Kálmán Imre

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ

(Operett)

Átdolgozta: Békeffi István – Kellér Dezső – Gábor Andor
Zene: A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar Tagjaival Kibővített Színházi Zenekar És A Muzsika Zeneiskola Kamarakórusa

Rendező: TASNÁDI CSABA

Bemutató: 2007. március 31.



Szereposztás


Továbbá
Bajusz Emőke, Csontos Noémi, Dubrovka Tamara, Marcsinák Anikó, Mészáros Tímea, Vámosi Judit,
Borbély Csaba, Budai Norbert, Holló Arnold, Kertész Zsolt, Sárközi Attila, Vámosi Gergely, Varga Gyula


Látvány: CSÍK GYÖRGY
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Dramaturg: TASNÁDI ISTVÁN
Koreográfus: LADÁNYI ANDREA, BÁNKI ZSOLT
Zenei asszisztens: KAZÁR TÍCIÁNA
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

A Csárdáskirálynő valószínűleg a létező legklasszikusabb operett. Statisztikusok szerint a Föld valamelyik kontinensén minden egyes percben fölcsendül – filmen, tévében, színházban, vagy rádióban – a Csárdáskirálynő egy jellegzetes dallama. Kálmán Imre időtlen remekművének középpontjában természetesen a szerelem áll: Edvin herceg halálosan szerelmes Szilviába, az egyszerű sanzonettbe, azonban főrangú családja mindenáron meg akarja akadályozni kettejük törvényes nászát... Szerencsére kiderül, hogy annak idején Edvin anyja, Cecília… Gyönyörű dallamok, szenvedély, nevetés, orfeum, pezsgő, századforduló, Hajmási Péter, Jaj, cica, Te rongyos élet – mindnyájunknak.



Galéria




Videó




Kritikák

A TESTRE SZABOTT ÉLMÉNY

Évek óta a főpróbán nézem meg a színház új bemutatóit. Úgy gondolom, hogy ez a közönség ártatlanabb és őszintébb is, mint a bemutatókra kiöltözve, hatalmas autókkal érkezőké. Nincs ebben semmi sértés, de úgy alakult, hogy a bemutatókon való részvétel sok esetben bekerült a státuszszimbólumok világába.

Mindez azért jutott eszembe, mert a Csárdáskirálynőt olyan ünneplés fogadta az előadás végén, amire ritkán van példa a színházak történetében. A közönség állva tapsolt és ünnepelt. Erre is volt példa. De fizikailag is érezhető volt a hála, amit a közönség kifejezett az előadást létrehozó művészeknek. Tagadhatatlan, hogy a siker Kálmán Imrének is szólt, hiszen a Csárdáskirálynő dallamai bekódolták magukat az egymást követő nemzedékek génjeibe. Fanyalgás ide, legyintés oda, Kodály Zoltán és Bartók Béla évfolyamtársa, Kálmán Imre más utakon kereste magának a sikert. Nem eredménytelenül. A közönség persze nem erre gondolt, amikor tapsolt, hanem arra, hogy érdemes volt a színházba jönni, mert törődtek vele, azon fáradoztak, hogy az ő világképéhez, a tapasztalataihoz igazodó háromórás élményt nyújtsanak neki. Mert ez is kell. A testre szabott élmény.

A Csárdáskirálynő főpróbájának közönsége nem a nyugdíjasotthonok lakóiból verbuválódott. Ott ültek a nézőtéren a középkorúak és a náluk fiatalabbak is. A jó színházi előadás nem tesz különbséget értő és laikus közönség között, hanem arra törekszik, hogy minden nemzedék meglássa önmagát a színpadon is.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország



A LÁNYOK, A LÁNYOK, A LÁNYOK ANGYALOK

Együtt volt minden ahhoz, hogy megszülessen a színház új sikerszériája.

Régóta kacérkodik a színház az operettel, amelyben a látványos elemek dominálnak: a különleges kosztümök, a primadonna, akinek a cipőjéből pezsgőt lehet inni. Szárnyal a dal, s amelyben megfogalmazódik a vágyott életérzés: „az élet célja semmi más, mint jó evés és jó ivás”.

Úgy tűnik, hogy Tasnádi Csaba igazgatónak, s nem mellékesen a Csárdáskirálynő rendezőjének mostanra „összejöttek” a dolgok.

Az alapítását tekintve prózai társulatban ki lehetett osztani az énekes szerepeket, össze lehetett állítani egy kitűnő tánckart, amelyik képes a profi koreográfiát is megvalósítani, s nem mellékesen a vígjátéki karaktereket is kiválóan el tudják játszani a társulat művészei. S akkor még nem is beszéltünk a muzsikusokról, akik pótolták a nagy zenekar hangzásvilágát. Együtt volt tehát minden (legfeljebb az anyagi eszközöket volt nehéz előteremteni) ahhoz, hogy megszülessen a Móricz Zsigmond Színház új sikerszériája.

Felhajtó erő lehetett a közönség régi óhaja, amely a zenés műfaj királynője, az operett felé taszigálta a színház vezetését. A Csárdáskirálynő főpróbáján ünnepelte a közönség a művészeket, az előadást, de annak a szándéknak a megvalósítását is, amely figyelembe vette a színházba járók jelentős rétegének az ízlésvilágát, szórakozási igényeit. Arról nem beszélve, hogy az előadást olyanok is megnézik majd, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán mennek el a színházba.

Kitűnő helyzetek

A Csárdáskirálynő jókedvű előadás. Szeretik a színészek, lubickolnak a poénokban, a vígjátéki helyzetekben, az elénekelhető dalokban. Sajnos, a népes szereplőgárda közül nem mindenkit sorolhatunk fel név szerint, de az biztos, hogy a színlapon szereplők mindegyike mindent megtett a siker érdekében.

Jó volt látni Bárány Frigyest, aki elegánsan, mégis szeretnivalón komédiázik. Kútvölgyi Erzsébetet, aki most elsősorban drámai attitűdjét hozta magával. Pankotay Pétert, aki olykor erőteljes hangjával rácáfolt a tétova szerelmes figurájára. Kuthy Patrícia ibolyavirág szerénységű Stázi grófnője mégis csak megszelídítette a szeleburdi Bonifác grófot, akit Illyés Ákos alakított nagyszerűen, a korábbi elődök szerepformálására is figyelve.

Horváth László Attila az előadás motorja. Nem véletlen a felé áradó szeretet, hiszen ő is azt sugározza. Meg azt, hogy közülünk való, de képes a konfliktusos világban megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek a feloldásban. Ebbe a vonulatba tartozik Gáspár Tibor is, aki eddig is nagyszerű alakításokkal ajándékozta meg a nyíregyházi közönséget. Horváth Margit a sanzonettet alakította áradó egyéniséggel és szenvedéllyel. Azt, hogy a szerelem nem tűri a megalkuvást. Talán sokan elhiszik neki.

Az előadás színpadképe tökéletesen alkalmazkodott a színház lehetőségeihez, a jelmezek nem voltak hivalkodóan elegánsak, de felidézték a valamikori Orfeum szereplőinek és látogatóinak a világát. Összegezve: jó előadás született.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország



A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ JÖTT, LÁTOTT ÉS GYŐZÖTT

Kálmán Imre halhatatlan muzsikája mindenkit magával ragad

Régen volt ilyen tomboló siker a Móricz Zsigmond Színházban. A több mint háromórás premier végén tizenötperces vastapssal jutalmazta a közönség a színészeket. A Csárdáskirálynő jött, látott és győzött.

Ez, persze, önmagában még nem lenne újság, hiszen Kálmán Imre 1915-ben komponált műve, bárhol kerüljön is színpadra a világon, mindenütt kirobbanó sikert arat. Az operett műfaj klasszikusa, a leghíresebb, s valószínűleg a legtöbbet játszott darab a magyar színháztörténet legendás fejezete. Kálmán Imre muzsikája, a slágerek, a fordulatos cselekmény, a szellemes karakterek ma is magukkal ragadják a publikumot.

Így volt ez március 31-én is. Mert ki tudna ellenállni az olyan daloknak, mint a Lányok, a lányok, a lányok angyalok, az Egy a szívem, egy a párom, a Jaj, cica, a Hajmási Péter, Hajmási Pál, a Túl az Óperencián, az Emlékszel még?, a Te rongyos élet, az Álom, álom, édes álom? Ha ezek a taktusok ma felcsendülnek valahol, biztos a siker.

Biztosra ment Tasnádi Csaba is, a teátrum igazgatója, a produkció rendezője. Tudta, hogy a Csárdáskirálynő nézők ezreit vonzza majd. De azt is érezte, hogy ezt a művet csak profi módon szabad előadni. Vallotta, hogy az operett mindenekelőtt kiváló színészeket igényel: olyanokat, akik ugyanúgy tudnak énekelni, mint fergetegesen komédiázni.

Nos, az előadás abszolút énekes sztárja Horváth Margit. Csillogó szopránja sokoldalú színészi játékkal párosult. Szenvedélyes volt és csalódott, büszke és kacér, önérzetes és naiv. Tüneményes sanzonett; szerelmét, a hercegi származású Edvint Pankotay Péter formálta meg: tenorja különösen a duettekben érvényesült. A Csárdáskirálynőt Kútvölgyi Erzsébet állította elénk. Az ő Cecíliája nem a Honthy Hanna-féle „nagyasszony”: Kútvölgyi úgy tudott hercegné lenni, hogy közben nem felejtette el a hajdani orfeumi énjét, sőt olykor tudta és merte az „Örök Cecília” többrétegűségét is érzékeltetni. Miképpen Bárány Frigyes, akit régen láthattunk ennyire üdén és felszabadultan mókázni. Az operett híres komikus férfi figurái közül Bóni grófot Tóth Zoltán László, Kerekes Ferkót Gáspár Tibor, Miskát, a főpincért Horváth László Attila rengeteg ötlettel keltette életre.

Stazi grófnőként Kuthy Patrícia remekelt, míg a kisebb szerepekben Koblicska Kálmán, Nagyidai Gergő és Kocsis Antal kapott lehetőséget néhány vidám pillanatra.

A Csárdáskirálynő koreográfiáját Ladányi Andrea és Bánki Zsolt készítette: a táncok árnyalatos „modernségükkel” harmonikusan illeszkedtek a rendezői koncepcióba. Akárcsak Csík György mértéktartóan stilizáló látványterve.

Tasnádi Csaba igényes és pontos rendezése megőrizte mindazt, ami Kálmán Imre játékából időtlen: a muzsikát, a jókedvet, a komédiázás igényét. Lehelletnyivel közelebb hozta a mához. Az előadás azonban megmaradt annak, aminek lennie kell: álomnak a szerelemről. A Kazár Pál dirigálta zenekar dallamai még sokáig kísértik a nagyérdeműt, amely tudja: az operett szép mese, ahol minden konfliktus megoldódik, ahol a bonviván, a primadonna, a szubrett, a táncoskomikus megtalálja a maga boldogságát, ahol miden szép, minden jó, ahol egy sosem-volt orfeumi világ hősei egymásra lelnek, ahol az öncsalás világnézetté válik, de amelyben – s ez a műfaj lényege – mégis oly szép dolog hinni. Hinni, hogy mindez egyszer, esetleg megvalósult, vagy megvalósulhatott – volna. S hogy hol? Talán túl az Óperecián…

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló


Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi