MY FAIR LADY

G. B. Shaw Pygmalionja alapján a szövegét és a verseit írta: ALAN JAY LERNER
Versek: G. Dénes György (Kossuth-díjas)
A produkció a Tams-Witmark Music Library és a Hofra Kft. közreműködésével jött létre.
Fordította: Ungvári Tamás
Zene: Frederick Loewe

Rendező: TASNÁDI CSABA

Bemutató: 2008. május 10.



Szereposztás


Továbbá
Bajusz Emőke, Csontos Noémi, Majoros Angéla, Marcsinák Anikó,Somogyi Nikoletta, Spaits Rita, Vámosi Judit, Domokos Péter, Holló Arnold, Kertész Zsolt, Kovács Péter, Lahlouh Dániel, Vámosi Gergely, Vámosi Máté, Bódi Beáta, Cserjési Beáta, Dóka Renáta, Illés Márta, Munkácsi Anita, Tamás Zsuzsa, Borók Péter, Illyés Péter, Riczu Zoltán, Sárközi Attila, Turcsán József, Bacskai Vivien, Kállai Virág, Kántor Enikő, Kocsik Evelin, Minya Vivien, Bába Bence, Dévai Marcell, Gebri Máté, Moravszki Ákos, Tóth Viktor


VIZUÁLIS DESIGN:
ÁTS ZOLTÁN, CSÍK GYÖRGY, TASNÁDI CSABA, BERTLI PÉTER, BERTLI TIBOR, HLATKY GÁBOR, MÁRTON SÁNDOR

ZENEI FELVÉTELEK:
TLS ZENEHÁZ
Hangtechnikus: FEHÉR CSABA
Díszlet-jelmez: CSÍK GYÖRGY
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Dramaturg: JELI VIKTÓRIA, TASNÁDI ISTVÁN
Koreográfus: LADÁNYI ANDREA
Zenei asszisztens: KAZÁR TÍCIÁNA
Karmester: RÁCZ MÁRTON
Rendezőasszisztens: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Ki ne ismerné a szutykos, mosdatlan szájú virágáruslány és az őt hercegnővé varázsoló bogaras nyelvészprofesszor örökzöld pygmalioni történetét? A világ valamelyik pontján mindig műsoron van, fülbemászó dallamai, romantikus története és kedves humora a bemutatója óta felnőtt minden generáció szívéhez utat talált. Az érzelmes-szórakoztató mese látszólagos kérdése az, amiben Higgins professzor és Pickering ezredes fogadnak a darab elején: sikerül-e az egyszerű kültelki lányból igazi, „fair” hölgyet faragni? Ám valójában sokkal inkább arról van itt szó, ami évezredek óta minden férfi-nő történet igazi kérdése: megnyerik-e egymást, vagy inkább elfutnak a másik elől…



Galéria




Így készült…

MY FAIR LADY mozgó próbanapló



Videó




Kritikák

A TRAMPLI ÉS A PROFESSZOR

Fergeteges siker a nagyszínpadon

Több mint fél évszázados diadalútja után megérkezett Nyíregyházára a My Fair Lady. A musicaltörténet legtöbbször játszott darabja, a Frederick Loewe – Alan Jay Lerner szerzőpáros munkája kiváló előadásban került a Móricz Zsigmond Színház színpadára. A siker fergeteges.

A megindítóan szellemes, ragyogó szerepeket kínáló játék többféle értelmezést tesz lehetővé. Nézhető karriertörténetként, nyelvészeti problémaként, de akár úgy is, mintha férfi-nő messziről induló, végül azonban happy endbe torkolló históriája lenne. Az alapötletet George Bernard Shaw 1912-ben született drámája tartalmazta.(Ez azonban az Ovidiustól származó Pygmalion-legendát variálja. E szerint Pygmalion, Küprosz szigetének magányosan élő királya beleszeret az általa elefántcsontból faragott, nőalakot mintázó szoborba, s addig kérleli Aphroditét, keltse életre, míg kérése meghallgattatik. Feleségül veszi teremtményét, akit Galateiának nevez…) A My Fair Ladyben a megrögzött agglegény, Higgins professzor és Elisa Doolittle humorban (és melodrámában) bővelkedő kapcsolata bontakozik ki: a bogaras nyelvész ( újdonsonsült barátjával, Pickering ezredessel) fogadásból fél év alatt a külteleki virágáruslányból nagyvilági dámát, fair hölgyet akar faragni – pusztán azzal, hogy újra tanítja beszélni. A terv sikerül, Elisa (látszólag) felemelkedik, s némi bonyodalom után a kapcsolat ígéretes befejezést nyer. Az önérzetében megbántott Elisa visszatér az őt a szutyokból kiemelő, mindezidáig megközelíthetetlen, ám a lány sajátos bájától mégiscsak megérintett professzorhoz. (E tanulságos mesében felfedezhető az identitásvesztés, valamint az identitásnyerés keserve éppúgy, mint a világ nyelvszerűségének gondolata. Azt az elméletet is beleérezhetjük, amely szerint nyelvem határai világom határait jelentik. A választékosabb nyelvet használó, ám így gyökereitől megfosztott lány nem mehet vissza övéihez; a nyelvcsere identitáscserével jár. A nyomorból való, osztályszempontoktól sem mentes, olykor paródiáig jutó fölemelkedés olyan alaptörténet, amelyben ma is önmagára ismerhet a nőt önnön képére formálni akaró, férfi-dominanciájú világ.)

A Loewe-Lerner-musical Tasnádi Csaba negyvenhét embert mozgató, sziporkázóan ötletes rendezésében valósult meg. Tasnádi az eredendően prózai tagozatú társulattal olyan előadást hozott létre, amely az Operettszínház bármely produkciójával fölveheti a versenyt. Csík György díszlet-, és jelmeztervei a modern s a hagyományos színházi látvány harmonikus ötvözetét valósították meg: a nyitódó-csukódó fehér elemek térkihasználó hatását a hol utcaképet, hol szobabelsőt, hol karikatúrát ábrázoló, digitális vetítés tette élményszerűvé. Nem kevésbé járult hozzá a sikerhez Ladányi Andreának a zenéhez jól illeszkedő, invenciózus koreográfiája.

A világslágereket is kínáló, magyar My Fair Lady rengeteget köszönhet a dialógusokat ragyogó nyelvi leleményességgel fordító Ungvári Tamásnak, illetve a dalszövegeket író G. Dénes Györgynek: Lerner mondatait voltaképpen nem fordítani kellett, hanem újrateremteni…

A nyíregyházi bemutató vitathatatlan sztárja Kuthy Patrícia: a Higgins által csatornatölteléknek, nyomorult kis penészvirágnak nevezett Elisa az ő felfogásában szinte tapinthatóan járja be azt az utat az elragadóan ordenáré, a hátborzongatóan mocskos virágáruslány-léttől a hercegnővé válásig. Nemcsak szólói elbűvölők, hanem színészi megoldásai is lefegyverzők. A Ma éjjel álmodnék… kezdetű betétdala, s ennek képzőművészeti szempontból is megkomponált látványossága az előadás csúcspontja. A zenés színház történetének egyik leghálásabb férfi-szerepét, Higgins professzort sokszínűen alakítja Gáspár Tibor. Változatosan formálja meg az önző és szeszélyes nyelvészt, a megátalkodott agglegényt, aki, miközben megalkotja Elisát, s a szutykos trampliból kecses hölgyet farag, megperzselődik annak fiatalságától s eredendő kedvességétől. Pickering ezredest, Higgins új barátját, a született katonát Bárány Frigyes varázsolja elénk, árnyaltan érzékeltetve, hogy a „nagy művelet” közben ő, a hűvös angol tiszt is a lány hatása alá kerül. (Az ezredes telefonos „magánszáma” Bárány Frigyes darabbeli jutalomjátéka…) A csatornatisztító, részeges Doolittle-ként Puskás Tivadar remekelt, míg Pregitzer Fruzsina a professzor mamáját, Balogh Gábor pedig a szerelmes Freddyt jelenítette meg egyéni humorral. Örömmel láttuk kettős szerepben Antal Olgát; mindkét figurája telitalálat. Ugyancsak ügyesen játszott két alakot Gyuris Tibor és Kameniczky László.

A My Fair Lady, amely – főleg az első részben elviselt volna némi rövidítést (dramaturg: Jeli Viktória-Tasnádi István) - a rendezés, a színészi-énekesi teljesítmény, a koreográfia, a fegyelmezett tánckar és a látvány rendkívül szerencsés találkozása. Megjósolhatóan helye a Móricz Zsigmond Színház történetének legsikeresebb produkciói között lesz…

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló



FÜLÜNKBE IVÓDVA

Alan Jay Lerner – Frederick Loewe: My Fair Lady

A drámát a címszereplő Kuthy Patrícia játszhatja el. Nemcsak ordináré és ambiciózus virágáruslány, nemcsak lenyűgözően finom dáma, de az átalakulás kínjait is átélhetővé teszi.

A zenekar nem rakoncátlankodott – írta egyebek közt Ady Endre Suppé A szép Galathea című operettjének bemutatója alkalmából 1900. november 21-én a nagyváradi Szabadságban megjelent színibírálatában. Ugyanezt elmondhatnám a nyíregyházi My Fair Lady-előadás zenekaráról is, ha tudnám, hol volt és mit csinált, miközben a színpadon az előadás ment. Hangfelvételről. Mert bár a színházban egy darab zenészt sem láthattunk, a színlapról kiderül, volt zenei vezető (Kazár Pál), volt karmester (Rácz György), csakhogy a színlap zenei felvételekről (TLS Zeneház) meg hangtechnikusról (Fehér Csaba) is tudósít. Így könnyű nem rakoncátlankodni.

Bár azok sem rakoncátlankodtak, akik személyükben is jelen voltak. Gáspár Tibor rokonszenves gorom¬ba pokróc Henry Higgins szerepében, Bárány Frigyes még nála is rokonszenvesebb vén medve Pickering ezredesként, Puskás Tivadar mint Alfred Doolittle rokonszenves melák link, Pregitzer Fruzsina Mrs. Hig¬gin¬se rokonszenves előkelő hölgy, Antal Olga rokonszenvesen szigorú házvezetőnő, és nem kevésbé rokon¬szenves, amikor Freddy konvencionálisan tár¬sal¬gó anyukáját adja, a Freddyt alakító Balogh Gábor pedig végképp rokonszenves szerelmes idióta. És így folytathatnánk a színlap aljáig. A drámát a címszereplő Kuthy Patrícia játszhatja el. Nemcsak ordináré és ambiciózus virágáruslány, nemcsak lenyűgözően finom dáma, de az átalakulás kínjait is átélhetővé teszi. In¬kább G. B. Shaw Pygmalionját játssza, mintsem a mu¬sical¬változatot. Már-már elhiteti, hogy ezúttal Eliza tényleg Freddyhez fog férjhez menni, mint az eredetiben.

Ez persze nem következik be, a nyíregyházi közönség sem kénytelen nélkülözni a kötelező boldog véget. Bár a való életben bizonyára a kaján író szarkasztikus-racionális megoldása ígér több boldogságot. Az erős jellemű Elizához jobban illik a gyenge Freddy, a házsártos Higginshez pedig heveny szerelmi láza ellenére is az agglegényélet, ahogyan azt a szerző a darabhoz fűzött esszé méretű jegyzetében meggyőzően elemzi. Alan Jay Lerner és zeneszerző társa, Frederick Loewe azonban mintegy két évtized alatt, a harmincas évek közepétől 1956-ig, megküzdve a műfaji és a jogi nehézségekkel, végül is rendes amerikai musicalt hozott össze, amely inkább a közönség elvárásainak (és persze meglepetésigényének) kívánt megfelelni, mint az élet logikájának. Mindazonáltal miközben bravúrosan törték hozzá Shaw racionalitását a musical érzelmességéhez, sokat meg is őriztek az író eredeti, paradox logikájából, az emberi viselkedés szokványait kiforgatva átvilágító szellemességéből. Ez a musical bő fél évszázada még bizonyos igényesség jegyében készült, s azok közé a darabok közé tartozott, amelyek azt a később hamisnak bizonyult reményt nyújtották, hogy a végképp elgiccsesedett operettet egy frissebb, karcosabb, igazmondóbb zenés műfaj fogja föl-, illetve leváltani. Már Shaw vígjátéka mögött is jelentékeny kultúrtörténeti múlt állt, a görög mitológia egyik alaptörténetét Ovidius Átváltozásokjától Suppé operettjéig so¬kan földolgozták, komolyan és csúfondárosan egy-aránt. Suppé változatában például a szobrász végül azt kívánja, hogy a követelőző asszonnyá lett szép Ga¬latheát Venus változtassa vissza kővé. Shaw viszont a XX. század elejének egyik fontos szellemi áramlatába kötött bele a maga angol társasági mértékkel talán otromba, ám valójában nagyon is társasági modorában. Az ember átalakításáról, megváltoztatásáról, megjavításáról szóló példázatában az angol jó társaság körében vizsgáztatja a mindenre kész pedagógiai optimizmust, a valóságos emberre kevéssé tekintettel lévő jobbító igyekezetet. Azt, hogy a század történelmét rövidesen felforgató forradalmak egyik ideológiai vezéreszméjét előlegezi meg, a tízes évek elején nem tudhatta. Kedves, bogaras Higgins tanárában nem láthatta meg a későbbi nép- és nemzetnevelők ősét. Az em¬berfaragás abszurditásáról, paradox következményeiről azonban így is elég sok lényegeset meglátott. És ezek jórészt a musicalváltozatban is megmaradtak.

Tasnádi Csaba nyíregyházi direktor a klasszikusnak kijáró tisztelettel, gondossággal, de egyszersmind frissítő igyekezettel hozta színre a művet. Tisztelettel az ugyancsak klasszikusnak számító, mert a fülünkbe ivódott magyar fordítás (Ungvári Tamás és G. Dénes György munkája) iránt is. Nyilván kockázatos lenne új szöveggel kísérletezni. A látvány viszont lenyűgöző, noha a tér, Csík György díszlete nem egészen illik a darab világához. Az elrajzolt és túlszínezett, mesekönyveket idéző vetített háttérképek hangulata Shaw szarkazmusától éppúgy távol áll, mint a musical szentimentalizmusától. Ugyanakkor ez a technika lehetővé teszi a markáns, de mégis gyors színváltozásokat, bár az előadás még így is csöppet hosszabb a kelleténél. Ladányi Andrea koreográfiája kiemeli a táncokat a musicalszokványból, anélkül azonban, hogy provokálná a közízlést.

Zappe László

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi