Weöres Sándor

PSYCHÉ – Utazás egy nő körül Magyarországon

(Színpadi játék Weöres Sándor: Psyché című műve alapján)

Rendező: FORGÁCS PÉTER

Bemutató: 2011. január 15.



Szereposztás


Továbbá
Csontos Noémi, Dubrovka Tamara, Budai Norbert, Vadas Gábor, Posta Judit


Látványtervező: FÜZÉR ANNI
Ügyelő és rendezőasszisztens: DANKÓ ISTVÁN
Súgó: NAGY ERZSÉBET


A darab

Weöres Sándor kitalált egy nőt. Egy félig cigány, félig arisztokrata költőnőt, Lónyai Erzsébetet – Psychét. Megírta a verseit, leveleit, visszaemlékezéseit – megteremtette az életét. És még azt is kitalálta, hogy Psyché legnagyobb és legképtelenebb szerelme az egyébként valóban létezett, de elfeledett költő: Ungvárnémeti Tóth László.
Tehát élt egyszer egy nő, aki haláláig rajongója és szerelmese volt Weöres Sándor kedvenc költőjének, Ungvárnémeti Lacinak.
Mindez Weöres szerint az 1800-as évek elején történt, abban az átmeneti időszakban, amikor a néhány évtizeddel későbbi magyar szabadságharc még elképzelhetetlen lett volna.
Vagyis egy olyan költőt és egy olyan nőt látunk Psyché alakjában, akinek élnie kellett volna. Aki hiányzik a magyar irodalomból és a magyar történelemből.
Weöres könyvében Psychét csodálja, de kiveti magából a világ. Olyan helyen és olyan időben él, amikor úgy nem lehet élni.
Mi elképzeltük, mi lenne, ha Psyché ma élne. Belebújtunk a bőrébe, hogy meglássuk, lehet-e ma úgy élni. Élni...Leírás



Galéria


Fotók: Karádi Zsolt, Nagy Erzsébet



Videó

♀ (Psyché – Utazás egy nő körül Magyarországon)
A Kölcsey Televízió összeállítása



Kritikák

HÁROM AZ EGYBEN

A Psyché a Krúdy Kamaraszínpadon

A Psyché nem mindennapi olvasmány. Kaland. Izgalom. Felfedezés. Belefeledkezés a játékba, a tündökletes weöresi univerzumba. A fikció valóságába és a valóság fikcionalitásába. A könyv alapján készült színpadi játék ugyancsak feladja a leckét a befogadónak.

Az 1972-es megjelenésű kötet (amelynek anyaga nagyrészt már 1964-ben készen volt) nemcsak az irodalmárokat késztette értelmezésre, hanem a magyar mozgókép legzseniálisabb, ám leginkább formátlan alkotóját, Bódy Gábort is. Az ő 1980-as, a kritikusokat is erősen megosztó filmje után harminc évvel Forgács Péter egészen más aspektusú, ellenben nem kevésbé enigmatikus előadást rendezett. Felhasználva a többféle nyelvi regiszterben megszólaló fiktív Psyché-oeuvre s a hozzá kapcsolódó jegyzetek idősíkokat egymásba csúsztató gesztusait, a „hajdani költőnő” mozgalmas életét a dialógusok determinálta múlt és a jelen között játszatja. Más szóval: a romantikus história egyszerre történik a Weöres megénekelte időben és napjainkban. Ez a kettősség és ennek következményei alkotják leginkább a bemutató dekódolásának nehézségeit.

A félig cigány, félig nemesi származású Lónyai Erzsébet Psyché (1795-1831) élettörténetének minden mozzanatát aprólékosan kidolgozó Weöres Sándor teremtett hősnőjét valóságos személyek között mozgatja: a hallatlan műgonddal létrehozott, rendkívül változatos poétai termést felmutató, a férfiakkal tizennégy esztendős kora óta szerelmi kapcsolatokba keveredő, öntörvényű, a maga életét korlátlan szabadsággal élő nő a valóban létező Ungvárnémeti Tóth László sokáig reménytelen szerelme, Kazinczy pártfogoltja, Goethe fordítója, Hölderlin őrült zsenijének felismerője, s Toldy Ferenc megbírált költője lesz. Neve, a Psyché görög szó: az antik mitológiában Pszükhé az emberi lélek megtestesítője, aki allegorikus értelmű viszonyba kerül a szerelem istenével, Erosszal. Hamvas Béla szerint „a psyché a legmagasabb hímlény tüzével átvilágított nőiség, olyan androgynos, amelyben a hím és a nő elválaszthatatlan conjuctioban él, úgy, mint a növényben és az abszolutban.” Kövendi Dénes azt mondja, a psyché nemcsak a mai értelemben vett lélek, hanem az élet elve, hordozója, fenntartója is. Somlyó György úgy véli, Weöres hősnőjét „nem helyezte messze valamiféle »szent prostitúció« állapotától.” Tamás Attila, Weöres Sándor monográfusa azt fejtegeti, a könyvvel a szerző szándéka az volt, hogy létrehozzon valamit, ami igazában világra is jöhetett volna, csak éppen nem így történt. Psychében a költő „olyasvalakit alkot meg, aki olyan alakban, ahogy ő formálta meg, soha nem létezett, aki azonban évszázadok eltérő idősíkjainak létezési formáiból tud egy-egy tényleges mozzanatot egyszerre érzékeltetni.”

Ezt az időtlen létezést veszi alapul a nyíregyházi bemutató, s jelöli ki a történet idődimenzióit a Martinovics-összeesküvéstől napjainkig. Azt vizsgálja, hogy a szabadon élni akaró, ösztöneire és alkotó energiáira hagyatkozó Psyché képes-e létezni a mai körülmények között. A válasz egyértelmű nem, hiszen a nonkonform személyiség ma a túlpolitizált hazai viszonyok között éppúgy létezhetetlen, mint másfél évszázaddal ezelőtt. A nyitó mozzanattól, a magyar zászlódarabon összetört tojások motívumától, az eltaposott szabadságkísérletektől, Marinivicséktól az aradi vértanúkon át Nagy Imréig ívelő mártírnévsor olvasásától kezdve a folyamatos video-bejátszásokkal a mindent elöntő vörös iszap képsoráig a magyar történelem és politika némileg nihilista láttatásával keretezi a Psyché-személyiség és -költészet alakulását. Azaz azt láttatja, hogy a szerelem és magánszféra énekeseként Lónyai Erzsébetnek, test és életmámor sok műfajú dalosának permanensen határsértő lírája mennyire képes a fátumszerű honi politikai közélet viszonyai között kiteljesedni. Így Forgács látomása messze túlmutat a weöresi dimenziókon, jóllehet az alapmű nyelvben lebegtetett ideje mindezt lehetővé teszi. (A sötét világértelmezést az utolsó pillanatban, a vörös iszapfolyamból előbukkanó csecsemőfej – mintegy a szövegben korábban is jelen lévő szülés-születés képzetet erősítve – a „ mégis lehetséges” reménykedésévé oldja.)

Forgács követi a Weöres-mű szerkezetét, s a hősnő sorsának-költészetének háromosztatúságát (Hegyaljai évek, Bolyongás Évei, Asszony-évek), s ennek megfelelően Psychét három színésznővel játszatja. A fiatal lányt, az önnön erotikus és lírai távlataira rádöbbenő kamaszköltőt bravúrosan jeleníti meg Jenei Judit. A helyét kereső poetriát minden praktikájával, örömével-bánatával markánsan alakítja Molnár Mariann. (Ebben a figurában sűrűsödnek leginkább a föntebb említett androgyn-jellemvonások.) Az asszonnyá lett Psychét, Zedlitz báró konformizálódni képtelen, igazából szellemileg Ungvárnémetihez vonzódó feleségét Széles Zita árnyaltan fogalmazza színpadra. E bonyolult, ám a testiség bugyraiban is tévelygő, önmaga és a világ konfrontációját költői dimenziókban megélő teremtés életének férfi szereplőit Horváth Sebestyén Sándor, Pásztor Pál és Vicei Zsolt állítja elénk.

A Füzér Anni kreatív látványtervét megvalósító előadás intellektuális kaland. Lehet azonosulni Forgács víziójával és lehet didaktikusnak vélni némely megoldását. Lehet vitatni a politikum direkt, nivelláló jelenlétét az előadásban s lehet úgy értelmezni a látottakat, hogy a mindenkori magyar történelmi-politikai viszonyok gátolták és gátolják a szabad személyiség kiformálódását. Az viszont elvitathatatlan, hogy Forgács Péter látomása a Weöres-opusz nyomán aligha megkerülhető kérdéseket szegez a nézőnek. Munkája felidézi bennem Kenyeres Zoltán Psyché-értelmezését. Eszerint Weöres Sándor írása „megálmodása annak, hogy milyen lett volna egy késő rokokó, korai biedermeier irodalom egy olyan Magyarországon, ahol a poétákra nem a társadalom és a nemzet súlyos gondjainak közösséget megmozgató megfogalmazása hárul, hanem csak a szerelem, az öröm és bánat mindennapi megnyilatkozásait kell versbe venniük.”

Karádi Zsolt

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi