Jean Poiret

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET

(Komédia)

Színpadra alkalmazta: Vinkó József

Rendező: LENDVAI ZOLTÁN

Bemutató: 2008. február 23.



Szereposztás



Látvány: VÉBER TÍMEA
Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Stéphane Margelle fényűző életet él, és akár még boldog is lehetne szép feleségével Sophie-val, ő azonban gyógyíthatatlan Casanova komplexusban szenved: egyre-másra űzi, hódítja a gyönyörű nőket, és valóban, csak kevesen tudnak ellenállni a sármos gavallérnak. Minden rendben is megy, egészen addig, míg egy nap feleségét a húsvéti vakáció idejére fel nem teszi egy repülőgépre. A reptéren útjába akad egy tizennyolc éves lány, aki épp összeveszett aktuális udvarlójával. Stéphane hazaviszi a lányt, ám ekkor kitör a botrány: felesége gépét törölték, és a hazatérő Sophie félreérthetetlen helyzetben találja férjét és a lányt. Félreérthetetlen? Stéphane szélhámos zsenialitása és imádnivaló szemtelensége nem ismer lehetetlent. Azt állítja, felesége valóban félreérti a helyzetet, de a látszat csal: Julie, a kislány, valójában nem más, mint saját, el nem ismert lánya... A döbbenetesen egyszerű, mégis hatásosnak bizonyuló hazugság szédítő félreértések, a lehető legkomikusabb helyzetek, és hajmeresztő kalandok láncolatát indítja el…



Galéria




Így készült…

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET mozgó próbanapló



Kritikák

SE PACAL, SE BACH

Szórakoztató vígjáték a nagyszínpadon

Mi történik, ha az ötven éves férfi felesége (vélt) húsvéti vakációja idején fölvisz magához egy csinos, ifjú pincérlányt, ám az asszony hirtelen betoppan? Nos, a helyzet fölöttébb pikáns, így kezdődhet a komédia…

Jean Poiret (1926-1992), a népszerű francia színész és színpadi szerző (akinek főműve az Örült nők ketrece), a Kellemes húsvéti ünnepeket című munkájában a Feydeau-Labiche-Scribe-féle vígjátékok dramaturgiájához fordult vissza, s a „jól megcsinált színdarab” enyhén avítt technikáját működtette. Ez mindenestre elég ahhoz, hogy az ötletek, a félreértések, a nyelvi poénok a publikumból akkor is nevetést fakasszanak, ha az alapkonfliktus túlontúl ismerős, a mű filozófiája sekélyes („no lám, ilyenek a férfiak!”), a jellemzés pedig felszínes („no lám, ilyenek a nők!”). Az efféle bohózattól, persze, nem várható semmiféle gondolat. Nem is azért íródott. (Az Agatha Christie s az Elfújta a szél szellemi terében zajló história legfeljebb akkor okoz némi izgalmat, amikor a néző elmélázik azon, hány kilométerre lehet Párizstól Limoge illetve Marseille, valamint eltöpreng afölött, hogy A holló meg a rókán kívül hány La Fontaine-mesét ismer valójában…) De ne legyünk elégedetlenek: Poiret hősei Racine, Voltaire, La Bruyère nevét is emlegetik, sőt a „Szereti maga Bachot?” kérdés enyhe rájátszás Françoise Sagan: Szereti ön Brahmsot? című regényére, amely egy idősödő nő és egy fiatal férfi szerelméről szól…

A Kellemes húsvéti ünnepeket azonban egyáltalán nem akar intellektuálisnak látszani. Inkább hálás szerepeket kínáló, második részében már egészen pergő játék, amely valamennyi korosztály számára mulattató. Azzá teszi Lendvai Zoltán lendületes rendezése. Lendvai Véber Tímea harmonikus, nagypolgári lakásbelsőt mintázó díszletei között hagyja (olykor a paródiáig menő módon) mókázni színészeit. Így aztán különféle stílusok keverednek az előadásban. Horváth Margit Sophie-ként bizonyítja: nemcsak énekes – (Csárdáskirálynő), és nemcsak drámai szerepben (Száz év magány) kitűnő, hanem bohózatban is nagyszerű. Frivol és bölcs, szeretetre méltó és furfangos. Hódító. Nő.

Nem kevésbé jó Fridrik Noémi, akinek Nyíregyházán ez az első igazán jelentős lehetősége. Örömmel állapítható meg, hogy ügyesen formálja meg a vonzó erotikájával éretten bánó pincérleányt. Julie, aki „se a pacalt, se Fritz Langot nem szereti”, az ő értelmezésében életvidám tinédzser: csipetnyi romlottságát szertelensége és kalandvágya ellensúlyozza. Puskás Tivadar vérbeli nevettető, aki fölényesen birtokolja a színi hatáskeltés valamennyi eszközét. Ötvenes férjként – ha úgy hozza a szituáció – nem riad vissza a harsányabb gesztusoktól. Miként Gerle Andrea sem: mostanáig nem láttuk ennyire felszabadultan komédiázni! Bőrszerkóba bújtatott Marlene-je elsöprő vitalitásával hatásosan ellenpontozza a feleség visszafogott nőiességét. Szintén a paródia irányába mozdul el Jenei Judit; a vázlatosan megírt titkárnő-cseléd-bejárónő figurájának így kölcsönöz emlékezetes pillanatokat. Pregitzer Fruzsina, Tóth Károly és Fellinger Domonkos néhány ügyes vonással rajzolja meg az epizódalakokat.

A Vinkó József által színpadra alkalmazott Kellemes húsvéti ünnepeket amolyan „egyszer-használatos” kikapcsolódás. Elsősorban a helyzetkomikumok adta lehetőségeket kiaknázó rendezés, valamint a leleményes színészi munka teszi szórakoztatóvá. Amúgy húsvét előtt. Meg lehet, hogy utána is?…

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi