„ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI”

(Zenés megemlékezés József Attiláról)

József Attila és Kosztolányi Dezső műveit felhasználva írta:
Olt Tamás

Bemutató: 2007. április 11.



Szereposztás


Zenekar:
Fridrik Noémi, Kazár Pál, Holik Zsolt, Papp Csaba


A darab

Történetek József Attila életéből és elméjéből.
Az egyes jelenetek a költő saját tudatán belül játszódnak.
A szereplők a hétköznapi életre vágyó ember és a korával dacoló zseni önmagával vívott harcait, csalódásait, örömeit mutatják be. Az ember, akiben a szeretet és az iszonyat egyaránt megtalálható.
E rendhagyó előadás elegyíti a prózát, a sanzont, a verset és a mozgásszínházat egyaránt.



Galéria




Kritikák

A GYÖMRŐI-KULCS

A kaposvári egyetemről először kibocsátott színésznövendékek közül, a nyíregyházi színház öt frissdiplomást szerződtetett tavaly. A tettvágytól hevülő ifjak önszorgalomból hozták létre – „Ülni, állni, ölni, halni” címmel – a prózát, sanzont, verset mozgásszínházzá ötvöző, József Attilát megidéző műsorukat.

Kaposvári stílus. A sok telet/nyarat, aszályt/árvizet megért, ám ilyesmit hosszú éveken át – nyugati útlevél híján – csak a Kárpát-medencében látott tudósítók nevezték el így azt az előadásmódot, amelyben a prózajáték feszes koreográfia szerint folyik. Ebben a színházfelfogásban a darab szövege nem telepszik rá a néző agyára, inkább vezérfonalként kalauzol a hatáselemek labirintusában. Fridrik Noémi, Losonczi Katalin, Fellinger Domonkos, Olt Tamás és Petneházy Márton abban a szerencsében részesült, hogy a stílus magyarországi őshonában, referencia-évfolyamon nevelkedhetett aktorrá, taníttatván mindazok által, akik nálunk a totális színház irányzatát hivatásos szinten bevezették, „államilag” elismertették.

A kaposvári iskolában a koreográfia fegyelméhez kollektivitás társul. A színészek együtt izzasztják elméjüket a rendezővel a próbafolyamatban, alkotótársként vannak jelen, s az eredmény mindig a közmegegyezés gyümölcse. Így történt ez a nyíregyházi József Attila-játékban is. A szöveget – a költő és Kosztolányi Dezső műveit felhasználva – Olt Tamás írta. Ihlető társai az évfolyamtársak voltak, illetve csatlakozott hozzájuk egy „öregebb” fiatal, Nagyidai Gergő, valamint zenekari közreműködőként Kazár Pál, Holik Zsolt és Papp Csaba.

Az első színre lépő nevét nem tudjuk. Famozdonyt gurítva maga előtt, egy gyermek araszol a Művész Stúdió padlóján. Kutya, macska, pinty, papagáj vagy csecsemő felvonultatásakor, a publikum rendszerint diszkrét gügyögésbe fog. Itt – semmi ováció. Talán azért honol a teremben fogékony csend, mert – tudatosan folytatott szervezőmunka révén – célközönség látogatja az előadásokat: érettebb gimnazisták, főiskolai hallgatók: a játszók, és József Attila kortársai. A dacjoggal bíró kamaszkorból a felnőttség irányába sodródó lányok-fiúk, akik az „emlékműsor” elején az ép lelkű lények természetes harsányságával mulatnak a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben paradox képzettársításain, ám képesek mélyen, legbelül elnémulni, amikor a paláshomályt idéző háttérben ruhát kezd teregetni egy kéz. „Kit anya szült, mind csalódik végül”.

A színen csak józsefattila van. A mozdonyos gyermekben leképezett tudattartalomtömb egyedekké robban, felnőtt-alakok sokaságává ágazik: körbeindázza figyelmünket a skizofrénia. Az utolsó jelenetben, majd beáll a gyermek a kört alkotó józsefattilák közé, ezzel keretformát kap „gyönyörű képességünk, a rend”, addig azonban, a labirintusteremtő képzelet számára szabad a tér. A vezérfonalat – úgy érzékelem – A Dunánál c. vers imperatívusza adja Olt Tamásnak: „a múltat be kell vallani”. Valaha történetfilozófiai szempontból szokták értelmezni ezt a felszólítást, az újabb kutatások viszont inkább a pszichoanalitikus kezeléssel hozzák összefüggésbe. A kell szóhoz csakugyan, érzékletesebben tudjuk társítani a kezelőorvosnőjéhez, Gyömrői Edithez fűződő bonyolult érzelmeit, a vallomáskényszert, és a kitárulkozás kötelességet, mint az abban az időben éppen elhanyagolható történelmi szükségszerűséget. Losonczi Katalin rideg erotikája pontosan felidézi a pszichoanalitikust.

A hetykeség mögé rejtett szeretetvágyról, az önmagától való iszonyodásról, a megérthetetlenségről vallanak a férfijátékok. Nekirugaszkodásaikban-megtorpanásaikban benne vibrál a költő fel-felbukkanó fenyegetőzése: „nem írok verset”: a költészetet képmutatásnak, őrültségnek, szélhámosságnak tartja, különösképpen, pedig azt tagadja, hogy a verseiben önmagával volna azonos: „jönnek egymásután a kéziratokkal az őrültek / minek írnak, az öncsalás, szélhámosság”, „a verseim nem én vagyok: az vagyok én, amit itt írok” – fogalmaz a Szabad ötletekre utalva. Ebbe az öntagadási körbe beletartozik nyilván szerelmi líra is. Fridrik Noémi násztánca a zongora környékén, ihletett Óda-parafrázis.

Vágó Mártától maradt fenn tanulságos vallomás: „Gyakran említette, hogy a nagy versei sohasem jöttek volna létre, ha az analízisben nem értette volna meg a gyerekkori dolgok összefüggését a későbbiekkel. Ott oldódtak fel az elfojtott mondanivalók... Például, A Dunánál egy soráról: mint édesanyám, ringatott, mesélt / s mosta a város minden szennyesét – Ha anyám nem lett volna mosónő, ez a sor így, nem juthatott volna eszembe, de hogy eszembe jutott – magyarázta –, versírás közben, az már csak azért volt, mert akkor már feltámadtak a konkrét emlékek az analízisben.”

Ülni, állni, ölni, halni – keménységet ígérő cím, Hobo Blues Band-ihletettségű kemény program, s kezdetben csakugyan ilyet „fecseg a felszín”. Elhangzanak részletek a Szabad ötletek extrém passzusai közül, ám eljutunk apránként az ellenpontig, a Kertész leszek… lágy dallamáig. Színészi felkészültség, képzett énekhang, hangszeres tudás, perfekt mozgáskultúra. József Attila verseiről egy alkalommal így vélekedett Németh László: „a mondatok közt rések maradnak, amelyeket kiegészíteni olykor érdekes és mulattató, máskor bántó és elkedvetlenítő”. A nyíregyházi ifjak ilyenként merték emlékünkké tenni a József Attilájukat.

Balogh Tibor
Debrecen Online

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi