John Kander – Fred Ebb

KABARÉ

(musical)
Joe Masteroff, John Van Druten és Christopher Ischerwood elbeszélései alapján.

Fordította: Sediánszky Nóra, Menszátor Héresz Attila, Tasnádi István
Zene: John Kander
Dalszöveg: Fred Ebb

Rendező: LADÁNYI ANDREA

Bemutató: 2009. december 05.



Szereposztás


Továbbá
Kuthy Patrícia, Holló Arnold, Vámosi Máté

Tánckar:
Bajusz Emőke, Boros Éva, Csontos Noémi, Csontos Rita, Fenyvesi Viktória, Horváth Borbála, Kokinda Nikoletta, Marcsinák Anikó, Majoros Angéla, Somogyi Nikoletta, Szakály Viktória, Vámosi Judit, Bárány Viktor, Budai Norbert, Czimbula Gergő, Holló Arnold, Juhász Ádám, Kertész Zsolt, Kovács Péter, Sárközi Attila, Vadas Gábor, Vámosi Gergely, Vámosi Máté

Zenészek:
Abbas Murád, Csizmadia Dávid, Hárs Viktor, Keresztes Zoltán, Mohai András, Nagy Balázs, Nagy László Adrián, Tóth Gyula, Barna Zoltán, Daróczi Sándor, Dudics Péter, Roskó Béla, Tamás Attila

Kórus:
Farkas Zsófia, Nádorfi Krisztina, Farkas Gábor, Keresztes Zoltán


Díszlet: LADÁNYI ANDREA
Zenei vezető: CSEKE GÁBOR, KERESZTES TIBOR KAZÁR PÁL
Koreográfus: LADÁNYI ANDREA
Stylist: LAKATOS MÁRK
Rendezőasszisztens: FÜLÖP ANGÉLA


A darab

Berlin, a húszas, harmincas évek fordulóján. Szórakozni és szórakoztatni vágyó, mámoros, önfeledt város, a holnapnélküliség boldog nemtörődömségében, sodródó élvetegségében… Egy nagyvárosnyi Titanic az Adolf Hitler nevű katasztrofális jégheggyel való találkozás előtt öt perccel. A berlini carpe diem lenyomata és kvintesszenciája a híres-hírhedt Kit-Kat Klub, ahol gyönyörűek a lányok, csábosak a fiúk, telefon van minden asztalon, és öt percre mindenki kapcsolatba kerülhet mindenkivel, fülledt az erotika, olcsó a pezsgő, szabad a csók, az ágy, az éjszaka – és itt lép fel a fiatal, ambiciózus énekesnő, az utolérhetetlen Sally Bowles. Ebbe a mesterséges, züllött mennyországba téved be az ugyancsak ambiciózus, fiatal amerikai író, Cliff Bradshaw, és rögtön áldozatul esik a tékozló város és Sally megbabonázó varázsának… Ám hiába a vég nélküli mámor, a partik, az álmok – a mélyben a világtörténelem egyik legsötétebb vihara készülődik, és a kijózanodás sem várat sokáig magára…
Kander-Ebb világhírű musicalje évtizedek óta járja töretlen diadalútját. Bob Fosse 1973-ban nyolc Oscar-díjjal jutalmazott filmváltozatot készített belőle, Liza Minnelli és Joel Grey főszereplésével.



Galéria


Fotók: Karádi Zsolt, Nagy Erzsébet



Kritikák

HALÁLTÁNC A KIT KAT KLUBBAN

Korszakos jelentőségű előadás a nagyszínpadon

Professzionális előadás. Látványos és gondolkodásra késztető. Hatásos. A szöveg, zene, tánc, ének, szcenika gazdag jelentésmezőket generáló összhatása rétegezett befogadói élményt kínál. Nyugtalanítóan sokrétű és titokzatosan rejtélyes. A Christopher Isherwood művei nyomán készült világhírű Broadway-musical (zene: John Kander, szövegkönyv: Joe Masteroff, dalszöveg: Fred Ebb) nálunk elsősorban Bob Fosse 1973-as filmfeldolgozása következtében lett sikeres, bár 1977-től több színház is játszotta.

A nyíregyházi előadás nem akar versenyezni a filmmel. Tökéletesen mást ad, mint a Liza Minelli főszereplésével forgatott mozi. Az eredeti opuszt veszi elő, s abban helyez el különös hangsúlyokat. Az újszerűség első mozzanata az, hogy Sediánszky Nóra, Menszátor Hérész Attila és Tasnádi István a dialógusokat és a dalszövegeket egyaránt újrafordította. Kétségtelen, hogy a textus napjaink nyelvhasználatához közelebb álló lett, jóllehet néhány jellegzetesen mai szó, illetve kifejezés (buli, party, fazon, izgi, tök mindegy, csajszi) furcsán hat a húszas-harmincas évek fordulóján bonyolódó históriában.

Mert a Kabaré a huszadik század első harmadában, még Hitler hatalomra jutása előtt játszódik egy dekadens berlini mulatóban, a Kit Kat Klubban. Ott, ahol szórakozik, szeret, iszik, dorbézol, vigad, tivornyázik az első világháborúból alig kilábalt s a második felé sodródó (kis)polgárság, a kokottok, a szajhák, dizőzök, a mulatni: felejteni vágyó férfiak és nők mondén serege. Ladányi Andrea rendezői koncepciója ezt a feslett, élveteg, ugyanakkor saját halálra ítéltetettségét észre nem vevő kompániát láttatja. Ebbe a voltaképpen belterjes, fülledt, olcsó erotikával átitatott, buja környezetben születik meg a regényét fogalmazgató, fiatal amerikai író és a lokálban dolgozó angol énekesnő románca. E fő cselekményszállal egyenrangú, előbb megható, majd torokszorító történet bontakozik ki a középkorú zsidó zöldségkereskedő és az idősödő szállásadónő között, hogy közben előbb alig érzékelhetően, később pedig egyre markánsabban jelenjék meg a náci ideológia, s az ennek hatására egységesedő, manipulált tömeg.

Ladányi rendezése az események egyértelmű szervezőjévé a Konferansziét teszi meg, aki – Olt Tamás hallatlanul szuggesztív megjelenítésében – nem pusztán műsorvezető, hanem ördögi manipulátor. Alakja egyszerre Cipolla és Mefisztó, Lucifer és Woland. Ez utóbbit erősíti a famulusaként neki segédkező fekete macska(lány). (A Mester és Margaritában Woland segítője egy fekete kandúr…) De nem is kell ilyen messzire mennünk: a történet helyszínének neve, a Kit Kat Klub is kínálja a megfejtést; a kit angolul cicát jelent, a cat ellenben macskát (a szlengben prostituáltat is…) Így aztán a nézőit valósággal hipnotizáló ceremóniamester „attribútuma” könnyen lehet a sátániságot asszociáló éjszínű macska (Kuthy Patrícia).

Ladányi Andrea izgalmas, fémes hatású díszlete, ki-beforgó, áttetsző fóliafüggönye (amely könnyedén veszi át a rávilágító reflektorok színét) egyszerre elzárja és egyszerre fölfedi a mögötte lévő világot. A szelvényekből álló, össze-összezáródó fóliacsíkok résein keresztül voyeurként be-bepillanthatunk a night club birodalmába, ahol (a haláltánc közepette) már készül a rettenet…

Az „elidegenítő effektusokkal” dolgozó rendezés – amely az első felvonásban rövidíthető lenne - a fentieken túlmenően számtalan ötlettel dúsítja fel a musicalt. Ezeket itt felsorolni is képtelenség lenne, csupán az ember eldologiasodását, eltárgyiasulását jelző, az asztalt, a széket, az ágyat, az ajtókat táncosokkal „alakíttató” gesztust: egyáltalán a kinti-benti világ falanszter-szerűségének képsorait említjük meg. (Ugyancsak figyelemre méltó a tánckar tagjainak „fokozatos” katonai egyenruhába bujtatása (stylist: Lakatos Márk) illetve a fólia-függöny mindinkább pirossá, míg végül teljes vérszínűvé válása…)

A Kabaré női főhősét, Sallyt a kiváló énekesi képességekkel rendelkező Horváth Margit megragadó életszerűséggel teremtette meg. Ragyogó hanggal, erőteljes színpadi jelenléttel varázsolta elénk a mulató történelemből semmit nem értő sztárját. Kedvesét, az amerikai írót Pásztor Pál meglehetős visszafogottsággal, csaknem színtelenül formálta meg. Megindító alakítással örvendeztetett meg Fellinger Domonkos és Szalma Noémi: az esendő, boldogságra vágyó kisember, illetve a történelem drámai fordulataitól megrémülő asszony alakjának megteremtésekor. Kimértségével, katonás jelenlétével kiváló volt Illyés Ákos, miként kiemelendő a Bobbyt sok humorral láttató Horváth Sebestyén Sándor. Örömmel hallottuk énekelni Fridrik Noémit: a „sörkerti” jelenet, az első rész fináléja neki köszönhetően rendkívül hatásos!

Elmondható, hogy Ladányi Andrea rendezése – beleértve olykor gegekben, olykor drámai pillanatokban is bővelkedő sajátos koreográfiáját – rendkívüli vállalkozás. Olyan, amely a zenés színház eszközeivel szembesít a mindenkori totalitarizmus és manipulálhatóság kellemetlen, ám időszerű kérdéseivel.

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi