Geoffrey Chaucer

CANTERBURY MESÉK

(Vidám történetek két részben)

DIPLOMARENDEZÉSEK

Osztályvezető tanár: Székely Gábor

Rendező: MOLNÁR-KERESZTYÉNY GABRIELLA E.H., TÓTH ANDRÁS E.H

Bemutató: 2006. december 20.



Szereposztás



Dramaturg: VÉGH ILDIKÓ E.H., SEDIÁNSZKY NÓRA
Segédrendező: FEKETE ÁGNES, RAJKÓ BALÁZS


A darab

Azt kívánnátok, mondjak egy mesét,
No, minthogy ittam egy kis árpalét,
Mondhatok épp valamit, ami, érzem,
Kiváltképp a tetszésetekre lészen.

Mert bár magam bűnös ember vagyok,
Sok erkölcsös történetet tudok.
Mesét két derék lovagról, kiknek
Lángoló tüzéről hölgyük annyit
Se tud, Istenemre, mint egy nyúl
vagy egy kakukk.
Legendát erényes Griseldáról,
Az Adószedőről és a Poklok Uráról,
Arról, hogy a Kolduló Barát kezébe
Mily kincset érő alamizsnát téve
Vált meg lelkétől a Haldokló Tamás.
Három gaz latorról, ki fertelmeskede,
És, hogy mással hált az asztalos neje.
Ám minden jámbor lelket kérek én,
Az istenért ne higgye, hogy mesém
Ártó szándékú; jó vagy rossz, de nékem
Mindegyiket híven el kell mesélnem.
Gondold meg ezt és ments fel engemet,
Hisz játék ez csupán, nem vérre megy.



Galéria




Kritikák

PAJZÁN ZARÁNDOKOK

Chauser. Mit nékünk Chauser? Mit mondhat a ma emberének egy több mint hatszáz évvel ezelőtti szerző? Nos, a Krúdy Kamaraszínpadon bemutatott előadással kapcsolatban az efféle aggály alaptalan. Chauser – ha jó színészek adják elő – nagyon is nézhető.

Igaz, nem drámát látunk, hanem adaptációt. A Boccaccio hatását tükröző verses novellák a korabeli angol társadalom szinte teljes tablóját megrajzolják. Chauser (1341-1400) művének kerettörténete hasonlít a Dekameronra: itt harmincan zarándokolnak Londonból Canterburybe, Becket Tamás sírjához. Útközben, a címeres Dolmányhoz címzett csárdában megismerkedve, mesékkel szórakoztatják egymást. Ezek között akad mitikus és hétköznapi, vallásos és profán, drámai és mulatságos, erotikus és érzelmes egyaránt.

A Móricz Zsigmond Színházban „fiatal” előadás született: Chauser világát Molnár-Keresztyén Gabriella és Agnecz-Tóth András egyetemi hallgató állította színre. Hozzájuk hasonlóan a dramaturgok – Jeli Viktória és Végh Ildikó -, a díszlet-, valamint a jelmeztervező – Daroczi Sándor, illetve Kiss Beatrix – is egyetemi hallgató. Chauser középkori-reneszánsz zarándokjait Antal Olga, Fridrik Noémi, Losonczi Katalin, Széles Zita, Balogh Gábor, Fellinger Domonkos, Illyés Ákos, Koblicska Kálmán, Nagyidai Gergő, Olt Tamás, Petneházy Attila és Tóth Károly formálja meg. A darabban nincsen fő- és mellékszereplő. Mindenki főszereplő, aki a saját történetét mondja el. A színészi munka kiváló, különösen sokrétű teljesítményt nyújt Antal Olga, Széles Zita, Balogh Gábor és Petneházy Attila. Öröm látni Koblicska Kálmánt az egyik (némileg frivol) jelenetben, hiszen most végre lehetőséget kapott arra, hogy megcsillantsa humorát és játékos kedvét.

A produkció élménye a színvonalas színészi megoldásokon túl, Daroczi Sándornak a Krúdy Kamaraszínpad téradottságait kihasználó fémvázas díszletterve: a nézőtér fölött átívelő híd, s az ugyancsak fémből készült, forgatható, sokféle teret, ezáltal számtalan játéklehetőséget biztosító szerkezet. Az előadás kezdetekor a magasból aláereszkedő, közénk leszálló zarándokok köznapi alakokká lesznek, s olykor pajzán, olykor megdöbbentő meséik példázatos históriává válva nem kevés tanulsággal járnak.

Azzal a tanulsággal bizonyosan, hogy egy fiatal rendezőpáros, lelkes színészekkel, voltaképpen eszköztelenül, hatszáz esztendős, de modern fordításban előadott szövegekkel, s a térnek, a mozgásnak időnként cirkuszt idéző erejével (némi dobszóló kíséretében) képes nagyon is emberi történeteket elbeszélni. És akkor Canterbury nincs is olyan messze…

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi