Neil Simon

FURCSA PÁR

Fordította: Örkény István

(Komédia két részben)

Rendező: LENDVAI ZOLTÁN

Bemutató: 2006. október 14.



Szereposztás



Látvány: WÉBER TÍMEA
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Két erősen különböző karakterű jó barát, Oscar és Felix egy időre kénytelen összeköltözni, egyikük ugyanis éppen válófélben van és úgy dönt, hogy már elvált cimborájánál húzza meg magát egy ideig. A látszólag egyszerű helyzet a legváratlanabb konfliktusok és problémák lavináját indítja el: Oscar ugyanis tisztaság-mániás, „egy élő porszívó”, míg Felix laza, fesztelen ember, vagyis „egy trehány disznó”. Mindez a Neil Simon-tól megszokott kitűnő karakterekkel, vérbő humorral, virtuóz szituációkkal... Az örökzöld történetet 1968-ban megfilmesítették, Walter Matthau és Jack Lemmon főszereplésével. Azóta is jutalomjáték két árnyalt jellemrajzzal, felszabadultan komédiázó, egymást tökéletesen kiegészítő színész számára.



Galéria




Videó




Kritikák

VASTAPS A HÉTVÉGI PREMIEREN

Ebben az évadban több sikergyanús vígjáték várja a közönséget a nagyszínpadon.

A Móricz Zsigmond Színház évadnyitó társulati ülésén már elhangzott, hogy az idei bemutatók többsége úgynevezett közönségdarab lesz, méghozzá nagyrészt olyan szerzők tollából, akik meghódították a világ színpadait, és semmit sem bíztak a véletlenre.

Neil Simon a Broadway egyik legsikeresebb írója, olyan darabok szerzője, mint a Mezítláb a parkban, a Hotel Plaza, a Legénylakás, vagy a Napsugár Fiúk. A szombaton bemutatott Furcsa pár is ebbe a sorba tartozik: főhőse Oscar és Félix, egy elvált és egy válófélben lévő jóbarát, akik összeköltöznek Oscar nyolcszobás lakásába, de miután ők ketten tűz és víz (Félix rendmániás és spórolós, Oscar rendetlen és nagyvonalú), előbb-utóbb egymás idegeire mennek, együttélésük végül rosszabbá válik, mint amilyen bármelyikük házassága volt.

A jó darabhoz jó előadás társult: élmény volt látni, ahogyan Puskás Tivadar és Horváth László Attila felszabadultan komédiázott a két barát szerepében.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország



CSALÁDI DRÁMA A SZÍNPADON

Bizonyára nem véletlen, hogy a Móricz Zsigmond Színház a negyedszázados jubileumra időzítette a Furcsa pár bemutatóját. A darab a színház egyik fontos feladatára figyelmeztet: a látszólag önmagáért való nevetésre is szüksége van a nézőnek.

A másik szempont az is lehetett, hogy a színházat az elmúlt évadban gyakori közönségbírálat is érte, különféle vitákban jelezték a látogatók, hogy többet és mást várnak el a kőszínháztól. Mindegy, mi rejlik a darabválasztás mögött, a lényeg, hogy a Furcsa pár, a közismertség ellenére, sikert aratott a bemutatón is. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy úgy gondoljuk: jelentékeny sikerszéria előtt áll a komédia. Van-e a sikernek receptje? Természetesen van, bár recept alapján nem mindenki egyformán finomra készíti – mondjuk – az Újházi-tyúkhúslevest. A szövegkönyv, amit tökéletesre csiszolt az idő és a profizmus, egymásra építhető poénokat tartalmaz, a cselekmény felépül, majd visszabomlik, s még az utolsó mondatból is slusszpoén lesz. Véber Tímea kitárulkozó díszlete hangsúlyos elemeket mutat meg.

Minden külső kellék együtt lehet, a rendező Lendvai Zoltán fegyelmező ereje, egy dolog nélkül még sincs siker. A színész személyisége kelti életre a figurát, mert ha ez elmarad, kopogó mondatok, kényszeredett poénok puffannak a színpadon, mintha átázott ötletpetárdák lennének.

Puskás Tivadar és Horváth László Attila kettőse „viszi” az előadást. Horváth László Attila sokrétű tapasztalatokkal rendelkezik a vígjátéki helyzetek megformálásában, az ő játékán érezhető ez a magabiztosság. Puskás Tivadar nagy-nagy jókedvvel szervezi, irányítja az eseményeket. Két ellentétes színpadi jellem ugyanabban a csapdában. Lehet-e ebből menekülni, s főképpen megőrizheti-e az ember az integritását úgy, hogy túlságosan nagy közhelyekbe ne tévedjen?

Neil Simon Furcsa pár című darabja, amelyből nagysikerű film is készült, nem kéri, hogy hosszasan moralizálgasson a néző, legfeljebb azon töprengjen egy kicsit, miféle anyagból mi, férfiak összerakva. Valaminek a hiánya akkor tudatosul bennünk, amikor ennek a szükségletnek a kielégítésével baj van.

A furcsa pár partnerei nem bújnak el a háttérben. A pókerparti résztvevői önálló, karakteres figurák: Tóth Károly, Tóth Zoltán László, Petneházy Attila, Gyuris Tibor egy-egy felvillanással érzékeltetik, hogy nekik is megvan a maguk furcsa élete.

Horváth Margit és Fridrik Noémi nőalakjai talán a szükségesnél harsányabbakra sikerültek, bár az is lehet, hogy a rendező a furcsa pár komikus erejéhez méretezte a játékstílust.

Nagy István Attila
Kelet-Magyarország



VÉRBULVÁR ELEGANCIA

A Neil Simon varázsnév, a Furcsa pár varázscím. Szinte elégséges iránymutatók ahhoz, hogy a publikum ne tévessze el a pénztárablakot, akármerre, akármekkora színészekkel hirdessék is az előadásokat. Nyíregyházán sincs másként; épphogy egymás ölébe nem ültetik az embereket a pótszékeken. Pedig, nem híg megélhetési mutatványt kínálnak a teátristák.

Puskás Tivadar (Felix Unger) és Horváth László Attila (Oscar Medison) két, egymástól merőben eltérő életfelfogású, s látszólag ellentétes személyiségű ember életalkuit mutatják meg nekünk a színpadon. Egyszerűnek tűnő helyzetben vagyunk. A labilis idegzetű Oscar nem jelenik meg a péntekenként szokásos kártyapartira, s a haverok aggodalomba zuhannak. Válást jelentett be ugyanis az asszony, s a fedél nélkül maradt férfi alighanem a halál mezsgyéin bolyong valahol. Jókora késéssel, végre megérkezik, ám a lakásban minden mozdulata az öngyilkossági szándékra utal (fürdőszoba, erkély, gyógyszerpolc). A kártyacimborák – Tóth Károly, Tóth Zoltán László, Petneházy Attila és Gyuris Tibor – heroikus lótás-futásban gyakorolják a prevenciót. A végzet elkerülésének legpraktikusabb módja az lehet, ha Oscar néhány napra meghúzza magát a már elvált Felixnél. A pókertársak leleményes ürügyekkel felszívódnak, és a magukra hagyott férfiak között a néhány napot meghaladó, különös házasságértékű kapcsolat veszi kezdetét (főzéssel, takarítással, házi papuccsal), a nexus természetéhez tartozó, egyre mélyülő/súlyosbodó lelki szövődményektől kísérve.

Ahogyan illik, két színész jutalomjátéka az előadás. Felix a lezser, Oscar a pedáns. A karakterkülönbség érvényesülését megsegíti a szereposztás. Puskás intellektuálisan telítettebb játékhumorával Horváth poénra hegyezettebb viselkedése felesel: két stílus, két alkat feszül egymásnak, s ezt a küzdelmet a rendező – Lendvai Zoltán – szerencsés arányérzékkel igazgatja a pszichikai szerepcsere felé. A fehérbohóc fenségét viselő Puskás egyszer csak áldozatává válik a buta augusti modellre hajazó Horváthnak: kezdetét veszi az „elesett nem” terrorja. Felix végül fellázad, kidobja a lakásából a férfi-asszonyszörnyet, de a kivívott szabadsága is kudarc. Azok a hímfaló szomszédlányok fogadják be a barátját, akiket ő szerzett meg maguknak előzőleg, egy laza flört reményében. A hölgyek közül a Horváth Margité (Gwendolin) a magabiztosabb, de visszafogottabb játékerényű alakítás; Fridrik Noémié (Cecily) a cizelláltabb, a komikumforrásokat kíváncsibban kereső. Nem főszerepet szánt nekik a szerző: az a dolguk, hogy megvessék a lelki ágyat annak a fanyar, félig-boldog végnek, amely az amerikai vígjátékoknak annyira sajátja: ’bugyogj könny – de ne nagyon’.

Bulvár-klasszikus. Amióta néhány évtizeddel ezelőtt a New Yorki ősbemutatója megvolt, folyamatosan játsszák szerte a világon. Sőt, amióta bemutatták, Neil Simont tartjuk, a modern bulvárszínház „number one”-jának. Nyíregyházán egyetlen pillanatra sem tévesztették össze a bulvárt a bóvlival. Egy drámai kőszínház művészeihez méltó intelligenciával válogatták meg eszközeiket a szereplők, ugyanakkor hozzáadták a figurához a személyiségüket, s ez által eleven vérbulvár keletkezett. Mindez, az önálló műfaj sajátosságain, játékszabályain belül. A pár, aki valóban furcsa módon, mint afféle házaspár él együtt, eredetileg Jack Lemmon és Walter Matthau révén vált világhírűvé. Az együttélés – akár kényszerből, akár szabad akaratból történik – nehéz dió, kompromisszumokat követelő feladat, függetlenül attól, hogy milyen korú és milyen nemű emberekről van szó. Az évek múlnak, a világ változik, a két barátról szóló történet azonban folyvást aktuális, mindig idő- és életszerű: akárhányszor elővehető, többször is megnézhető. Nem kellenek hozzá világcsillagok.

Ha világcsillagok nem is, sikerdarabok szükségesek olykor. A nyíregyháziak a 2005-2006-os nagyszínházi programban elvetették valamelyest a szakmai sulykot. Az a fonák helyzet állt elő, hogy a nagy forgalmi rangú (széles közönségréteget vonzó) előadások a stúdióba kerültek, míg a főépületben a nagy játéktér-igényű, de kisebb nézőteret kívánó produkciókat játszották. Számítani lehetett rá, s be is következett, hogy a város közvélemény-formáló rétegei hallatni fogják hangjukat a fenntartói és a társadalmi fórumokon. A néző különös anyagból van. Lassan barátkozik meg a stílusújdonságokkal, aztán képes tartós harmóniában megférni velük, ám azonnal elfordul a színháztól, amint úgy érzi; túladagolták az ízlésszérumot. Ilyenkor engesztelő kanyarvételek következnek. Az idei évad inkább a nagyközönségé: Canterbury mesék, Amadeus, Jövőre veled ugyanitt, Család ellen nincs orvosság, Liliom. Ha előadás-minőségben a Furcsa pár nívóján maradnak – miért, ne?

Balogh Tibor

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi