Szabó Borbála – Varró Dániel

LÍRA ÉS EPIKA

(Zenés mesejáték)

A KoMa Társulat és a Móricz Zsigmond Színház közös produkciója

Zene: Rubik Ernő Zoltán

Rendező: GÖTTINGER PÁL

Bemutató: 2009. április 09.



Szereposztás

  • POÉZIS KIRÁLY, LÍRIA URALKODÓJA: GYURIS TIBOR
  • SZINESZTÉZIA KIRÁLYNÉ, A FELESÉGE: LASS BEA
  • LÍRA HERCEG, A FIUK: LŐRINCZ SÁNDOR
  • SPONDEUSZ, TRÉFÁS LÍRIAI APRÓD: POLGÁR PÉTER
  • PIRRIKKIUSZ, TRÉFÁS LÍRIAI APRÓD: HORVÁTH SEBESTYÉN SÁNDOR
  • LICENCIA, LÍRIAI UDVARHÖLGY: GUARY SZANDRA
  • TISZTELENDŐ ATYA: VÁRKONYI ESZTER
  • EPOSZ KIRÁLY, EPIKUM URALKODÓJA: KAMENICZKY LÁSZLÓ
  • PROZETTA KIRÁLYNÉ, A FELESÉGE: JELINEK ERZSÉBET
  • EPIKA KIRÁLYKISASSZONY, A LEÁNYUK: PATOCSKAI KATALIN
  • KROKI, PRÓZAI UDVARI BOLOND: ZRINYI GÁL VINCE
  • PRÓZA MÁRKI, EPIKUMI LAKOS: KROÓ BALÁZS
  • ANYAKÖNYVVEZETŐ, SZOLGA: JASKÓ BÁLINT

Továbbá
Líra és Epikum népe:
FUTÓ ADRIENN, MICSKEI DÓRA, PAPP HAJNALKA, PRISTYÁK ANNA, REMBECZKI ÉVA, SZENDI ANNAMÁRIA, ARANYOS NÁNDOR, FEKETE DÁNIEL, JUHÁSZ ÁDÁM, SEBE TAMÁS, OROSZ LÁSZLÓ


Díszlet: SEBŐ RÓZSA E.H.
Jelmez: KOVALCSIK ANIKÓ
Mozgás: TOPOLÁNSZKY TAMÁS
Segédrendező: BAJZÁK ANNA


A darab

"A két birodalom - Epikum és Líria - között évszázados viszály dúl.
Már a legöregebbek sem emlékeznek, mi volt az első sértő szó, amivel a
kis Líria magára haragította a hatalmas Epikumot. A két ország közötti
ellentét kibékíthetetlennek látszik. Mert míg Líriában mindenki
versel, tréfálkozik, és általában könnyen veszi az életet, addig
Epikum népe ennek pont az ellenkezője: ők a beszédet csakis tények és
információk közlésére használják. "Mert az életben a legnagyobb érték
a pontos igazság!" - vallja Eposz király és a szigorú Prozetta
királyné. Líria fejedelme, Poézis király azonban azt feleli erre: "Mit
nekünk tények meg más gyanús izék! Az igaz, ami szép." - A rettenetes
háború mostanra mindkét ország lakosságát megtizedelte, ezért az
uralkodók úgy határoztak, békét kötnek: összeházasítják a daliás Líra
királyfit és Epikát, a gyönyörűséges prózai királylányt. Az esküvő jól
indul, a fiatalok első látásra egymásba szeretnek. Líra herceg forró
izgalmában valami olyan, de olyan szépet akar mondani
menyasszonyának... - hogy aztán véletlenül mindenkit vérig sért.
Megint összegabalyodnak a dolgok, és csak sok izgalmas kaland, álruhás
csel, vad párbaj és pusztító (szó)csata után fogadhat örök hűséget
egymásnak - életük második, igazi esküvőjén - a két fiatal: Líra és
Epika. "



Galéria


Fotók: Nagy Erzsébet



Videó




Kritikák

LÍRA ÉS/VAGY EPIKA

Verses mesejáték a nagyszínpadon

Varró Dániel (hívei számára Varró Dani) kiváló költő. A KoMa Társulat és a Móricz Zsigmond Színház közös együttese ugyancsak kitűnő csapat. Új produkciójuk, a Líra és Epika kacagtató mesejáték. Annak, aki érti, amit lát.

* * *

Merthogy a Varró Dani, a ragyogó tehetségű, bravúrosan verselő költő, aki korábban már megfordult a Maszat-hegyen innen és túl, s aki Karitnhy, Weöres Sándor, Romhányi József és Kovács András Ferenc könnyedségével, játékosságával (egyben humorával) egyaránt rendelkezik, új, színpadra szánt munkájában a mese dramaturgiai keretei között arról az évszázados dilemmáról beszél, hogy valójában a líra vagy a próza előbbre való-e. (Mivel ő maga elsősorban lírikus, nem lehet kérdéses, melyik műnem áll közelebb hozzá. A líra nála szenvedélyes, érzelmes, szárnyaló, az epika szürke, terjengős, nehézkes). A darabban Epikum és Líria régóta tartó viszályát csak a két birodalom királyi sarjainak számtalan kalandon keresztül győzedelmeskedő szerelme oldhatja meg. A sziporkázóan szellemes, poént poénra halmozó, nyelvi tűzijátékokban gazdag, intertextusok kimeríthetetlen szólamaival dolgozó szöveg a magyar- és a világirodalomban, valamint a verstan kérdéseiben járatos (reménybeli) befogadót feltételez. Ez a bökkenő.

Mert hogy mi gondok jőnek az első fél óra után, ez visszadöbbent.

A játék dialógusainak élvezete ugyanis nem kevés irodalmi tájékozottságot igényel. Ha ez adott, akkor a néző ugyancsak jól szórakozik. Ha – életkora következtében ez nincs, vagy nem lehet meg -, akkor marad a helyzetkomikum élvezete. (Igaz, amennyire az anyag engedte, Göttinger Pál rendező színészeit olykor harsányabb gesztusok és mimika használatára intette. Így aztán a gyermeknézők - nem teljesen értve az alapkonfliktust – a mesemotívumokat, s a kacagásra ingerlő jeleneteket értékelik leginkább a számukra egyébként viszonylag hosszú előadásban.)

A Líra és Epika, persze, gazdagon rétegezett nyelve, illetve mesei dimenziókba ágyazott története következtében idősebb és fiatalabb nézőknek (szülőknek és csemetéiknek) egyszerre jelenthet élményt: attól függ, ki figyeli és mit keres benne.

Akárhonnan nézzük, némelyik színészi alakítás kifejezetten élményszerű. Mindenekelőtt Guary Szandra érett, bájos, sokoldalúan megfogalmazott, furfangos Licenciája, Horváth Sebestyén Sándor és Polgár Péter komikus apród-kettőse, Gyuris Tibor némileg korlátolt Poézis királya, Lőrincz Sándor szerelmes Líra hercege, s Patocskai Katalin szépséges Prozetta királykisasszonya megkapó. A többi szereplő (Lass Bea, Jelinek Erzsébet, Kameniczky László, Zrínyi Gál Vince, Várkonyi Eszter, Kroó Balázs, Jaskó Bálint) igyekezett kihasználni a textus adta lehetőségeket, s hol erőteljesebb, hol visszafogottabb módon komédiázni.

Göttinger Pál értő rendezése, Sebő Rózsa „minimalista” díszletei, Kovalcsik Anikó ötletes jelmezei, Rubik Ernő Zoltán dallamos zenei megoldásai jól szolgálták a modern mese, s az irodalmi hagyomány találkozási pontjában született mű filozófiáját és üdítő játékosságát. Az új nyíregyházi gyermek- és ifjúsági előadás kifestőként funkcionáló műsorfüzete jelzi, hogy Varró Dániel nem egyedül dolgozott: szerzőtársa Szabó Borbála. A darab szerkezetét ő találta ki, a jeleneteket ő fogalmazta meg prózában: a költő ezután öntötte versekbe a párbeszédek egy részét. A két fiatal alkotó vibráló, sajátos humorú lírai és prózai dialógusai olyan izgalmas, szójátékokban tobzódó nyelvi műalkotást eredményeztek, amely olvasásra is ajánlható. Az ifjabb generációnak maradnak a gegek.

Karádi Zsolt



SZÓVIRÁGZÁS

Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika / Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, KoMa Társulat

Nyíregyházán nem aprózzák el: néhány csokor helyett egész kazalnyi szóvirágot ömlesztenek a nézőtérre a gyerekeknek szánt, de inkább felnőttek számára élvezetes előadásban, a Líra és Epikában.

Ellenállunk a kísértésnek, és nem fogunk hosszan elmélkedni arról, hogy a tapasztalt (és ettől legtöbbször udvarias, azaz fásult) színházba járókkal szemben mennyire más a gyerekközönség, melynek tagjai egyelőre őszinték és romlatlanok. Ha valami nem tetszik nekik, akkor nagyon nem, és ezt kinyilvánítani sem félnek: beszélgetnek, ásítoznak, dobálóznak, csokipapírral zörögnek, szóval csupa olyan dolgot tesznek, amit nekünk már (sajnos?) nem lehet. Ha viszont kényes ízlésüket telibe találja, amit látnak, akkor aztán pedagógus legyen a talpán, aki képes megakadályozni a nézőtér sorait futótűzszerűen ellepő jókedvrohamokat. A közkézen forgó tézisek most a Móricz Zsigmond Színház és a KoMa Társulat koprodukciójában készült ősbemutató kapcsán jutottak újra eszembe. Merthogy Göttinger Pál rendezése ugyan legjobb pillanataiban valóban leveszi a lábukról a gyermekbérletek tulajdonosait, ám nem egy olyan jelenet akad, amiben mintha éppen róluk feledkezne el. Az általam látott előadáson a közönség 99%-a az úgy-ahogy eltalált célközönségből állt, s bár az előttem ülő felnőtt kísérővel együtt remekül szórakoztam a sziporkázóan szellemes szövegen és a többnyire hasonlóan jó színvonalú rendezői ötleteken, ez kevés ahhoz, hogy teljes sikerről beszéljünk.

Kezdjük a végén: az előadás elhibázott zárlata minden más példánál ékesebben beszél. Az Epikum és Líria lakói közt évszázadok óta dúló konfliktus – erről lejjebb még szót ejtünk – szépen rendeződik a darab végére, csakhogy akkor színre lép a fárasztóan, sőt inkább gyilkosan unalmas poénjairól már kilométerekről felismerhető Kroki. Az Epikumból szalajtott udvari bolond egy korábban félbehagyott, végtelen viccet mesélne tovább, idővel méltatlankodva színpadra szólítva az ügyelőt is (a debreceni DESZKA Fesztiválon tartott felolvasáson még Tasnádi Csaba nyíregyházi színidirektort hívta Kroki). A jelenet kétségkívül vicces, ám a kijárat felé hangoskodva tolongó, az újrakezdéstől elbizonytalanodott kiskorúak nemigen értik és nem is értékelik a gesztust – a ’színház a színházban’ alighanem későbbi tananyag.

Amit viszont már ők is vesznek, az sem kevés. Szabó Borbála és Varró Dániel remek szövege mindjárt két szerethető világot teremt, melynek különös lakói két nyelven beszélnek. A Líria és az Epikum nevű királyságok közötti határok sokáig átjárhatatlannak tűnnek. A líriaiak ugyanis csapongó képzeletű, folyton rémes rímekben szavaló, bohém és kedélyes figurák, míg az epikumiak legalább olyan komolyak, mint egy vakbélgyulladás: nyakatekert, a jogi és a hivatali terminológiából összeeszkábált bikkfanyelven tartják álmosító szónoklataikat a semmiről. Az évszázados ellenségeskedést dinasztikus házasságkötéssel kívánják megszüntetni az ötlettől eleve nem túl vidám örömszülők, de Líra herceg és Epika királykisasszony esküvője balul sül el a királyi ifjú átgondolatlan, ám felettébb szórakoztató lánykérési metódusa miatt. Az el sem temetett csatabárdok tehát újra előkerülnek, hogy aztán a másfél órás előadás végére megnyugtatóan rendeződjön a tarthatatlan helyzet.

Addig azonban sokan elhullanak a vég nélküli szócsatákban. Sebő Rózsa e.h. egyszerű, praktikus díszletet tervezett: a két királyság egylényegűségét, rokonságát is sugallja, hogy minden jelenet egyazon térben játszódik. A vagy fél tucat, egymásra helyezett hosszúkás hasáb szájával a közönség felé néz, ki- és bejáratukat a Keith Haring vonalfiguráit vagy akár a Menő Manó rajzfilmhősét idéző mintájú szalagfüggöny fedi, amely egy mozdulattal változtatható epikumi fekete-fehérről líriai színpompásra. Kovalcsik Anikó jelmezei szintén a kettősségre építenek: prózai tömörséggel fogalmazottak a nyársat nyelt epikumiak ruhái, míg a líriaiaknak csiricsáré, az össze nem illést vezérelvként követő göncök jutnak. Rubik Ernő Zoltán felvételről szóló, sokféle hatást magán viselő zenéje és Topolánszky Tamás beszédes mozgásanyaga jól szolgálja az előadást.

Ahogy a játszók is mindent megtesznek a sikerért. Pirikkiusz (Horváth Sebestyén Sándor) és Spondeusz (Polgár Péter) vígjátéki kettősének találkozása az álmosítóan deklamáló Próza márkival (Kroó Balázs) nagyszerű felütés. Licencia, a líriai udvarhölgy (Guary Szandra) cserfes, tűzről pattant menyecske, a humortalansága okán rettegett bolond, Kroki (Zrinyi Gál Vince) minden szempontból lassú, tudálékos, ám alapvetően jóindulatú clown. Líra herceg (Lőrincz Sándor) izgága, könnyen és gyorsan lelkesülő ifjonc. Választottja, Epika királykisasszony (Patocskai Katalin) erőtlen kísérleteket tesz, hogy kitörjön a szögletes szülői előírások ketrecéből. A lány sokáig nem is érti, vőlegénye miről csacsog, de szerencsére a szerelem a nyelvi akadályokat is legyőzi.

Varró Dániel jól mondható, irodalmi és kultúrhistóriai utalásokkal fűszerezett szövegének is köszönhetően a Líria lakóit megszemélyesítők egyébként behozhatatlan előnyben vannak – már ha a közönség prompt véleménynyilvánítását mérvadónak tekintjük. Nemcsak mókás szövegeik, hanem karakterük miatt is rokonszenvesebbek: Göttinger Pál érzi, hogy meg kell felelnie a nyelvi bravúráriákat még követni nem tudó gyerkőcöknek is, ezért gyakran hajlítja a fül helyett inkább a szemnek vicces burleszkbe a líriaiak jeleneteit. A módszert olyankor is alkalmazza, amikor már a túl sok prózai szóból is megárt a sok: a rendíthetetlen epikumiak mondhatják a magukét, ha közben lírai lelkű szomszédaik kifigurázzák és kinevet(tet)ik őket. Az viszont sajnálatos, hogy a szövegben elhangzó kérdésekre a nézőtérről érkező lelkes és hangos válaszokra nem reagál senki – a gyerekek kétségkívül jobban élveznék a műsort, ha egy csöppet nagyobb bizalommal lennének feléjük, vagyis közelebb engednék őket az előadáshoz.

Jászay Tamás
Revizoronline



GYEREKSZÍNHÁZ: POÉTIKAI LECKE

Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és epika. Móricz Zsigmond Színház – KoMa Társulat, Nyíregyháza

Alapos poétikai kiképzésben részesülnek Nyíregyházán a kisiskolások és tanítóik, esetleg szüleik és nagyszüleik is. S ez nagyon helyes. Nem azért, mert bizonyára rájuk is fér, sőt valószínűleg nem is nagyon fog rajtuk, hanem mert a legelszántabb gyerekelőadás is csak akkor jó igazán, ha a felnőtteket is meg tudja szólítani, ha számukra sem csupán szülői-nevelői kötelesség egy-egy előadást végigülni.

Szabó Borbála és Varró Dániel ötletesen rétegzett mesét talált ki gyerekek és kísérőik számára. Líra és epika e szerint két szomszédos birodalom, melyek között ősi ellenségeskedés dúl. A hatalmas Epika a háborúság közgazdasági következményei miatt, a kis Líria meg a végső vereségtől féltében meg szeretné szüntetni az ellenségeskedést, mégpedig házasság révén. Ám a két ország és a kétféle mentalitás közötti eltérés a szerelemben is zavart okoz. Epika lakosai közt ugyanis nemcsak hogy a prózai, de a pontos, tárgyszerű, terjengős, tudományos beszédmód járja, míg a másik nép csakis a könnyed, játékos, derűs, nagyvonalú, komolytalan és főképp verses, rímbe szedett szövegelést bírja elviselni. Líra herceg körmönfontan költői, az ellentét fokozó erejére épített vallomását nem értheti meg Epika királykisasszony és rokonsága.

Különféle bonyodalmakon keresztül végül persze minden megoldódik, megvilágosodik a végső bölcsesség, hogy a kétféle világlátás csakis együtt üdvözítő, és egyáltalán, a békesség sokkal jobb a háborúságnál. Lényegében ugyanolyan a mese, mint az összes többi, csak éppen a szereplők érkeznek sajátos, távoli, elvont világból, a poétika tudományának köréből. A lírai oldalon a király Poézis, a királynő Szinesztézia, az apródok Spondeusz és Pirrikkiusz, a csavaros eszű udvarhölgyet pedig egyenes Licenciának hívják. Epikumban a dolog természetéből adódóan nem szárnyal ennyire a fantázia, a királyné Prozetta, a máki Próza, a királyt Eposznak, az udvari bolondot Krokinak nevezik. Ezeken éppúgy, mint Varró Dániel kifogyhatatlanul ötletes rímein és kínrímein mulathat a humán műveltségű felnőtt, a mesei fordulatok racionális-gazdasági indoklásai, a gazdasági válság emlegetése meg másokat is mosolyra fakaszthatnak, miközben az apróbbak főképp a játékot élvezik, a grimaszokat, az ugrálásokat, a bujkálásokat, amelyek egyaránt kísérik a szellemesen unalmas és a még szellemesebben csavaros szövegeket. A Nyíregyházán vendégeskedő KoMa (a kortárs magyar rövidítése) Társulat, kiegészítve néhány helybeli színésszel lendületesen szórakoztatja az ifjú publikumot. Göttinger Pál, aki főképp különös, alternatív performanszokkal tette ismertté magát, kifogástalan gyerekmulatságot rendezett. A két kotnyelesen bohóckodó apródot Polgár Péter és Horváth Sebestyén Sándor játssza, Líria komolytalan uralkodója Gyuris Tibor, kívül-belül csiricsáré felesége Lass Bea, a merész udvarhölgy Guary Szandra. Epikum bölcs, békét kereső feje Kameniczky László, belső értékeire és egészséges életmódjára hiú, hisztériára hajló asszonya Jelinek Erzsébet, Kroó Balázs a ténytisztelő márki, a megnyerően unalmas bölcsességű bohóc Zrínyi Gál Vince. Lőrincz Sándor a túl költői udvarló, Patocskai Katalin a prózai környezetében is érző lelkű királykisasszony. Sebő Rózsa labirintussá mintázott kockákból mindkét hadban álló fél számára egyaránt sok mindenre használható várat épített a színpadra, Kovalcsik Anikó egyszerű szabású, szürke ruhákba öltöztette Epikum lakóit és pompásan tarka viseletet kaptak Líria polgárai.

A nyíregyházi gyerekközönségen látni, hogy otthonosak a színházban, lelkesen részt vesznek a játékban. Ha egy kérdés hangzik el a színpadon, ők akkor is felelnek, he nem is őket szólították meg, a teendőin töprengő hőst akkor is lelkesen ellátják tanácsokkal, ha erre nem is kérte őket.

Zappe László
Népszabadság


Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi