idegen Elem. A színpadon matató takarítóasszonyhoz interpellál, miszerint ide nekik, mára a Vackor c. előadást ígérték, na mi lesz már a kezdéssel? Semmi – így a lomposocska mámi – itt nincsen már színház, tessék, fújja a plakátokat a szél. A jelmezek, meg ott porosodnak a ruhásszekrényben, aki nem hiszi, járjon utána. Felkaptat a színpadra két család. Civakodnak-huzakodnak, élik a való világot, mintha lépcsőházi szomszédok lennének, mígnem kikristályosul az elhatározás: játsszák el maguk a történetet! Hozzákezdenek.

Az a legmegejtőbb, hogy nem vesszük észre, mikor fordul élesbe a dolog. Egyszer csak benne vagyunk. Vackor elkezdi az óvodát, ahol szebbnél jobb dolgok történnek vele, megtanulja az evést, a játékot, a viselkedést. Majd, rálép a rögös útra, ami az iskola felé visz, mert hogy Vackor – is – abba a korba ért, amikor be kell ülnie a padba mindenkinek. Komoly hely, mint tudjuk és a mi bocs barátunk sem egykönnyen boldogul. (Másokkal együtt, nem boldogul egykönnyen – a többiekkel és a felnőttekkel.) Az előjátékban, érzékletes gond- és örömközösség formálódik a nézőtéren, ami a nyíregyházi produkciót ténylegesen családi színházzá, s – a Szemenyei János komponálta dalokkal – modern életérzést sugárzó musicallé teszi.

Lakner Artúr, a mozigépészből lett író, műfordító, mozi- és színdirektor – az elmúlt század 20-as éveiben, a magyarországi gyermekszínjátszás atyamestere – ráébredt a szakmái gyakorlása során; milyen rossz hatással vannak a kicsinyek személyiségfejlődésére a felnőttek által reájuk tukmált filmek: a harc, az erőszak, a kegyetlenség, az ijesztő rémtörténetek. Ráébredt: a saját életükből vett apró epizódok bemutatására van szükségük – a szeretet, a barátság és az önzetlenség fogalmai jegyében. Nyíregyházán egyetértenek Lakner bácsival. Semmi sincs meg a Vackor-történetben, ami egy tipikus meséhez kellene: nincs öreg és szenilis király, aki folyton fázik, mert a kelekótya suszterinas nem foltozza meg a mamuszát, nincs szépséges és jóságos királykisasszony, gonosz mostoha, ármánykodó kamarás. Nagy ívben elkerülik egyszersmind a kemény gyerekszínház divatját, a szétesett családokban, alkoholista szülő(k) mellett felnövő gyermekek helyzetének boncolgatását. A tradicionális effektusok helyett, a különböző művészeti ágak szimbiózisa – a zenei nyelv, a mozgás, a színpadi formanyelv, a képi metaforák, a képzőművészeti rangú fényihletés és látvány – teremt lebilincselő harmóniát. A sűrített impulzusok bevonják a gyermeket, s az esztétikai nevelés szempontjából sem mellékesek.

A modernség természete az ambivalencia, az összhangzó ellentét: A Vackort érő meglepetések, a csetlés-botlás az ismeretlen közegben, a csavargás-világlátás csupa izgalmas téma a nézőtéri kicsiknek, ugyanakkor azonban Kormos István mókázó, dallamos rímei mögött, valami bizarr szorongásérzet is araszol. Egy verses mese-kötettel kezdte a pályáját, s éppen az ötvenes „hallgató” években majdnem minden költői képességét a gyermekirodalom művelésére fordította. A gyerekirodalom alkotója, tehát közel érezhette magához a kicsinyeket, róluk felnőtt-verset mégiscsak a franciaországi években kezdett írni. A nyolcéves Don Quijote, az Anne de Chartres és a Farkasvadászat trilógiája mindenképpen figyelmet érdemel. Mindegyikre jellemző, hogy a gyermekeket felnőttek környezetében mutatja be, s mindegyik versben van egy olyan gyerek, aki más, mint a többi, akinek már van időtudata, vannak komoly tervei, álmai. A nyolc éves Don Quijote persze egy ma élő kisfiú. Ő az, aki ül az iskolapadban, míg a többiek fogócskáznak, ő tud a szélmalomról – a bicikli talán annak modern megfelelője –, s ő gondol nagynénjére, a szeretetre-szerelemre, a szabadságra. A Vackor előképe.

A beilleszkedés és az elvágyakozás örök-modern ötvözetét öntik formába számunkra az alkotók. A belakható látványt tervező Nemes Takách Kata, a zenei vezető Kazár Pál, a koreográfus Szent-Iványi Kinga, a zenei asszisztens Kazár Tíciána közös érdeme, hogy a gyermekszínészek – Albert Fanni, Dévai Marcell, Fejér Flóra, Gebri Máté, Graholy Dávid, Hársfalvi Fanni, Habzsuda Béla, Habzsuda Tivadar, Kerekes Rajmund, Matyasovszki Fanni, Maráz Tamás, Nőprick Naomi, Oláh Zsuzsanna, Tóth Viktor, Vida Lívia – professzionális egyéni, és együttes alakítással ajándékozhatnak meg bennünket. Bátyai Éva, Jenei Judit, Nagyidai Gergő, Tóth Zoltán László a felnőtt-szerepekben teljesítenek jelesen. Külön méltatást érdemel a színházi-iskolai takarítóasszony szerepét Sándor Júlia betegsége miatt átvevő Gosztola Adél, akire nem kevesebb feladat hárul, mint megmutatni: egyszer csak mindnyájan „lompos loncsos és bozontos, piszén pisze” nagyok leszünk. Felnőnek bennünk a vágyaink, felnő a magányunk, és holtunkig remélni fogjuk: egyszer majd csak ráocsúdik valaki, hogy a mackóságunkban is, milyen szépek vagyunk…

Balogh Tibor

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi