Yasmina Reza

"MŰVÉSZET"

(Vígjáték egy részben)

Fordította: Bognár Róbert

Rendező: LÉNER ANDRÁS

Bemutató: 2007. február 10.



Szereposztás



Díszlet: KRIZSÁN ZOLTÁN
Jelmez: VÉBER TÍMEA
Dramaturg: KOMPÁR VALÉRIA
Szcenikus: VÉBER TÍMEA
Segédrendező: FEKETE ÁGNES


A darab

Serge, a gazdag bőrgyógyász egy nap vesz egy kétszázezer frankot érő festményt, amely valójában nem más, mint egy egyhatvanszor egyhuszas, teljesen fehér téglalap. Marcot, Serge legjobb barátját felháborítja a gesztus, úgy érzi, a másik ezzel elárulta egykori eszményeiket, immár nem más, mint egy felfuvalkodott, gazdag sznob. Közös barátjuk, Yvan épp közelgő esküvőjével bajlódik, nem tudja, hogyan foglaljon állást a kirobbanó konfliktusban, melyben egy barátság és az emberi önazonosság, morális talpon maradás a tét… Yasmina Reza remek színpadi helyzetekben bővelkedő, árnyalt komédiája az 1994-es ősbemutató óta kirobbanó siker Európa színpadain, legalább ötven különböző helyen játszották – a budapesti Katona József Színházban eddig több mint 200 előadást ért meg.



Galéria




Kritikák

SIKERES SZÉRIA ELŐTT ÁLL A „MŰVÉSZET”

Tisztelni kell a közönség igényét, hogy bántás nélkül nevessen a saját gyengeségein.

Yasmina Reza a „Művészet” című vígjátékkal nem először találkozik a nyíregyházi közönség: 2004-ben a VIDORon Ascher Tamás megkapta érte a legjobb rendezésért járó Capitano-díjat.

A sznobizmus ellen

A vígjátéknak több vonulata van: a szerző kigúnyolja a sznobizmust, másrészt a csehovi „víz alatti áramlás” jegyében a felszínre kerülnek olyan tartalmak, amelyeknek a létezéséről maguk a szereplők sem feltétlenül tudnak. Így aztán a barátok szembefordulnak egymással, majd a szerencsés vígjátéki befejezés jegyében újra egymásra találnak.

A „Művészet” jó alkalmat teremtett három kitűnő színész számára ahhoz, hogy tehetségük új színeit is megmutassák. Úgy tűnt, mintha a rendező Léner András is alapvetően erre törekedett volna, s ezért valóban jókedvű előadás született, amit nemcsak a nézők élveztek, hanem a színészek is jól érezték magukat a szerepekben.

Serge-t Puskás Tivadar alakította. Olykor úgy tűnt, mintha pengeélen mozgott volna a játéka, azt vártam, hogy egyszer csak bejelenti, hogy ő is tudja: a fehér festmény semmit sem ér. Jó volt látni őt ebben a változatos arcjátékot, testbeszédet, hangulatokat megmutató szerepben. Gáspár Tibor egyszerre volt szenvedélyesen harcos és megbocsátóan lemondó. Játéka érett volt és magabiztos, mint akinek a számára a szerep nem ruha, hanem természetes gondolkodásmód. Alakítása nagymértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy a „Művészet” sikeres szériát futhat be majd a Móricz Zsigmond Színházban is.

Petneházy Attila (Yvan) az ütközőpont, hiszen mindkét tábor az ő véleményével akarja megerősíteni a maga világképét. Petneházynak megvannak a maga problémái, hiszen nősül (nem tehet mást), így aztán nincs sok kedve belebonyolódni ezekbe az álművészi vitákba. Kitűnően megformálja a helyzeteket, s hozzájárul ahhoz, hogy mindhárman mintegy jutalomjátékként formálják meg a szerepüket.

Igazi színházi élmény

Krizsán Zoltán kissé megdöntött színpadán igazi színházi élményt varázsoltak a produkcióban résztvevõk. Nagy szerepe volt ebben Léner Andrásnak, aki nem akart semmit csavarni az eredetin, de tisztelte a közönséget, amikor arra gondolt: tisztelni kell azt az igényét, hogy bántás nélkül nevessen olykor-olykor a saját gyengeségein.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország



HÁROM FÉRFI ÉS EGY KÉP

A bőrgyógyász esete a modern művészettel

Hiába, no: a művészet, a műalkotás már csak ilyen. Van, akinek tetszik és van, akinek nem. A Móricz Zsigmond Színház új produkciója is efféle: lesz olyan néző, aki majd lelkesedik érte, és lesz olyan, aki kevésbé. De ettől még Yasmina Reza vígjátéka kitűnő darab.

Kitűnő komédia: kacagtató, ám többrétegű. Lehet nézni a cselekmény felől; ekkor mulatságos egyfelvonásos három jóbarátról, akik között – egyiküknek a modern festészethez való szenvedélyes (esetleg sznob?) vonzódása miatt – időlegesen megbomlik a régi harmónia, azonban végül (nem kevés bonyodalom árán) visszaáll a rend. Lehet értelmezni „értelmiségi” komédiaként is: szereplői olyan szellemi térben mozognak, amelyben Seneca, Freud, Paul Valéry neve, s a dekonstrukció, a konceptuális művészet, az analízis fogalma gyakorta szóba kerül. Ha innen nézzük, jól látni, hogy az 1959-es születésű francia írónő, aki korábban foglalkozott szociológiával, színháztudománnyal, sőt néhány évig színészkedett is, az 1995-ben Párizsban kirobbanó sikerrel bemutatott, s a „legjobb dráma” Molière-díjával kitüntetett munkájában a XX. századi konceptuális művészet, s a derridai dekonstrukció paródiáját nyújtja.

Yasmina Reza műve eleven szórakozás annak is, akinek Derridáról, s a logocentrizmusról nincsenek ismeretei. Merthogy a három férfi története önmagában igen szellemes: Serge (Puskás Tivadar), Marc (Gáspár Tibor) és Yvan (Petneházy Attila) összezördülését nemcsak a konfliktust kiváltó Antrios-kép miatti felháborodásuk vagy egyetértésük motiválja, hanem az is, hogy ugyanarra a jelenségre – eltérő személyiségük miatt – másként reagálnak. Eme ellentétes pozíciók nagyszerű lehetőségeket kínálnak a színészeknek. Jutalomjáték ez: Puskás Tivadar az Antriosban lényegeset meglátó, jómódú bőrgyógyászt, Gáspár Tibor az ő mentorát, a kép „üzenetét” felfogni képtelen barátot, Petneházy Attila az eddig „textilben”, most pedig „papírban utazó”, analízisbe járó, nősülni igyekvő fiatalembert állítja elénk. Közöttük nincs főszereplő: mindhárman kidolgozott figurát teremtenek. Puskás Tivadar művészet iránti lelkesedése, Gáspár Tibor őszinte felháborodása, Petneházy Attila ügyefogyott egyszerűsége emelendő ki.

Léner András lendületes rendezése nagy teret juttatott a színészi játéknak, de mértéktartó maradt. Nem engedte el a bemutatót a bohózat irányába. Az összhatáshoz nagyban hozzájárult Krizsán Zoltán „modern” képzőművészeti alkotásként értelmezhető díszlete és Véber Tímea hatásos szcenikai elképzelése is. Az előadás lényege a zárlatban hangzik el: a kép egy emberről szól, aki „átszeli a tér egy darabját, aztán eltűnik”. És ez már filozófia.

A dekonstrukció jegyében azonban tudjuk: jelen kritika sem bizonyosság. Csak egy szöveg, amely újabb szövegeket szülhet…

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi