Mihail Bulgakov

A MESTER ÉS MARGARITA

(Groteszk legenda két részben)

A szövegkönyv Szőllősy Klára fordításának és Babarczy László színpadi változatának felhasználásával készült.

– Leszták Tibor emlékére –

Rendező: KESZÉG LÁSZLÓ

Bemutató: 2009. május 09.



Szereposztás


Továbbá
katonák, írók, vendégek
CSONTOS NOÉMI, CZIMBULA GERGŐ, HEGYMEGI MÁTÉ, HOLLÓ ARNOLD, KERTÉSZ ZSOLT, KEMÉNY CSABÁNÉ, KOVÁCS PÉTER, LAHLOUH DÁNIEL, LIPPAI PÉTER, MAJOROS ANGÉLA, MARCSINÁK ANIKÓ, MUNKÁCSY ANITA, PATLÁNÉ SIMON ÁGNES, PILCSUK JÓZSEFNÉ, OROSZ LÁSZLÓ, SEBE TAMÁS, SOMOGYI NIKOLETTA, SÁRKÖZI ATTILA, TURCSÁN JÓZSEF, VÁMOSI GERGELY, VÁMOSI JUDIT, VÁMOSI MÁTÉ

zenészek:
fuvola - JENEI JUDIT, hegedű - GERLE ANDREA, gordonka - MÁRKOS ALBERT, trombita - ROSTA SÁNDOR


Díszlet: ÁRVAI GYÖRGY
Jelmez: SZŰCS EDIT
Zeneszerző: MÁRKOS ALBERT
Dramaturg: ARI-NAGY BARBARA
Segédrendező: APJOK RODICA


A darab

A Mester és Margarita sokrétű, különös világú alkotás. Első szintjén a 30-as évek Oroszországának, a szovjethatalom és diktatórikus rendszer metsző élességű, szellemes szatírája, mellyel különös párhuzamot alkot Jézus története, mint a mindenkori (orosz, vagy európai) értelmiség kálváriájának parafrázisa, s mindezek metszéspontjában egy regény és írója, valamint az író szerelmének története áll. Alapkonfliktusa a mulandóságban gyökerező hatalom és az örök emberi kérdések szembekerülése; s az emberi szellem és lélek végül diadalt is arat a kicsinyes emberi gyarlóságok, bűnök és hatalmi játszmák felett. A regény sajátossága, hogy jó és rossz örök küzdelmét, a rend helyreállítását az Ördög szemszögéből mutatja be, az Ördög itt valójában olyan különös mágusként mutatkozik be, aki „örökké rosszra tör, s örökké jót művel”.
A regény első részében a korabeli Moszkva társadalmi és kulturális életéről kapunk rendkívül szórakoztató, szatirikus rajzot, a második rész a szerelmesek, a Mester és Margarita sorsának alakulását, feloldását meséli el. A regény gyújtópontjában egy feledhetetlenül ábrázolt, mesteri és lebilincselő szürrealista freskó, a Sátán bálja áll, egy valóságos huszadik századi boszorkányszombat, melynek során Margarita kiállja a bátorság, az alázat és a felebaráti szeretet próbáját, így méltóvá válik arra, hogy szerelmesével együtt elnyerje a végső megnyugvást.

A Mester és Margarita sorsa legalább oly különös, mint szereplőié: negyedszázaddal írója halála után adták ki először, és rögtön irodalmi bestseller lett, a huszadik századi világirodalom egyik legnagyobb, emblematikus alkotása. Nálunk is rendkívül népszerű olvasmány, bekerült a Nagy Könyv olvasói játék legnépszerűbb alkotásai közé.

Boszorkányszombat v. Walpurgis-éj

A mágikus (boszorkányos) hagyományok szerint a Walpurgis-éj a legnagyobb, leghíresebb boszorkányszombat. Hagyományosan május elsejének előestéje, éjszakája, amikor a különböző tündérek, boszorkányok seprűkön, vagy egyéb különös szerszámokon lovagolva a Blocks hegyére repülnek, állati szolgáik (hollók, farkasok, medvék kíséretében), ahol különböző varázslatokat űznek, szeretkeznek, fajtalankodnak. A boszorkányszombat olyan időszak, amikor a rendes idő a visszájára fordul, kilépve a rend és hagyomány által ellenőrzött hétköznapokból minden lehetséges, minden szabadosság megengedett. Rituáléitól elválaszthatatlan a tűz, az állatokká változás, az Ördög és a Boszorkány szövetsége, a kárhozott lelkek tánca, a meztelenség, az erotika, a szellemek lovaglása. A Mester és Margaritában szereplő Sátán bálja a Walpurgis-éj hagyományának költői-szürreális parafrázisa, melynek során Margarita lemeztelenítése, testének a maga pőre valóságában való megmutatása az odaadó nőiség megtisztulásának, az önként vállalt áldozatnak és az újjászületésnek a kifejeződése. Hiszen Margarita a Sátán bálja után valójában – míg addigi élete, halandóságával együtt megsemmisül – új életre kel szeretett mesterével együtt az elnyert halhatatlanságban.



Galéria


Fotók: Nagy Erzsébet



Kritikák

LEGENDA HATALOMRÓL ÉS SZERELEMRŐL

Bulgakov fantasztikus és groteszk világa a nagyszínpadon

Felkavaróan gazdag jelentéstartalmú, sokrétűen árnyalt, humort és tragikumot egyaránt láttatni képes játékot mutatott be a Móricz Zsigmond Színház. A társulattól rendkívüli erőfeszítést igénylő darab, A Mester és Margarita méltó az alapműhöz. Intellektuális élmény.

A Mihail Bulgakov (1891-1940) oeuvre-jét betetőző nagyregény tizenkét évig készült: az író haláláig dolgozott rajta. A könyv azonban csak 1966-67-ben jelent meg először. A hallatlanul sokszólamú, műfajilag nehezen besorolható alkotást nevezték kritikusai polihisztorikus regénynek, parabolának, emberiségkölteménynek, eszme-, illetve mítoszregénynek is. E szárnyaló fantáziával, szarkasztikus humorral és vizionárius látásmóddal megkomponált hatalmas epikai teljesítményből (fordító: Szöllősy Klára) Babarczy László készített színpadi változatot. (A nyíregyházi premier szövegét e dramatizálás felhasználásával Ari-Nagy Barbara dramaturg és Keszég László rendező írta.)

Az alkotók igyekeztek mindent átmenteni a szövegből, ami átmenthető. Az epika törvényei azonban mások, mint a színházé. (A főpróba óta újraolvasva a regényt magam is megtapasztaltam ezt: miközben a játék híven követi a bulgakovi textust és számtalan mondat szó szerint átkerül a prózából a színpadra, szükségszerűek a cselekménybeli kihagyások. Így aki Margarita boszorkányos repüléseire, vagy a Moszkva fölött fekete paripákon száguldó wolandi csapat megrajzolására kíváncsi, elő kell vegye a kötetet…)

Keszég László igényes, Bulgakov szelleméhez mindvégig hű, látomásos rendezése a lehetséges buktatókat szerencsésen kerüli meg. Mindenekelőtt azáltal, ahogyan a „gonosz” főhősöket mozgatja. Gáspár Tibor sokszínű, magával ragadó, kísérteties, a Mestert és szerelmét a halál szabadságába segítő Wolandját ragyogóan egészíti ki a Behemótot, a fekete kandúrt mozgásában is kiválóan imitáló Nagyidai Gergő, a Fagótot-Korovjovot változatosan megjelenítő Puskás Tivadar és az Azazellot visszafogottan megteremtő Tóth Károly. Nem kevésbé hatásos Fazekas István letisztult, bölcs Mester-alakítása. Horváth László Attila drámai erővel láttatja Pilátust, Vicei Zsolt pedig a végletekig kiaknázza az őrületbe hulló, tehetségtelen költő, Hontalan Iván figurájának lehetőségeit. Az előadás legnehezebb szerepe Szalma Noémié: minden tiszteletet megérdemel, amiért vállalja, hogy Margaritája – a bulgakovi elképzelésnek megfelelően – szerelme megmentése (s az ellenségein történő bosszúállás) érdekében elfogadja Azazello, vagyis Woland szövetségét, s a testi-lelki lemeztelenedés, azaz a megtisztulás, az átlényegülés, az új létre születés jegyében átlép a valóságból a transzendenciába.

A csaknem a teljes társulatot foglalkoztató előadás valamennyi alakja, mindenekelőtt Fellinger Domokos, Olt Tamás, Avass Attila, Pregitzer Fruzsina, Petneházy Attila, Illyés Ákos, Pásztor Pál, valamint Jeney Judit, Balogh Gábor, Molnár Mariann, Kuthy Patrícia, Koblicska Kálmán, Gerle Andrea lelkesen járul hozzá ahhoz, hogy megérezhessük e rendkívüli műalkotás világának összetettségét. Ezt segíti Árvai György sugallatos, börtönt és elmegyógyintézetet egyaránt felidéző, a teret keretező rácsok hézagait összegyűrt kéziratpapírok ezreivel megtöltő díszlete is. A lebilincselő cselekményű játék látvány-, és hangzásvilága (szenika: Boldizsár Zsolt, világítás: Áts Zoltán, hangtechnika: Fehér Csaba, Hauser József) jelentősen gazdagítja a produkció szuggesztivitását.

Az új premier nem ígér könnyű kikapcsolódást. A „groteszk legenda” három órában tárja elénk a harmincas évek kisstílű moszkvai mindennapjaiba érkező sátáni fekete mágusnak, Wolandnak, valamint rettenetet és elragadtatást hordozó segítőinek kalandjait, illetve az ezek közé ékelődő, a Pilátus-regényt író Mester és kedvese, Margarita valóságot és fikciót varázslatos fantáziával ötvöző históriáját. A több szálon futó, több időben egyszerre játszódó, a Jézus és Pilátus bibliai történetét parafrazáló, a korabeli Moszkvát egyre inkább bolondokházának láttató, a Mester ellenfeleit megbüntető, a kisszerűséget, mohóságot, megalkuvást leleplező, a bűnözők légióját egy modern Walpurgis-éj boszorkányos báljába hívó, misztikus wolandi világ, s az elembertelenedő hatalom és a jóság paraboláját kínáló mű – éppen időtlensége miatt – ma ugyanúgy érvényes, mint keletkezése idején. Ezért szól hozzánk elemi erővel.

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi